Alapító-tulajdonosa a GYÁR utómunka stúdiónak, ami olyan nagysikerű filmek vizuális effektjeit, digitális trükkjeit jegyzi, mint az Üvegtigris, a Westworld, vagy a 2021-es vadászati kiállításra készített Csodaszarvas image-film.
Robi kezdetben maga is a GYÁR „munkása” volt: ő felelt a vizuális effektekért, mára azonban a sok megkeresés miatt főleg produceri feladatokat lát el, hogy menedzselje a különféle projekteket. A CGI és vizuális effektekkel kapcsolatos munkákat már más átvette tőle, de alapvetően ebből nőtte ki magát az egész vállalkozás.
Computer-Generated Imagery (CGI) azaz számítógéppel készített képek nélkül manapság már elképzelhetetlen egy film elkészítése, és itt nem kizárólag a látványos, a filmben egyszercsak feltűnő digitális szörnyekre kell gondolni, hanem az olyan apró utómunkákra is amelyekkel tökéletesíthető egy 500 évvel ezelőtti korabeli helyszín: akkoriban ugyanis nem voltak a villanypóznák is a városi látkép részei.
„A manapság leforgatott filmek snittjeinek 90%-át digitálisan utómunkázni kell, enélkül nincs tökéletes filmélmény, hiszen mindig van a képkockákon egy oda nem illő tereptárgy, egy kiretusálásra váró háttérelem, de a fényelés, vagy a digitális vágás is a munkánk része” – meséli Erdélyi Róbert.
Legutóbbi munkájuk, a PreVital macskaeledel számára készített reklámfilm (amelynek rendezője Bergendy Péter), maga a tökéletes CGI-élmény. Itt a reklámfilm főszereplője, a macska egy teljesen digitálisan megalkotott lény. Ennél a projektnél Robi volt a VFX producer, azaz ő fogta össze a csapatot: a vizuális effektek megalkotásakor kiválasztotta, milyen módszerrel, szoftverrel, illetve technológiával dolgozzanak. A vizuális effektek területére is kell egy külön producer, hiszen akkorára nőtt ez a szakma, hogy enélkül már nem elképzelhető egy forgatás. Egy CGI technikára épülő film esetén is szükséges forgatni az adott helyszíneken, mert rögzíteni kell a valós szereplőket, a környezetet, a helyszínt. A macskát például egy távirányítós kisautóval helyettesítették, hogy a szereplők interaktívan tudjanak reagálni a főszereplőre, hogy az összes mozdulat adekvát legyen. A kisautót pedig utólag cserélték ki a számítógépeken a digitális macskára.
A Commodore 64-től a digitális effektekig
„Kicsit hasonlított a feeling arra, ahogyan a Macintosh-fejlesztői is kezdhették egy garázsban. Azok közül akikkel együtt kezdtem a Logi-Klubban, szinte mindenki ezen a vonalon maradt: Japánban, Los Angelesben, de a világ különböző pontjain dolgoznak kiemelkedő pozíciókban, az informatikai tudásukat használva” – meséli Robi, hogy akkor és ott tényleg elindult valami nagy dolog Kecskeméten.
Ezt csak rajongással lehet
Ezután következett egy 3-4 éves időszak, mikor Robi a 3D-s animációt autodidaktaként sajátította el, gyakorlatilag olyan szintre hozta magát, hogy pár perces animációkat már el tudott készíteni. Egy fiatalokból álló játékfejlesztő csapatban voltak, akik programoztak, csinálták magát a játékot, Robiék pedig 3D animációt készítettek hozzá, ebből aztán egy játék trailer lett.
A megszerzett tudás és tapasztalat birtokában, egy könyvet is összehoztak egyik barátjával a 3D Studio elnevezésű szoftver használatáról: Robi lektorálta, barátja pedig összefoglalta a programmal kapcsolatos tudnivalókat. Ez lett az első magyar nyelvű könyv a témában. A középiskolai évek így sok-sok programozással, munkával gyorsan elteltek. Robi pedig már egész korán rájött, hogy csakis ezzel szeretne foglalkozni, semmi mással.
Bár Kecskemét tökéletes alapokat adott, a továbblépés következő állomása Robi számra már Budapest volt. Itt huszonévesen lehetőséget kapott, a Kovács Gábor alapította, Rotoscope Grafikai Stúdióban, ami az első 3D komputeranimációs stúdió volt Magyarországon. Fél év sem kellett és – látva tudását és a munkába fektetett lendületét – már „rendes” munkákat bíztak rá.
„Munkát nagyon sohasem kellett keresnem, mindig hívtak valahová” – saját bevallása szerint szinte az összes magyarországi stúdióban dolgozott (Post Edison, Melon Fx, Focus-Fox). De Los Angelesben is eltöltött egy évet, application engineer-ként egy szoftvergyártó cégnél, amely a Maya software-t is jegyzi. Ez különösen nagy megtiszteltetés volt számára hiszen, csak meghívásos alapon került ide be, egyedüliként Magyarországról.
