A #StopHateForProfit kampány jelentősége.
Több nagy világmárka és polgárjogi szervezet együttes erővel próbálta megszorongatni a Facebookot annak érdekében, hogy erőteljesebben lépjen fel a platformon erősen jelenlévő gyűlöletbeszéd szabályozásában. A kísérlet rövid távon nem sok vizet zavart a tech óriásnál, de vajon milyen gazdasági és társadalmi folyamatokra mutat rá a kampány?
Valami elindul
2020 június végén néhány fontos amerikai polgárjogi és civil szervezet, mint a Rágalmazás Elleni Liga (ADL), az NAACP (Országos Szövetség a Színesbőrűek Felemelkedéséért), vagy a Common Sense – ami a gyerekek médiafogyasztási szokásait szeretné segíteni –, kezdeményezésére elindult a #StopHateForProfit kampány. A legelején már csatlakozott is több márka, mint a North Face és a Patagonia, akik a bojkott értelmében leállították a Facebook-hirdetéseket, és erre buzdították a csatlakozó cégeket is. Közleményeikben a Facebook szigorúbb szabályozására hívták fel a figyelmet, és a gyűlöletbeszéd, a rasszizmus, az erőszak és a dezinformáció megfékezését kérték számon a platformtól.
A történések érdekessége részben az volt, hogy sok vállalat, márka csatlakozott nyíltan a kampányhoz, a többi között a Coca-Cola, a Levi Strauss & Co., az Adidas, és az Unilever is. Viszont sokan, ha nem még többen, csak szépen csöndben vonták vissza hirdetési büdzséiket: így tett a Walmart – az egyik legnagyobb hirdetője a Facebooknak, csak tavaly $145 millió dollárt költöttek el a platformon –, a McDonald’s, Kellogg’s, Allstate, Dell, Ikea, Kohl’s és sokan mások is. Végülis július végéig összesen több, mint 400 cég csatlakozott formálisan vagy informálisan a kampányhoz.
A kampány közepe felé úgy tűnt, valódi nyomást tud gyakorolni a bojkott, és több sajtótermék is hírül adta, hogy fájni fog a Facebooknak a dollármilliós hiány.
Timeline részei:
Május 25: George Floyd meggyilkolása – egy fehér rendőr 8 percen keresztül térdel George Floyd nyakán, akinek halála nyomán tüntetések kezdődnek szerte Amerikában a feketék elnyomása ellen
Május 28: Donald Trump a tüntetést követő fosztogatásokra így reagál a közösségi médiában: “Amikor a fosztogatás kezdődik, lövöldözés veszi kezdetét” A Facebook nem vette le a posztot, és nem is figyelmezteti olvasóit, hogy sértené a közösségi irányelveket.
Június 17: az NAACP és más jelentős amerikai emberjogi szervezetek meghirdetik a bojkottot Trump problematikus tweet-je után
Június 19: csatlakoznak az első cégek: The North Face, Patagonia
Nem telt el sok idő, és Zuckerbergék is reagáltak: kiadták második negyedéves tőzsdei jelentésüket, amiből kiderült, hogy előző év júliusához képest 10% növekedést értek el, ráadásul a bejelentés után még tovább is emelkedtek a részvények. Úgy hírlett, hogy személyesen Zuckerberg nem tulajdonít nagy jelentőséget a bojkottnak (“Úgyis vissza fognak jönni”). “A Facebook üzleti modellje 90%-ban valóban a hirdetési bevételeken alapul, de a közhiedelemmel ellentétben ez nagyrészt nem a nagy hirdetőktől folyik be, hanem a globális KKV szektorból. A 9 millió hirdetőnek csak csekély százalékát teszik ki a nagyvállalatok, többségében kis-és középvállalkozásoktól érkezik a bevétel. A Facebooknak pedig továbbra is óriási elérése van, így a jelenléti kényszer miatt – főleg világjárvány idején – egy KKV nem engedheti meg magának, hogy ne hirdessen” – fogalmazott Lévai Richárd online marketing specialista, Facebook Marketing Partner.
A bojkott időtartama 30 nap volt, amit hivatalosan, a kampány kereti között nem hosszabbítottak meg, ugyanakkor több cég kiterjesztette 2020 végéig – így tett a Henkel, a Coca Cola vagy a Ben&Jerry’s is. Páran – ahogy a kezdeti éllovas North Face vagy a Puma és a Heineken – már visszatértek a hirdetésekhez augusztusban, de azzal a feltétellel, hogy továbbra is figyelni és ellenőrizni fogják a Facebook erőfeszítéseit, és annak fényében fogják mérlegelni a platformon elköltött összegeket.
Mit jelentett a bojkott Magyarországon?
A nagy világmárkák Amerikából érkező állásfoglalása elsőre erőteljesnek tűnt, de mi történt közben itthon, hogy hatott a bojkott a hazai Facebook-költésekre?
