Adwerk Ajánló / április, 2023

Ki hogy van vele, de mi bírjuk azokat a tárlatokat, amikor egy alkotó műterme, dolgozószobája, kerti lakja, bármije látogatható a nagyközönség számára is. Van valami elfogodóttság-érzet abban, amikor egy számunkra fontos mű megszületésének egyik lehetséges helyszínén járunk. Vagy éppen, ha apró részletnek is tűnik, de mégiscsak ott áll az az írógép, vagy az az ecset, amivel a később legendássá váló sorok, vonalak, árnyékok megszülettek.
Pont így jártunk a Lugano belvárosától alig 20 perces buszútra található Montagnolában, ahol is Herman Hesse töltötte életének utolsó negyvenhárom évét és az ott kialakított múzeum egyszerűen rabul ejti a látogatót. Bár a szinte aprócska hely látszólag gyorsan bejárható, de a kedvünkért angol felirattal elindított kisfilmmel, az író-gondolkodó személyes feljegyzéseivel, az őt egykor körülvevő tárgyak hangulatával még az is bőven töltekezhet, aki nem az Az üveggyöngyjátékon nőtt fel (amúgy milyen csodálatos szó már a cím maga is).
A „német-svájci író, költő és festő a 20. század művelődéstörténetének egyik legnagyobb hatású alakja. Jelentős nyomot hagyott nemcsak a német- és angol nyelvű irodalmon, de az angolszász populáris kultúrán is. A pusztai farkas és Sziddhárta című regényei kultuszművekké váltak az Egyesült Államokban, és óriási hatást gyakoroltak a beatnemzedékre.”

A központban maradva nehéz levenni a szemünket akár kívül, akár belül vagyunk a
LAC-ról (Lugano Arte e Cultura). A számos kulturális funkciónak helyet adó impozáns épületben többminden lenyűgöző, de leginkább az, hogy mennyire együtt él a tájjal, hogy centiméterre érződik, hogy pontosan abba a szögbe, ívbe, pillanatba lett komponálva a tervezője, Ivano Gianola által. A Museo d’Arte della Svizzera Italiana (MASI) is ebben az épületben található, ahol az idei kiállítási évadot Werner Bischof egyedülálló fotó kiállításával nyitották meg. A július 23-ig látható kiállításon a művész 1939 és az 1950-es évek közepe között készült eredeti negatívokról készült mintegy 100 digitálisan felújított, eddig sosem látott színes képe látható.
Werner Bischof 1916-ban született Zürichben, 1936-ban nyitotta meg első fotóstúdióját, és főként divat- és reklámügynökségeknek dolgozott. A második világháború után a svájci Du magazin számára beutazta Európát, hogy felkutassa a háborúban elpusztult helyeket. 1949-ben csatlakozott a híres Magnum ügynökséghez. Fotósként olyan magazinok számára készített riportokat, mint a Life és a Paris Match. 38 éves korában egy tragikus közlekedési balesetben halt meg az Andokban.

A Museo delle Culture a művészetek és az antropológia találkozásának különleges helyszíne.
A múzeum anyaga azon az elképesztően gazdag kollekción alapszik, amelyet a svájci olasz művész, Serge Brignoni 1930 és 1985 között gyűjtött utazásai során, majd 1985-ben az egészet Lugano városának adományozta. Az azóta többféle koncepció mentén gondozott, majd alapítványba terelt hatalmas gyűjtemény olyan kultúrákba vezeti a látogatókat, mint az óceániai, a dél-kelet-ázsiai, a hawaii vagy húsvét-szigeteki népek művészete.

Nem tőlünk tudja meg az olvasó, hogy Svájc drága, pontosabban lehet roppant költséges is. Az elképesztően gördülékeny bármilyen szolgáltatásban mindig van még feljebb, de ugyanolyan megnyugtató az a tudat, hogy az úgynevezett elérhető is mindig rendelkezésre áll. Ahány kávézó és étterem, annyi tapasztalás arra nézvést, hogy az egyszerűtől a bonyolultig minden szerepel a kínálatban. A „leugrom egy egyszerű spagettire” éppolyan érvényes ok a látogatásra, mint a többórás fine dining-életérzés vágya. Persze azt se felejtsük, hogy olasz svájcban járunk, egy jó pizzát, tésztát szinte minden helyen kaphatunk. A terek, padok, teraszok birtokbavétele, az ottani közösségi élet szerves része a tó körüli kultúrának.

Környékbeli kis túrák

Luganót a Teremtő is azért helyezte a Földnek erre a pontjára, hogy innen könnyedén elérjünk hajóval, vonattal, busszal, vagy akár elszánt bringásként bárhová a környéken. A svájci vonatozás amúgy is egy tudatforma, a pillanat megélésének művészete.
Locarnóban ha mást nem, de egy rendes presszókávés (Cafe Paolino) üldögélést mindenképp ejtsünk meg, a sima félnapos kiruccanásba is könnyedén belefér. Ha pedig a helyi borok és jellegzetes ízek felé gyakorolnánk gesztust, akkor egy helyi merlot-val készült rizottót javaslunk
Ha egy kis hajóutat szeretnénk csak beilleszteni a programba, legyen Gandria! Időtlen kizökkenés és rengeteg zöld és kék. Ha már kellőképpen körbejártuk az autóval még a helyieknek is csak egy bizonyos határig megközelíthető hegyi települést, akkor jutalmazzuk meg magunkat egy teraszozással és jól mentsük el a megfelelő mappába a tájat.
Ha már Locarnót elértük, csak egy ugrás Ascona, ahol életünk egyik legbékésebb sétáját ejthetjük meg. Garancialevelek átvétele a szerkesztőségben.