fbpx

Adwerk Ajánló / január, 2021

Jan 26, 2021AJÁNLÓ

adwerk

Pieces of a Woman

Mundruczó Kornél húszéves pályafutása alatt jutott el a kis költségvetésű alkotásoktól a nemzetközi fesztiválsikerekig. Legújabb munkája Wéber Kata forgatókönyvíróval a Pieces of a Woman jelentheti azonban az igazi áttörést, nem kis részben a streaming-óriás Netflixnek is köszönhetően.

A Fehér isten és a Jupiter holdja kritikailag is elismert sikerei után az alkotócsapat most még nagyobb szintet lépett. Első angol nyelvű filmjük stáblistáját nézve csak kapkodjuk a fejünket: executive producerként Martin Scorsese tűnik fel, zeneszerzőként Howard Shore (A Gyűrűk Ura-trilógia), főszereplőként pedig Vanessa Kirby, Shia LaBeouf és Ellen Burstyn látható. Kirby elnyerte a legjobb színésznő díját a tavalyi Velencei Filmfesztiválon és már most esélyesként emlegetik az idei Oscar-gálán.

A film Martha (Kirby), párja, Sean (LaBeouf) és édesanyja, Elizabeth (Burstyn) szemszögén keresztül mutatja be, hogyan lehet feldolgozni a feldolgozhatatlant: egy gyermek elvesztését. Veszteségük fájdalmát növeli, hogy életük egyik legboldogabb pillanata csak néhány percig tarthat. A film innentől a gyászfolyamatot mutatja be, amit mindannyian másképp élnek meg.
A Pieces of a Woman könnyen értelmezhető szimbólumokkal dolgozik, de ez előnyére válik. A súlyos alaphelyzetből tud kiutat mutatni, amiben nagy szerepe van az amerikai drámákban és filmekben bevált dramaturgiának. A szereplők nem fojtják el érzéseiket, inkább ki- illetve megbeszélik. Viselkedésük, reakcióik teljesen átélhetőek. Idézőjelbe kerülnek alapvető klisék (pl. „az idő minden sebet begyógyít”), úgy, hogy közben maga is él azok képi és nyelvi eszközeivel. Mindenkinek jut egy-egy nagy jelenet, ami mélyebbé teszi a karaktereket, közelebb visz a megértésükhöz.

A Velencei Filmfesztivál utáni pozitív kritikák (Hollywood Reporter, Variety) már sejteni lehetett, hogy a film nemcsak a zsűri, hanem a kritikusok tetszését is elnyerte. A Netflixen pedig januári bemutatója óta folyamatosan rajta van a legnézettebb alkotások listáján. A Pieces of a Woman érzékenyen felépített történetet, ami bár bizonyos dolgokban a könnyebb utat választja, képes végigvinni koncepcióját, átélhetővé tenni főszereplőjének tragédiáját.
Kornel Mundruczo
Copyright-Soho-House-Amsterdam-Medium-2018
Copyright-Soho-House-Amsterdam-Medium-2018
Kornel Mundruczo

Amikor a pont sok, a vessző kevés – Maros András az írásról

Az írók alapvetően karanténban élnek – állapítja meg egy adott ponton Maros András író, az Isobar kreatívigazgatója. Persze emellett nemrég megjelent új könyvéről, a Két-három dánról éppúgy szó esik, mint a pontosvessző varázslatos világáról. Egy félidő a mondatok körül a homeoffice-tól a megfigyelői életmód karbantartásáig.

Vannak mondataink, amelyeket idézünk ugyan, vagy amolyan társasági szólásként használjuk, ám nem feltétlenül tudjuk, ki a szerzője. Nevetgélünk, amikor egy, a köznyelvbe beépülő fordulatot idézünk, de már nem emlékszünk, hogy egy regényből van, vagy egy bankot népszerűsítő tv-reklámból. Számít vajon, miként lesz utóélete egy mondatnak? Tudja-e támogatni egymást a reklám és az irodalom? „Nem tudja” – oszlatja el kétségeinket azonnal az író. „Valamelyest még ellene is megy egymásnak a kettő, hiszen ugyanazt az agyterületet kell használnom a munkámhoz és az íráshoz: igaz, máshogy. Más a sebesség, más a metódus, de ugyanaz a munka természete, töprengés, ötlet-alapú gondolkodás” – mondja Maros.