“Egy-egy nagy cég oldaláról hallottuk, hogy vannak hirdetési visszavonások, és egy-egy kis cég is csatlakozott a bojkotthoz” – mondja Lévai. Úgy látja, hogy ez sok esetben inkább csak PR fogás, ami kapóra jön a vállalatoknak, mert a pandémia miatt sokan kényszerültek csökkenteni a hirdetési büdzséket. “Olyanok is csatlakozhattak, akik a platformmal szemben felgyűlt egyéb frusztráció – mint a profil letiltások, ügyfélszolgálat elégtelen kapacitása – miatti ellenérzést akarták kifejezni. Ezért nehéz kijelenteni, hogy minden résztvevő céget a gyűlöletbeszéd elleni tiltakozás vezérelt, mivel sokféle egyéni motivációt találunk az indokok között, ha mélyebbre nézünk” – magyarázza a specialista.
Globális következmények
A bojkott nem csupán gazdasági, hanem társadalmi kérdéseket feszeget. Óriási nyomás van a Facebookon, hogy országokon átívelő, előremutató szabályozást alkosson a szólásszabadság, a demokrácia védelme és az emberi jogok kérdéseit illetően, mintegy nemzetközi szervezet szerepét magára vállalva. Az ennek való megfelelést tükrözi az Oversight Board, vagyis a Felügyelő Bizottság intézményének felállítása – amit a legtöbben a Facebook Legfelsőbb Bíróságaként emlegetnek –, aminek előkészítését jóval a bojkott előtt, 2018 elején kezdték el, és idén májusban hozták nyilvánosságra a tagok listáját. Köztük van Sajó András, a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának volt bírája is. A Bizottság a szólásszabadsággal kapcsolatos tartalmi szabályozásban fog ítéleteket hozni, de nem arra kell számítani, hogy hétköznapi ügyekbe fog beleszólni, hanem kiemelkedő, szimbolikus jelentőségű, egyedi esetekről igyekszik majd dönteni és irányelveket megfogalmazni.
Ugyanakkor kérdés, hogy elvárhatunk-e ilyen globális szintű szabályozást és felelősséget egy nagyvállalattól? Szintén kérdés, hogy a felügyelő szervet valóban a Facebooknak kell felállítani, amelynek a működését hivatott ellenőrizni? Miért nem az egyes nemzetállamok és azok polgárjogi bíróságai az illetékesek? – teszi fel a kérdést Lévai Richárd. Ennek egyfelől az az oka, hogy a valódi nemzetállamok bürokratikus zárványai nagy lemaradással reagálnak a szélsebesen változó technológiai környezetre, a Facebook pedig profitorientált cégként mindig próbál a felmerülő problémák elébe vágni, amit – szinte korlátlan – erőforrásaik révén támogatni is tudnak.
A szerepek közti határok elmósódásról Dr. Dessewfy Tibor, az ELTE Digitális Szociológia Központ vezetője megemlíti, hogy a Facebook ma már közműként működik, óriási az infrastrukturális beágyazottsága a társadalomba, ezért nagy a kölcsönös függés a Facebook és annak felhasználói között, ami szintén hátráltatja a hatékony elszámoltatást.
Várható hatások
A Facebook nyilvánosságra hozta, hogy a kampány hatására milyen új célkitűzéseik és eredményeik vannak a gyűlöletbeszéd visszaszorításában. Ebből az egyik legfontosabb – mert ennek nem csupán szimbolikus, hanem gyakorlati értéke is van –, hogy emberi megfigyelők és a mesterséges intelligencia révén most már közel 90%-át (a korábbi 60-70% helyett) megtalálják a gyűlöletkeltő tartalmaknak, amelyet így még azelőtt el tudnak így távolítani a platformról, mielőtt bárki is jelentené.
Ugyanakkor nem sokkal a pozitív hír bejelentése után történt a Kenoshai gyilkosság, amikor is egy 17 éves fiú – vélhetően egy Facebook csoportban közzétett felhívás hatására – felfegyverkezve elindult, majd lelőtt két tüntetőt. A Facebook az alvállalkozóira hivatkozva nem vállalta a felelősséget, merthogy ők nem vették időben észre és távolították el a problémás bejegyzést.
Lévai Richárd szerint a Facebook ciklikusan pár évente átesik egy-egy botrányon, amibe meg-megremeg a hírneve, ugyanakkor közben is tud növekedni (például felhasználószámban) és tanulni: ez történt a Cambridge Analytica után, a kongresszusi bizottsági meghallgatások után is: minden botrány után sokkal proaktívabban haladtak tovább az adott területen.
A “bojkott-botrány” hosszútávú hatásai még váratnak magukra, viszont úgy tűnik, Zuckerberg kemény ősz elé néz: jönnek az amerikai elnökválasztások, a járványhelyzet nem múlt el, sőt nemcsak az áldozatok, hanem a járvány szkeptikusainak száma is nő. Új fejezetet nyitott a bojkott történetében, hogy szeptemberben a sztárok (Leonardo di Caprio, Selena Gomez, Kim Kardashian, Jamie Foxx, Mark Ruffalo és sokan mások) felébredtek, és nyilvános kritikát fogalmaztak meg a Facebookkal szemben, leállították profiljaikat és beálltak a bojkott mögé. A nem teljesen feszültségmentes közhangulatot tovább fokozza, hogy debütált Netflixen a The Social Dilemma című dokumentumfilm, ami a nagy tech cégek – élükön a Facebookkal – által lefektetett és működtetett adatkapitalizmus hatásait magyarázza el szemléletesen (az erről írt ajánlónkat itt olvashatod).