fbpx

Akiben örökké forog a film

Jan 25, 2022INTERJÚ

Két félidő Liptay Gabriellával a kommunikációs nagypályán

Fotó: Kramer Tamás

Bergendy Péter filmrendező neve a reklámszakemberek között jóval korábban volt ismert és elismert, mint a moziba járó nagyközönség körében. Negyven éves volt, mikor 2004-ben elkészítette első játékfilmjét, az Állítsátok meg Terézanyut, ám addigra számtalan díjnyertes reklámfilm és videoklip kötődött a nevéhez. Bár hosszúnak tűnhet, mégis nyílegyenes út vezetett odáig, hogy filmrendező legyen. Idén pedig a Nemzeti Filmintézet Filmszakmai Döntőbizottsága legutóbbi, az I. világháború után játszódó kísértetfilmjét, a Post Mortemet választotta arra, hogy Magyarországot képviselje az Oscar külföldi film kategóriájában.

Péter mióta az eszét tudja, filmrendező akart lenni, nyolc-kilenc éves lehetett, amikor az amatőr filmes nagypapa először nyomott a kezébe egy normál nyolcas kamerát. Ettől a perctől pedig megállíthatatlan volt. A velük egy házban élő gyerekekkel, iskolai haverok és barátok közreműködésével folyamatosan készültek kisfilmek, híradók. „Vágni is lehetett volna, mert volt kis vágóeszközöm is hozzá, de inkább a gépben vágtam meg a filmeket. Nem volt szívem elvágni magát a szalagot, mert ha az megugrik a vetítőben, az csúnya. Úgyhogy úgy snitteltem fel a történeteket, hogy a felvétel során kamerában vágtam.” Gimnáziumban történelemből és biológiából volt a legjobb, így vezetett az út az ELTE Pszichológia szakára. Az egyetem mellett pedig az akkori Magyar Filmintézet tudományos segédmunkatársaként a könyvtárban filmes szaklapokkal foglalkozott, tehát ahogy ő fogalmaz: közel került a tűzhöz „szuper 8-as verziókban hozzájuthattam külföldi filmekhez, olyan nagy sikerekhez is, amik nálunk nem feltétlenül mentek moziban, például horrorfilmeket is így tudtam megnézni. Ennek végül az lett az eredménye, hogy a diplomamunkámat a horrorfilmek pszichológiájából írtam”.

Történetmesélés minden hosszúságban

Péter eredeti tervéről tehát soha egy pillanatra sem mondott le, és az egyetem után – éppúgy mint gyerekkorában – ismét filmkészítésbe kezdett barátaival, többek közt Pados Gyulával, akit kissrác kora ismert, és nem ő volt az egyetlen, akit megfertőzött a filmkészítés fanatikus szeretetével. „Hűséges típus vagyok, szeretek azokkal dolgozni, akikkel már korábban is dolgoztam, jó együtt kitalálni valamit, azt továbbvinni, továbbgondolni, és félszavakból megértjük egymást”. Az elkészült rövidfilmeket, tévéműsor-ötleteket aztán megmutatták az akkori Magyar Televízióban, és lehetőséget kaptak arra, hogy saját műsort készítsenek. „Ez volt a Friss című kulturális magazin, ami elsősorban a 18-25 éves korosztálynak szólt, és ott is az volt a szerencsénk, hogy olyan szabadon gondolkodhattunk, forgathattunk, mint gyerekkoromban. Mindent ki lehetett próbálni, és a mai napig visszasírom ezt az időszakot, mert ilyen kreatív szabadság azóta sehol nincs.” A televízióműsorok készítésével párhuzamosan, köszönhetően egy új műfaj itthoni megjelenések is – a ’80-as évek második felében, a ’90-es évek elején a videoklip robbantak be világszerte a videoklipek – Bergendy, az akkor már meglévő, sőt nagyjából ma is együttlévő stábjával a kilencvenes évek elején kezdett el videoklipeket és reklámfilmeket készíteni. „Szerettem és szeretek is videoklipet csinálni. Nekem ezek képversek, és az csoda jó, hogy egy-egy ilyen pici darabban is lehet történetet mesélni. És ugyanezért szeretek reklámokat is forgatni, mert ha egy 30 másodperces reklám könnyet tud csalni valakinek a szemébe, azért az jó érzés és nagy kihívás is.” Ez az az időszak, amikor Rohonyi Gábor és Paczolay Béla rendezővel, Pados Gyula és Szatmári Péter operatőrrel megalapították a Stábfilmet. „Az volt az elképzelésünk, hogy filmes szemléletet viszünk mind a videoklipekbe, mind a reklámfilmekbe. A történetmesélést, a vizualitást, a szerkesztést, pont úgy csináltuk, mintha játékfilmet készítenénk, ami Magyarországon akkor egyedülálló volt. Azt viszont sajnálom, hogy ez nem hagyott nyomot a mai reklámvilágon. Tehát az, ami ma a televízióból, de akár az online felületekről ránk dől, az az én, illetve a mi kudarcunk is. Nem tudtuk ezt a fajta természetes, hiteles szemléletmódot meghonosítani.”
kiflikék adwerk
Bergendy és Fiai
kiflikék adwerk
Bergendy és Fiai
kiflikék adwerk
Bergendy és Fiai