Adódik a kérdés, vajon tud-e hiányozni akár az írás, akár a reklámos létezés? „Kimondottan jól bírom a magányt, de tartósan és hosszasan azért mégsem” – magyarázza az író. Márpedig előfordult, hogy két-három évig az írás volt a főtevékenysége, és akkor a mindennapi rutinból elmaradnak a valós találkozások. „Ilyenkor például kifejezetten hiányzik a reklámkészítésnek az a fázisa, amikor egymás ötleteire építve közösen gondolkodunk, és abból hozunk létre valamit” – merülünk el a kétféle alkotás jellemzőiben. Így botlunk bele abba az esetbe is, amikor Maros negyvenperces telefonbeszélgetést folytatott egy markentingasszisztenssel a pontosvesszőről. Ugye, hogy érezzük, van, amikor a pont sok, ám a vessző kevés? Kiadói szerkesztőinél a végsőkig védi például a zárójeleit, egyszerűen szereti használni őket, hiszen – mint mondja – így működik a gondolkodásunk is: csapong.

Ihlet és határidő

„A kényszer rettenetesen inspirál. Amikor fogynak a napok, és nem kellő ütemben növekednek az oldalszámok, akkor muszáj írni” – mondja az alkotói folyamatról. Így volt ez a Két-három dán estében is, amit egy dán alkotóházban kezdett el, majd a könyv felének elkészülte után négy év szünet következett. Ahogy leszállt a gép Budapesten, a többi feladat felülírta a folytatást. Kiadói szerkesztője, Berta Ádám vette rá, hogy befejezze. Vajon más lett volna, ha „egy levegővel” készül el? „Biztosan, hiszen én is más vagyok már négy évvel később, az akkorihoz képest lassult például a szöveg tempója, sokszínűbb lett a műfaja” – magyarázza az író.

A műfajok és a történetek egymásra találásáról az jut eszünkbe, hogy vajon miként dől el, miből lesz novella, színdarab vagy regény. „Abból az ötletből, ami tartósan foglalkoztat, születhet bármi. Ez lehet akár egy kép, egy motívum, egy szó. A Hulladék című színdarabom esetében például először egyetlen színpadi kép volt meg. Négy-öt évig csak annyit láttam magam előtt, hogy áll valaki a szelektív kukák előtt, és válogatja az emlékeit. Azt mérlegeli, mit tartson meg belőlük, és mit dobjon ki. Aztán kibomlott a kép, lett hozzá sztori” – tudunk meg többet a formákról. Természetesen olyan helyzet is adódik, amikor valóban egy nagyobb ívűnek látszó téma bukkan föl, ahogy legutóbbi könyve esetében is, itt ugyanis a barátság volt a fő szál, aköré épült a történet.

Iroda és élet

Kíváncsiak voltunk, hogy vajon ott lapul-e a notesz az író zsebében, amely romantikus feltevésünk részben bizonyult csak igaznak – bár a fontossága szinte elenyésző: „A jegyzetfüzetbe firkantott ötletek nagyjából egy százaléka alkalmas később bármiféle továbbgondolásra, de maga a metódus, a jegyzetelés a megfigyelői életmód karbantartására hasznos. Persze van, hogy úgy érzem, nemcsak hogy valamire lesz jó, amit feljegyeztem, hanem magát AZ ötletet találtam meg, de később általában kiderül, hogy mégsem. Egy első szűrőnek viszont mindenképp jó ma is, akárcsak a telefon hangfelvevője: amit felírok, vagy amit felmondok, abban van valami… lehet valami…”

Furcsa, és nyilván sokszor nehéz helyzeteket teremtett az otthoni irodázás kiegészülve az otthoni iskolával, amikor egyszerre lesz az otthonból mindenki munkahelye. Hasonlóan történt ez az első hullám idején tavaly a Maros-headquarter-ben is, éppen ezért a kreatívigazgató azon az állásponton volt, hogy amint az biztonságos, uzsgyi, vissza az irodába. „A közös alkotásnak az a része, amikor egy asztal körül ül a csapat, nem pótolható – magyarázza –, ugyanakkor így is elkészül minden, jókat is csinálunk, bennem mégis marad hiányérzet, mert együtt, egy légtérben ülve, összenézve, egymásra bólintva, még jobban egymásra hangolódva lehet, hogy még jobb megoldások születnének”.
Könyvekre persze így is, úgy is jut idő, így amikor a legutóbbi fontos példányokról kérdezzük, akkor Bereményi Géza Magyar Copperfield-jét, Zoltán Gábor két könyvét, az Orgiát és a Szomszédot, valamint Michael Chabon munkáját, a Kavalier és Clay bámulatos kalandjait említi. Utóbbiról még azt is megtudjuk, hogy „Annak idején, amikor angolul olvastam, hirtelen felindulásból majdnem nekiálltam lefordítani, de milyen jó, hogy nem vágtam bele, mert egyrészt iszonyatosan nehéz az angol szöveg, másrészt meg Soproni András lefordította nekünk végül, és milyen jól!”