Példátlanul heves kereszttűzben zajlik a katari labdarúgó-világbajnokság. A feszültségnek pedig szokatlanul hosszú előtörténete van: egészen 2010 óta, sűrű korrupciós botrányok közepette jutottunk el a 2022-es fináléig. Valóban korruptabb ez a VB a korábbiakhoz képest? Milyen kommunikációs manővereket hajtottak végre az egyes szereplők az egyre dagadó botrányok sűrűjében? A kép összerakásában Horváth Attila Füge, a HAB ad rezidens foci szakértője volt segítségünkre.
A feszültséget tovább fokozza a Netflix precízen időzített négyrészes dokumentumfilm-sorozata, a FIFA Uncovered. Az egyórás epizódokat Daniel Gordon brit dokumentumfilm-rendező jegyzi. A film szemléletesen építi fel és magyarázza el a FIFA útját az európai önképzőkörtől a nemzetközi szintű geopolitikai alkuk és maffiaszerű működés kibogozhatatlan hálójáig. Teszi ezt úgy, hogy nemcsak az érintettek, szemtanúk mesélnek – maga az ex-elnök Sepp Blatter is többször megszólal –, hanem a téma szakértőinek legjava segít belelátni a szövevényes „családtörténetbe” (Blatter hivatkozik előszeretettel családként a szövetségre), egészen az emlékezetes 2015-ös összeomlásig. Oknyomozó újságírók, riporterek, nyomozók, akik éveken keresztül követték az eseményeket és tudósítottak róluk hírek, cikkek – vagy évek múltán – könyvek formájában. Andrew Jennings nevét fontos kiemelni: a brit oknyomozó újságíró az elsők közt kezdte a kétezres években a feltáró munkát, de sajnos már nem élhette meg a dokumentumfilm elkészültét.
Hogy került Katarba a foci vb?
Az eredettörténet is már rengeteg furcsaságot tartalmaz, ezért érdemes itt kezdeni. Repüljünk vissza kétezres évek végére! A FIFA váratlanul bejelenti, hogy 2010-ben fogják eldönteni, hogy kik rendezhetik 2018-as és 2022-es labdarúgó-világbajnokságot. Így került a ‘18-as rendezési jog Oroszországhoz az esélyesebb Angliával szemben, a ‘22-es pedig Katarhoz, a nem túl sok focihagyománnyal bíró, sivatagos, apró közel-keleti muszlim országhoz, a favorit és minden szempontból felkészültebb USA-val szemben. Gordon filmjében kivesézi a pályázati és voksolási folyamatot, ami által egyre meredekebb nemzetközi gazdasági, politikai háttéralkukra és megvesztegetésekre derül fény. Ami ebben az időben tudható volt, azt Phaedra Almajid szivárogtatta ki, aki a mai napig ki van tiltva Katarból, és fenyegetések közepette éli életét. Tőle tudhattuk meg, hogy Katar fejenként másfél millió dollárral vesztegetett meg bizonyos szavazati joggal bíró bizottsági tagokat. De mint később kiderült, ez csak a jéghegy csúcsa volt. Nem sokkal a sikeres pályázat után a katariak megveszik Párizs legfontosabb focicsapatát, a Paris Saint-Germaint, befektetve további súlyos pénzeket. A beIN Sports, a katari műsorszolgáltató megvásárolja a francia focimeccsek közvetítési jogait – szintén hatalmas összegekért. Több, hasonlóan nagy összegű kereskedelmi tranzakció megy végbe: 7 milliárd dolláros vadászrepülőgép üzletek, AirBus vásárlások. A sor sajnos folytatható, más-más országokkal és más ügyletekkel (mint például a katari-thai gázügylet). Érdemes megnézni a vb-re elköltött összpénzeket is, főleg a korábbi rendező országokkal összehasonlításban:
A vb-t rendező országok költései Forrás: Johnny Harris, Youtube
A botrányok
Az égbekiáltó korrupció mellett jóval több gond van a katari világbajnoksággal, ami jelenleg is napi szintű konfliktusokat eredményez a házigazda számára.
