#GinAusten
#MohamedMbougarSarr
Mohamed Mbougar Sarr: Az emberek legtitkosabb emlékezete, Park Kiadó, 2022
Mi is lehetne jobb időtöltés a kétünnepköze fesztiválon, mint egy klasszikus kanapés nap, ezúttal könyvekkel körülvéve, illetve hát ízlés szerint jöhet egy pohárka ez vagy az. Ehhez a kombinációhoz máris itt a két legmegfelelőbb ajánlat.
GIN AUSTEN – 50 koktélrecept Jane Austen regényeihez
Szerintünk Jane Austen remekül passzol a karácsonyi szezonhoz, az év ezen időszakában ugyanis egy kis romantika csak jól jöhet. Kockás pokróc, egy bögre forró csoki és mondjuk az Értelem és érzelem – akár századszorra is – a kézben, vagy kanapézás és mondjuk a Büszkeség és balítélet – szintén akár századszorra is – a képernyőn. Egy ilyen délutánt mindenkinek csak ajánlani tudunk, és nem csak nőknek. De ha ez az ajánlat mégis túl csajos volna, akkor tudjuk ezt fokozni! A nem megrögzött Austen-, de cserébe ginrajongók vagy éppen anglománoknak is kedvére válhat Colleen Mullaney nemrégiben magyarul is megjelent könyve, amiben 50 koktélreceptet ajánl Austen mind a hat regényéhez.
A könyvet lapozgatva ott találjuk, de legalábbis oda képzelhetjük Austen regényeibe, de legalábbis a piknikekre, ebédekre, vacsorákra bálokra, és közben tuti, hogy valamit inni akarunk. A könyv záró fejezetében ráadásnak ivós játékokat ajánl a szerző, talán vannak néhányan, akik már hallottak a Dallasozásról, amikor az ikonikus sorozat nézése közben, amikor a szereplők poharat emeltek, ezt kellett tennie a nézőknek is, ha igaz az urban legend, akkor erre az esti időtöltésre klubok is alakultak annak idején. Collen Mulley is ajánl egy hasonlót, egy Austen könyv alapján készült társasági együtt nézéséhez, mi meg a játékhoz, egy Büszkeség és balítélet adaptációt Keira Knightly-val a főszerepben.
Colleen Mullaney: Gin Austen, General Press Könyvkiadó, 2022
A könyv, ami velük marad
Sokfunkciós családregény, fejlődéstörténet, misztikus mese – ez mind átszüremlik Mohamed Mbougar Sarr könyvén és még jóval több is.
A regény egy íróról szól, ezért nemhogy dupla- de esetenként tripla csavarokra is számíthat az olvasó, de azonnal hozzátesszük, hogy nem kell semmit se megfejteni, egyszerűen csak hagyjuk sodródni magunkat a lüktető, vibráló szöveggel.
Sarr ugyanis a zsűritől szokatlan egyhangúsággal kapta meg a legrangosabb francia irodalmi elismerést, a Goncourt-díjat, amiről ő maga is azt fejtegeti, hogy vajon valódi elsimerés-e vagy egy különös módja az elhallgattatásának? Legalább annyira társadalmi esemény ugyanis a Sarr körüli pezsgés, mint amennyire művészi a regényéről való diskurzus. A kint is vagyok-bent is vagyok attitűddel pedig az író megtart egy kis távolságot, hiszen pontosan azok díjazták, akikről nem egyszer éles kritikával szól a regénybéli főhős, illetve ő maga is. A körítés után, ami persze akár a marketing része is lehetne, maradjunk a regénynél, a Szenegálból Párizsba került főhősnél, a megannyi síkon, időben, képzeletben és valóságban játszódó szálaknál, az írás csodájánál. Egyfajta óda is a regény mindahhoz, amit azoktól a varázslatos percektől várunk, amikor igazán belefeledkezhetünk egy könyvbe. Sarr keze között valószínűleg bármilyen alapanyag ilyenné válna, messzire vinne és nem eresztene egy darabig. Ugyan mi másért olvasunk?