Minden darab főmű

A rendező szerint a látványviláguk mellett a reklámjaik és klipjeik titka tehát a valódi emberek, élethelyzetek jelenléte volt. „Egy reklámban ugyanolyan fontos a casting, mint egy játékfilmben, ahogyan az sem mindegy, hogy melyik érzékeny, emberi pillanatot választod ki a forgatott nyersanyagból. Szerintem ebben vagyok jó. Bele tudom helyezni magamat a nézők helyébe, és tudom, mi az, amit ők szeretnének látni, ami hathat rájuk. Ha megnézzük a mai reklámokat, nemigen foglalkoznak azzal, hogy hitelesek-e és érzelmileg is hatásosak-e. A Bergendy és Fiai nevű reklámfilmgyártó-cégemmel, amely a Stábfilm jogutódja, azonban ezt a természetes stílusú, filmes szemléletet képviseljük ma is.”
A klipek, a reklámok, tv-műsorok készítése mellett Péter több mint tíz éven át volt a Cinema magazin főszerkesztője, ez a magyarázat arra is, hogy miért csak negyven éves korában készítette el első nagyjátékfilmjét. „A Cinema mellett én nem tudtam volna filmet csinálni. Ráadásul én tényleg szerettem és szeretek még ma is reklámfilmet készíteni, és nem feltétlenül vágytam arra, hogy nagyfilmet csináljak. Most is ugyanez van, mindenáron nem vágyom nagyfilmre. Egy reklámfilm nekem minden, és mindent oda is adok érte, ugyanolyan energiabefektetéssel csinálom, mint a saját filmemet. Talán éppen ezért ma már azok a reklámok jutnak el hozzám, amik minőségiek, vagy van bennük valami olyan speciális dolog, ami rám jellemző, ilyenek a trükkök, vizuális effektusok. Erre az utóbbi 10-15 évben nagyjából ráálltam, szóval ma már a finom, emberi érzelmekkel ható munkákon túl inkább nagyszabású reklámokat csinálok.”

A rendező vallja: annyi a különbség a reklám- és a nagyjátékfilm között, hogy az egyiket hosszabb ideig kell csinálni. Tehát a belefektetett erő, energia, odafigyelés, az ugyanaz. „Csináltunk egyszer egy rádióműsort, azt mondta ott nekem az egyik hangmérnök, hogy nem csinálhatod meg az összes adást úgy, mintha az lenne a főműved. De! Hogyha csinálok valamit, legyen az bármilyen műfajú, minden egyes darabot úgy kell megcsinálnom, hogy az a főművem.”

Ugrás Terézanyuval a filmtengerbe

Bergendy Péter,reklám,Bergendy
Szvacsek Attila, Film Positive Productions
A Cinema magazin megszűnése után viszont eljött a pillanat, amikor már úgy érezte, hogy itt az ideje annak is, hogy játékfilmben kipróbálja magát. Ekkor született meg a Rácz Zsuzsa regénye alapján készült romkom, az Állítsátok meg Terézanyut. Bár legutóbbi filmjénél a történet alapja tőle származott, de első három filmjénél kész forgatókönyvek elkészítésére kapott felkérést. Arra a felvetésre, hogy ez a hozzáállás köszönhető-e a reklámfilm rendezői énjének, annak, hogy képes alkalmazott művészként elkészíteni egy filmet, egyértelmű és gyors válasz érkezett. „Ez pontosan így van, attól, mert egy reklám storyboard-ját az ügynökség készíti el, vagy hogy nem én írtam a A Vizsgának vagy a Trezornak a forgatókönyvét, hanem jelen esetben Köbli Norbert, attól ezek még ugyanúgy az én filmjeim, teljes mértékben benne vagyok. A forgatókönyvírás az egy másik szakma, én abban a sztori szintjén vagyok jelen. A Post Mortemben is Hellebrandt Gáborral, az egyik állandó munkatársammal, kreatív produceremmel ugyan együtt találtuk ki a történetet, de aztán másra bíztuk a forgatókönyv megírását.”