– A vendégmunkások helyzete
Mivel Katar úgy kapta meg a rendezési jogot, hogy a legtöbb stadion, kiszolgáló épület és infrastruktúra nem állt még rendelkezésre, óriási építkezésekbe fogtak az elmúlt 12 évben. A kivitelezésben nagyban támaszkodtak a beérkező 2 millió kelet-ázsiai vendégmunkásra (akik főleg az alábbi országokból jöttek: India, Pakisztán, Nepál, Banglades, Sri-Lanka). A Guardian szerint körülbelül 6 500 vendégmunkás halálát okozhatták a rossz munkakörülmények, mint az óriási meleg, vagy a kevés pihenőidő. A katari állam ezzel szemben 4-500 főre hivatkozik. A munkások kizsákmányolásának jogi alapját a kafala rendszer teremtette meg, ami aránytalanul nagy jogokat és kontrollt kölcsönöz a katari munkáltatónak, akik „szponzorálják” az odaérkező munkásokat. Például sok esetben elveszik az útlevelüket, illetve ők dönthetnek arról, hogy a munkás elhagyhatja-e az országot, munkahelyet válthat-e, és lehetővé teszi azt is, hogy egy fontos órabérért dolgozzanak.
– LGBTQ+ emberek helyzete
Katarban büntetendő a homoszexualitás, akár hét év börtönbüntetéssel vagy halálbüntetéssel is járhat. Idén pedig a szivárvány színű gyerekjátékokat is betiltották az országban. A szervezők szerint mindenkit szívesen látnak a rendezvényen, azonban a diszkriminatív törvények ugyanúgy érvényben vannak a bajnokság alatt is.
– A nők helyzete
A katari nők helyzetéről talán kevesebb szó esik az előző témákhoz képest, ezért hadd említsünk meg pár szemléletes példát. A legtöbb jogot a katari nők csak egy férfi gyám jóváhagyásával gyakorolhatják. Ilyen például a házasságkötés, a külföldön való tanulás, az országból való elutazás, vagy a reproduktív jogokhoz való hozzáférés (pl.: fogamzásgátlás). Például nemet sem mondhatnak a férjüknek, ha az házas életet szeretne éppen élni. Szemléletes, hogy Katarnak nincs női labdarúgó válogatottja sem.
A fenti emberi jogi aggályok egy nagyobb problémából fakadnak – Katar antidemokratikus felépítéséből és hogy az országban de facto kasztrendszer van. Egy monarchiáról beszélünk, ahol a saría törvény, tehát az iszlám alapelvek (vagyis azok tetszőleges olvasata) a jogszabályok fő forrása, a hatalom pedig az emír és annak családja kezében összpontosul.
– Fenntarthatósági kérdések
Ahogy minden többmilliós látogatószámú giga-esemény, úgy a foci vb is felvet fenntarthatósági kérdéseket, de Katar esetén ez fokozottan fennáll. A legtöbb stadiont újonnan kellett felépíteni a sivatagos területen, csak a VB kedvéért. Az esemény után egy részét le fogják bontani és újraértékesítik. Ami marad, annak pedig erősen megkérdőjeleződik a jövőbeli kihasználtsága a 2,6 milliós országban. A téli időzítés is nagy felfordulást eredményezett: hiszen a nyári hőségben elképzelhetetlen lett volna megrendezni az eseményt, de még télen is erős klimatizálásra szorulnak az épületek.
“6 évvel a pályázat kihirdetése után, 2016-ban döntöttek arról, hogy átteszik télre a VB-t, mert rájöttek (6 év után), hogy nyáron 48 fokban nem fog az menni. Milyen pályázat volt az, milyen átgondolt döntés, ha csak 6 évvel később tették át télre?” – teszi fel a kérdéseket Füge.
A rendhagyó téli rendezés más szemszögből is kérdéseket vet fel: egyrészt a normál foci naptár kellős közepére szorították be a VB-t, a helyi tornák és klub bajnokságok mérkőzései közé. Ez pedig a szponzoroknak is fáj. Hiszen ez az időszak az úgynevezett golden quarter. Számukra október, november, december már egy alapvetően kereskedelmileg kiemelt időszak az ünnepek miatt, amire így még nagyobb zaj telepszik.
Apropó, mi a helyzet a szponzorokkal?
Pillantsunk rá a helyzetre a szponzorok szemszögéből! Ők hogy reagáltak a körülményekre, foglaltak-e állást a főbb kérdésekben?
