#Bill Burr: Papírtigris
#School of life – társasok, élménykártyák
#4000 hét – A Burkeman-faktor
A vágyott normalitás
Gondolatok, vélemények, megfigyelések a józan ész jegyében. Talán érezhetne kis ellentmondást a kedves olvasó, hogy épp az év végére szeretnénk kijózanodni és pont a felhőtlen szórakozás rovatában, de ígérjük, össze tudjuk mixelni a kettőt.
Bill Burr: Papírtigris
Nem mai, ám nem reprezentatív felmérésünk alapján, sokan nem látták-hallották még az amerikai komikust, akit egyszer mindenképp látni kell. Mindenféle szorongásunkra, a kortárs közbeszédben való bizonytalanságainkra, „szabad-e így, vagy amúgy mondani, gondolni”-futamainkra a válasz egyértelmű: ha kellően rugalmasak és nyitottak vagyunk, mindennel lehet viccelni.
Nemcsak jelegzetes rötyögése, orgánuma marad emlékezetes, hanem mindaz a kellemetlen téma, amivel olyan sokat küzdünk az utóbbi években: a metoo, a feminizmus, a kapcsolati egészség és harmónia, a politika – mind még a járvány előtti utolsó pillanatban, egy 2019-es londoni fellépésen. Pillanatkép a bennünket akkor és ott foglalkoztató témákról, látlelet a korabeli neurotikus reakcióinkról. Félreértés ne essék, Burr nem szimplán elhomályosítja a jelentőségét egy-egy drámának, személyes történetnek, hanem jelenségként kezeli őket, mer az esetleges túlkapásokról és nem utolsósorban saját élményeiről, viszonyulásairól beszélni.
És hogy jön ide a robotszex? Na, ugye.
School of life – társasok, élménykártyák
Pár éve a HVG Könyvek kiadásában már felbukkant a márka a hazai piacon, de ki venne kézbe bármit, amire School of Life van nyomva, pláne amióta a népszerű társkereső oldalakon is sokan ezt írják be végzettségnek (nem, ők feltehetőleg nem a lelki egészséget célul kitűző társaságra gondoltak).
Azért az, hogy Alain de Botton filozófus is csatlakozott a csapathoz, már mindenképp legalábbis a megbízható kategóriába tette a kiadót, aztán számos könyv után idén valahogy az élménykártyák és a társasok kerültek elénk, ami legalább annyira nevetgélős, torokszorítós, vagy akár kényelmetlen, mint a fentebb említett Bill Burr néhány perce a szókimondó, éles előadásain. De ezek a kártyák nemcsak feszegetnek, hanem gyorssegélyként gyógyítanak is, vagy továbbvisznek egy állomásig, ahol fújhatunk egyet. Az Emotional First Aid Kit, a Games For Grown-Ups, vagy a Family Game mind beszélgetésre inspirál, ha úgy tetszik irányítottan figyelhetünk olyan támakra is, amelyeket máskülönben nehezebben érintenénk.
4000 hét – A Burkeman-faktor
És ha már gondolkodók és szintézis: nem tudunk eléggé hálásak lenni az olyan szerzőknek, akik egy picit helyettünk is beleállnak abba, hogy összefüggéseiben látassák a bennünket körülvevő világot. E hasábokon is ajánlottuk már Oliver Burkeman hírlevelét (milyen érdekes, pont egy éve, úgy látszik, az év vége kilendíti a Burkeman-ingát), az Imperfectionist-ot.
Akkor még csak vártuk, de azóta hurrá, hurrá, megjelent a Four Thousand Weeks: Time Management for Mortals, ami alapvetően befolyásolhatja az idővel való állandó harcunkat.
Hallgatni is élvezetes, ahogy beszél róla, de akárcsak pár oldal a szerzőtől, más dimenzióba helyezi az örök idő-kérdést.
A felszínes life-hack-ek és 8 dolog, amit tudnod kell-típusú okosságok helyett véletlenül se csodaszerként működő receptekre számítson a kedves olvasó. Sokkal inkább annak az egyszerű perspektívának az elfogadásáról van szó, hogy az időnk véges, és egész egyszerűen mindent nem lehet. Jó, ennél azért lényegesen szellemesebben és tudományosan szórakoztatón van megírva a könyv.