Közben pedig szakmai kiállításokra járt itthon és külföldön is hogy a technológia fejlődésével lépést tartson, sőt maga is tartott előadásokat (Stuttgart- FMX, Los Angeles. Las Vegas). Így lassan bekerült a szakmai vérkeringésbe, úgy hogy igazából nem tanulta sehol iskolában.
A Gyár
A Focus-Fox-ban ismerkedett meg Gazsi Gergellyel, a mostani társával, aki artistként dolgozott, majd 2006-ba alapították meg saját cégüket, ez lett a GYÁR. Ez most így leírva egyszerűen hangzik, de rengeteg tapasztalat, rengeteg munka és éjszakázás van mögöttük.
„Ez a szakma nagyon seggelős, arról szól, hogy a felmerült problémát milyen gyorsan tudjuk megoldani” – avat be Robi a kulisszák mögötti életbe.
Évi 3-400 reklámfilm készül a GYÁR-ban. Persze nem mindegyikben szerepel cuki macska, vagy lángoló csodaszarvas, sok olyan is van, ami kevesebb kreatívitást igényel, de ugyanolyan precíz munkát és odafigyelést kap: pl. az Aldi kereskedelmi élelmiszerlánc heti packshot-anyagait is ők rakják össze. A kiemelkedő nagy feladatokból évente nagyjából húsz akad. Játékfilmekben is szoktak dolgozni, az egy fokkal nyugisabb: nincs akkora kapkodás és időhiány, mint a reklámfilmeknél. Van idő alaposabban kidolgozni a vizuális trükköket, munkákat és jobban el lehet mélyülni a kapott anyagokban. Szerencsére nagyon sok munkájuk van Londonból, illetve van egy partnercégük Lengyelországban is, akiken keresztül sok érkezik megkeresés érkezik. Ez azért is jó, mert Robi szerint a magyar film most gyengélkedik. Tapasztalata szerint most nehezebb jó munkát találni, mivel az elmúlt években elvesztek a kreatív feladatok. Ennek egyik oka az lehet, hogy a magyar kreatív ügynökségek nagyon biztonsági játékosok, nem mernek nagyot álmodni, félnek az ügyfél reakciójától: talán a különleges digitális megoldások esetében. A technikai feltételek, a tudás megvan, gyakorlatilag bármit meg tudnak csinálni itthon is, amit a külföldi filmeken látunk. Ugyanazokon a rendszereken dolgoznak, mint máshol a világban, sőt Európában egyedülálló kompozitál rendszereik vannak, amit Londonban lehet látni. Houdini szoftverrel csinálják a vizuális effekteket, ehhez megvannak szakemberek, akik tudják is használni a rendelkezésre álló technológiát. Itthon inkább a fejekben vannak az akadályok, Robi szerint nincs elég bátorság, hogy a lehetőségeket kihasználják, illetve az ügyfél felé nyílván ezt nehezebb eladni. Azért azt tudni kell, hogy egy ilyen vizuális effektekre épülő film sokkal drágább, mint egy csupán élőszereplős, ahol egyáltalán nem használnak ilyen trükköket.
A greenbox előtt
Gyakran műteremben greenbox előtt forgatnak le jeleneteket és a szereplők mögé kell szerkeszteni a megfelelő hátteret, mintha az adott helyszínen zajlott volna a forgatás. Vannak kollégák, supervisorok, akik kimennek a forgatásokra, de Robi inkább a munka kreatív részét ragadja meg inkább. A forgatott anyagban rengeteg hibával tudnak csak dolgozni: a felvett jelenetben, kortól vagy helyszíntől függően rengeteg oda nem illő objektum lehet, amit ki kell retusálni a mozgóképen. Ezek inkább vizuális effektek és trükkök, de ebbe nem tartoznak bele a számítógéppel generált karakterek, vagy digitális létrehozott objektumok. Amik pedig szintén igénylik ezt a fajta munkát és hozzáértést.
A nagyszabású hollywood-i játék- és reklámfilmek a közönség vizuális kultúráját és ingerküszöbét rendesen felturbózták: a laikusok is észreveszik, ha valami nem annyira szép, vagy tökéletes. Ennek egyik következménye, hogy a mai ügyfelek nem fogadják el a kevésbé profi megoldásokat. Komoly technikai háttérrel és szaktudással lehet csak talpon maradni. Ez a szakma folyamatosan és iszonyat sebességgel fejlődik, így a benne dolgozóknak is követni kell a változásokat, ezt a szakmát állandóan tanulni kell. Aki itt szeretne előrelépni, az valószínűleg rajong is ezért az egészért és nem esik nehezére a folyamatos képzés: hetente jönnek ki újabbnál újabb technikai megoldások, felfedezések: állandó a pezsgés.
Egy igazi gyári szakszervezetis
Erdélyi Róbert megtalálta a közeget amiben jól érzi magát, mint mondja:
„Három hét szünet, a maximum amit el tudok képzelni a munkám nélkül, utána már biztosan hiányozna, ráadásul a legtöbb barátom is innen van, szóval nem szeretném soha abbahagyni ezt a munkát. Minden film egy újabb kihívás és különleges is egyben. Amikor dolgozom rajta, akkor az a legfontosabb.”