A GlobalData sportelemzési és tanácsadói részlege szerint nem csökkentek a szponzori kiadások, sőt a helyi partnerek költései növekedtek is.
A FIFA és a világbajnokság szponzori partnerei. Semmi nem változott.
Rettenetesen csábító a szponzorok számára, hogy még mindig a világ legnagyobb sporteseményéről beszélünk, amit több milliárdan követnek figyelemmel. A nézettség és láthatóság, amit bezsebelhetnek, asztronómiai nagyságú – idén 5 milliárdra saccolták (az orosz világbajnokságot 4 milliárdan követték). De lehet, hogy több lesz. Lehet erre nemet mondani? – kérdezhetik ők. A szponzorok továbbra is úgy látják, hogy a kockázatoknál jóval többet nyom a latba a kecsegtető jutalom. Tudható, hogy a nagy szponzori szerződéseket nem pár évre, hanem többnyire 8 vagy 16 évre kötik meg. A szponzorok azzal védekeznek, hogy nem Katarral, hanem a FIFA-val kötötték meg az együttműködést, ezért a hosszú távú, jó viszony megőrzése érdekében nem bolygatják a katari kérdéseket. Mivel már jó régóta – 2010 óta – tudható, hogy Katarban lesz a világbajnokság, azok a szponzorok akiknek ez gondot okozott, kiszállhattak. Így tett a Sony és a Fly Emirates is. Míg a Hyundai pont a pályázat kihirdetése előtt pár nappal kötötte meg az új szerződést, a szponzorok többségénél (Adidas, Coca-Cola, Visa, stb.) az eredményhirdetés után került erre sor, tehát az eredmények tudatában. Az emberi jogi kérdésekre, a munkások helyzetére nincsenek nagy reakciók, látványos gesztusok, nyilvános állásfoglalások – mint amit a világnak ezen a felén látnánk. Előszeretettel hivatkoznak a VB hivatalos szlogenére, vagyis hogy a foci összehoz mindenkit, a különbségek ellenére is. Az Adidas például úgy jelentette meg a világbajnokságra szánt kampányát, hogy Katar nevét elegánsan kihagyták belőle, és csak a World Cup-ot hagyták benne. Mindeközben pedig olyan világsztárok szerepelnek benne, mint Messi, Benzema vagy Stormzy.
Az Adidas kampányfilmje
Egyfelől furcsa látni, hogy a nagy márkák, akik nyáron még a Pride kampányaikkal szárnyaltak, nagyokat hallgatnak a katari VB kapcsán. Másfelől pedig semmi furcsa nincs benne, hiszen ezek a márkák ugyanúgy jelen vannak ezeken a piacokon, teljesen más, „testreszabott” és szalonképes üzenetekkel.
Katar oldala
A katariak valahogy túlélték az elmúlt 12 év összes botrányát. Végig következetesen tagadták a korrupciós vádakat, és hangoztatják a helyiek vendégszeretetét, illetve hogy mindenkit szívesen látnak a bajnokságon – annak ellenére, hogy a helyi törvények ugyanúgy érvényben maradtak. Így a kommunikáció fókusza a bajnokság üzeneteire került. A kampányszlogen a Football Unites the World, amire előszeretettel hivatkoznak a katari szervezők és a felelősség alól kibújó szponzorok is. Napjaink legnagyobb foci ikonjai szerepelnek a kampányvideóban: Messi, Neymar, Kaká, Lewandowski – csak hogy párat említsünk.
A 2022-es katari FIFA-világbajnokság mindenkinek szól – azt szeretnénk, ha ez lenne a valaha megrendezett legbefogadóbb, legemberközpontúbb torna –
szól a bajnokság credója. A katariak rettenetesen szeretnének jó benyomást tenni a világra, és ebben a FIFA is támogatja őket. Pár nappal a kezdés előtt Infantino elnök és Fatma Samoura főtitkár arra kérte a Katarba utazó 32 csapatot, hogy „koncentráljanak a labdarúgásra”, és „ne engedjék, hogy a sportágat belerángassák minden létező ideológiai vagy politikai csatába”. Az akció része volt David Beckham támogatásának megvásárlása is – röpke 150 millió fontért cserébe – az angol közvélemény erős felháborodása ellenére is.