Bergendy Péter,reklám,BergendySzvacsek Attila, Film Positive Productions

Azt pedig nem lehet nem észrevenni, hogy leginkább a történelmi filmek készítését vállalja szívesen. Ahogy ő mondja, ha rajta múlna, akkor csak történelmi filmeket forgatna, vagy legalábbis olyan filmeket, amelyek történelmi környezetben játszódnak. A történelem szeretete mellett ez a vágy szorosan kapcsolódik a trükkök és a vizuális effektusok világához is. Újraépíteni egy világot, ami elmúlt, aminek már a nyomai is éppenhogy csak itt vannak, az izgalmas feladat ugyan, de emellett rendkívül idő- és pénzigényes folyamat is. „A Post Mortemnél, mivel ez egy horrorfilm, a nulláról kellett kitalálnunk olyan dolgokat, amit Magyarországon nem szoktak csinálni. A hangeffektusoktól kezdve olyan kaszkadőr munkákra, speciális effektusokra volt szükség, aminek nem nagyon van itthon gyakorlata. Ráadásul mindezt a feladatokhoz képest minimális pénzből. A 866 millió forint az egy részről nagyon soknak tűnik, de arra, ami ebbe a filmbe munkában bekerült, ahhoz képest kevés. Ami végül a vásznon látható, az nagyjából másfél milliárd forint értékű munka.” A hiányzó összeg pedig csak egyféle módon volt pótolható, és itt hozta meg ismét a gyümölcsét a fent már emlegetett hűség és összetartó csapat. Ennek köszönhetően „szinte féláron csinálták meg a kollégák azt, amit látunk. Egy korabeli falut megmutatni, azt ma nem lehet, mert nincs korabeli falu. Tehát ahhoz, hogy eredeti helyszínen forgathassunk – jelen esetben a szentendrei skanzenben –, ahhoz a háttérből szinte mindent ki kellett szednünk, a felső vezetéket éppúgy, mint Szentendre látképét.” A teljes film 524 snittjére került számítógépes trükk: ezek Benyó Zoltán VFX supervisor vezetésével 10 hónapig készültek, és ezek közül a legtöbbet csak avatott szemek vesznek észre a film megnézése közben, de hát ez is ilyenkor a cél.
Bergendy Péter,reklám,Bergendy
Szvacsek Attila, Film Positive Productions

A bennünk élő történelem

E havi lapszámunk megjelenésekor pedig már azt is tudjuk, hogy a magyar horror végül nem került rá az Oscar-esélyes shortlistre, de a film nemzetközi megítélésének már a hazai jelölés is jót tett. A számtalan fesztiváldíjat elnyert Post Mortemet eddig francia, olasz, német, lengyel, osztrák, svájci, szlovák forgalmazók vásárolták meg Európában. De az Egyesült Államokban, Kanadában, Latin-Amerikában és Ázsia számos országában is vetítik már, Japánban például épp február elején kerül majd a mozikba, és Indiában így is hirdetik: Magyarország Oscar nevezettje. Ravennában, ahol a legjobb rendező díját kapta meg a film, a kritikusokból álló zsűri éppen a sztori történelmi a vetületét emelte ki az indoklásában, hiszen nem véletlenül játszódik a film az I. világháború után, nem sokkal a trianoni békeszerződés megkötése előtti időben, de talán pont a műfaji meghatározása miatt itthon a legtöbben ezt a történelmi utalást figyelmen kívül hagyták, vagy észre sem vették.
A spanyolnáthajárvány pusztítása után, 1918 telén játszódik a történet, főhőse egy fiatal vándorfotós, aki abból próbál megélni, hogy családjuk körében, halottak utolsó fényképét készíti el. Majd egy véletlen találkozásnak köszönhetően, egy kislány hívására eljut egy kis faluba, ahol szokatlanul sok családnál talál munkát magának, és egyre több megmagyarázhatatlan jelenséggel és kísértettel találkozik. „Azok a kísértetek ott a filmben bizony, a mi kísérteteink, a mi múltunk kísértetei, és erre vannak finoman elrejtett jelek, utalások is a filmben” – erősíti meg felvetésünket a rendező.

Az, hogy a film története a magyar történelem egyik fontos, és mind a mai napig feldolgozatlan történelmi traumájának árnyékában zajlik, az azok számára, akik ismerik Bergendy filmjeit, bizonyára nem meglepő, hisz a szintén komoly külföldi fesztiválsikereket elért A vizsga és a Trezor is olyan, nem is távoli időkben játszódik, aminek feldolgozásával még mindig adósak vagyunk magunknak.
„A történelmi filmek akkor jók, ha valamit megtanítanak a múltról, de úgy, hogy az valamilyen akcióba, izgalomba, vagy kémtörténetbe van ágyazva. Ugyanis ezek a filmek, csak akkor érik el a céljukat, ha élvezetet, szórakozást nyújtanak a nézőnek, akik eközben egy-két dolgot meg is tudnak a múltról. Aztán, ha elég ügyesek voltunk, akkor arra is van esély, hogy később utánanéznek a tényeknek, tehát én nem iskolai tananyagokat forgatok, hanem bele akarok mászni a nézők a képzeletébe, vagy a tudatába és érzelmeket akarok generálni. És ami a legfontosabb, mindezt úgy kell megtenni, hogy közben nem szabad hazudni, vagy valamilyen politikai eszme alapján átformálni a múltat.”