Emlékezünk – Szecsanov Martin
Január első napján érkezett a sokkoló hír: ötvenöt éves korában elhunyt Szecsanov Martin operatőr, zenész, festő, galerista.
A vele készített korábbi interjúnkkal, egy videóklippel, egy reklámfilmjével és egy rövidfilmjével búcsúzunk tőle.
—
Tessék! Ennyi! – Meg ami közte van
Az elmúlt években fényképezett játék-, reklám- és kisfilmeket. Ha csak az itthon forgatott nagyobbak közül az X – A rendszerből törölve, vagy a BUÉK-ot nézzük, mennyire más képek és világok! De Szecsanov Martin dolgozott Törökországban és Kazahsztánban is, ahol a feladatok mellett legalább annyira vonzó volt, hogy bár a filmkészítők profizmusa ugyanolyan, mint bárhol a világon, de az élet, a tempó sokkal lassabb és így a stressz is jóval kisebb, mint akárcsak nálunk.
Ezek közül a munkák közül az elmúlt egy évben sajnos sok elmaradt, főként a külföldiek. Mi lett helyette, mellette? „A megmaradt forgatások mellett talán egy kicsivel több idő jut a festésre” – tudjuk meg az operatőrtől. Barátaival ugyanis hat éve egy önkormányzati árverésen kibéreltek egy Várfok utcai helyiséget, ebből lett a Fest;tisztít. Itt állította ki a körülbelül egy éve a képeit, bár a galéria az elmúlt évben, mint oly sok minden más is, jobbára zárva volt. De nézzük most visszafelé az idővonalat: hogyan lett a festészetért rajongó, aszfaltrajzversenyt megnyerő kis srácból keresett operatőr?
Szófia és sombrero
Mondjuk az egész gyerekkora gazdag a filmszerű jelenetekben, elég csak a nagynénjével töltött szófiai filmnézéseket felidéznünk. Történt ugyanis, hogy a filmesztéta-művészettörténész rokon egyik akkori szakterülete a latin-amerikai filmek voltak. „Rengeteg fekete-fehér filmet láttunk együtt, amiben sombrérós csávók lövöldöztek, majd percekig haldokoltak. A filmek után pedig állandó program volt a szófiai Budapest Cukrászda” – tudunk meg még többet a gyerekkori kultúr- és gasztronómiai hatásokról.
Ugyanez a nagynéni egyengette az útját az első filmig is, amiben már aktívan közreműködött. Tizenkilenc éves korában ugyanis, amikor a Práter fotós iskola elvégzése után épp munkakeresésben volt, akkor kezdte Dömölky János a Hajnali háztetőket forgatni. A rokoni ismeretség okán szó szót követett, mígnem egyszercsak nekiszegezte a kérdést a rendező: „Világosító vagy segédoperatőr szeretnél lenni?”. „Engem a fények érdekelnek” – válaszolta Martin, akiből így lett pár évre világosító. Lépésről-lépésre került közelebb a kamerához, segédoperatőr, majd focus puller lett. Közben pedig barátjával Herczeg Attilával – aki filmek első asszisztense volt – videoklipeket kezdtek forgatni. A 2000-es évek elején járunk, volt akkoriban zenekara, lemezborítókat is tervezett, ha úgy tetszik, igazi aranykor volt ez az alkotói sokszínűség tekintetében. A gyakorlatban és fokozatosan sajátította el szakmát, amíg aztán ő maga is kimondta, amit már többen javasoltak neki: legyen végre operatőr! Egy jó ideig még egyszerre dolgozott focus pullerként és főleg klipekben operatőrként.
Reklámos pezsgés
A portfólió pedig közben szépen árnyalódott: reklám, klip, nagyjátékfilm, kisfilm. „Egyszerűen mindegyik megmozgat, más képességeket hoz ki, és tudnak is hiányozni a maguk egyedisége miatt” – mondja a különböző műfajok eltérő kihívásairól az operatőr – „de a legfontosabb, hogy bármit is kell fényképeznem, bármekkora is a költségvetés, bárki is a megrendelő, az én hozzáállásom mindig ugyanaz. A legjobb tudásom szerint a legjobbat kell belőle kihoznom” – tudjuk meg Martin munkamoráljának lényegét.
Bármilyen filmről legyen is szó, a forgatást mindig hosszú előkészítő munka előzi meg, és ez fokozottan igaz a reklámokra, hiszen ott a szokásos filmes előkészítő munkálatok mellett a megrendelőkkel is sokszor és sokat kell egyeztetni, és akkor indulhat a forgatás, amikor már mindenki mindenről ugyanazt gondolja. Itt a legritkább esetben fordul elő improvizáció, pontosan megtervezett minden. „A reklám lényege a sűrítés, másodpercek alatt kell elmondani mindent, mire elindul a kamera, szinte már le is áll. A mai napig lenyűgöz a filmkészítésben, hogy mennyi ember mennyi előkészítő munkája van benne, és egyszer csak az adott napon ott van mindenki, kész a technika és érkezik sminkben, kosztümben a színész, majd elhangzik a két varázsszó: a „tessék” és az „ennyi”. Ez nekem a újra és újra egyfajta varázslat” – mondja a legfontosabb drive-járól. Miközben számára az operatőrködés azt a komplex élményt is nyújtja hogy „technika is, meg művészet is, de van benne sok matek”.
A vászon csendje
Ráadásul ma már nem csak fest, hanem Csáky Attilával vezetett „hobbigalériájuk” is fontos része lett az életének. A tavaly tavaszig havonta cserélődő kiállítások helyszíne, koncertekkel egybekötött klubhelyiség lett, ahol időről-időre tűntek fel egy egy megnyitón a régi arcok. „Nemcsak a társasági életet élveztem benne, hanem azt is, hogy én vagyok ott a mindenes, világítok, installálok, ha elfogy a wc papír, akkor viszek.”