Mindezek mellett pedig igyekszenek a jót kihangsúlyozni, például hogy milyen rendkívüli történelmi esemény, hogy először rendezheti a világbajnokságot egy arab világbeli, muszlim ország. Sőt aki kritizálja a katari rendezést vagy korrupciót emleget, az könnyen megkaphatja a rasszista jelzőt, aki a gazdag arab sejkek sztereotípiájánál nem lát tovább. Továbbá milyen csodás tény, hogy először a történelemben három női játékvezető és három női asszisztens is részt vehet a világbajnokságon.
Végül pedig lépjünk hátra, és nézzünk rá a nagyobb képre, hogy szimbolikusan mit jelent ez a VB.
„A világbajnokságok rendezéséért kemény pénzeket kell fizetni és alkukat kötni a háttérben. Nagy dolog, mindenki ezt csinálja” – gondolhatnánk. De ne gondoljuk, és nem is csak azért, mert a katari rendezés és az azt előkészítő 12 év korrupciója akkora méreteket öltött, amire még valóban kevés példát láttunk.
Hozzá kell vennünk, hogy a FIFA szerepe a 21. századra teljesen átalakult, és a megerősödött enyhe kifejezés. Világpolitikai tényezővé vált, ami országokon belüli és közötti viszonyokra is befolyással bír. Ezért minden, amit a FIFA tesz, nem fog egyszerűen a fociról szólni, hanem mindenre egy politikai prizmán keresztül fog fény vetülni.
Ez sajnos pedig az a valóság és történelmi tapasztalat, ami még korábbra nyúlik vissza. Emlékezhetünk az 1936-os berlini olimpiára, vagy az 1976-os világbajnokságra a fasiszta Argentínában. Vagy a 2018-as orosz foci VB-re 4 évvel a Krím megszállása után. Sportwashingnak hívják azt, amikor a sportot a jogsértések által megrontott hírnév javítására használják fel.
Érdemes visszatekinteni a dél-afrikai világbajnokságra: az első afrikai rendezésű világbajnokság a történelemben, ráadásul egy olyan országban, ahol – történelmi léptékben – nemrég fejeződött be az apartheid korszaka. A futball ígérete, mint a társadalmat összehozó, egyenlősítő tömegsport és a társadalmi mobilitás egyik lehetséges motorja – jobban hihető volt ebben a kontextusban. „A sportág (és a FIFA brand terjesztése) arról szól(na), hogy minél több helyen minél több gyerek focizzon” – mondja Füge.
Ezt érdemes azzal kiegészíteni, hogy Katarban eddig kevéssé értelmezhető futballkultúra alakult ki, így kérdéses mennyire fogja a VB azt előmozdítani (még egy VB-re sem jutottak ki a jelenlegin kívül, ahol rendezőként automatikusan helyet kaptak). „Vannak példák (USA, Japán, Korea,) ahol volt is VB, lesz is VB és pár évtizede indult a foci fejlesztése. De azok már állnak olyan szinten, hogy értelmezhető dolog ott vilagtornát rendezni” – magyarázza Füge.
Ahogy David Conn, a Guardian sportújságírója fogalmaz a FIFA Uncovered záró passzusaiban:
„Az emberek mindig is nagyon fogják szeretni és élvezni a futballt. Ez a lényeg. Lenyűgöző. Megigéző. Magával ragadó. Varázslatos. Az emberek feladata, akik működtetik, hogy olyan irányba tereljék, amely jó értékeket képvisel, amely méltó a szenvedélyhez. Mert nagyon világos, hogy a futballal vissza lehet élni, és a játékot szerető emberek szenvedélyét fel lehet használni kártékony célokra.
(…)
A nagy sportágaknak rendkívül őszintének kell lennie azzal a hatalommal kapcsolatban, amellyel bír.”
A katari világbajnokság ebben a pillanatban is zajlik, így az eseményt nem tudjuk teljességében értékelni, örökségét pedig még annyira sem tudjuk ilyen távlatból szemlélni. Ami biztos, hogy a történések tűpontos lenyomata annak a polarizált világnak, amelyben élünk, és az általa felvetett feszítő kérdésekre sajnos a döntő után sem fogunk válaszokat kapni. De feltenni őket még így is érdemes.
