A Liza, a rókatündér és az X – A rendszerből törölve rendezőjét, Ujj Mészáros Károlyt egyre többször láthatjuk színházi előadások színlapjain. Bár – ahogy ő mondja – még mindig tanulja a színházat, eddigi tíz rendezéséből beszélgetésünk időpontjában éppen hatot láthat a közönség. A reklám 2000-es évekbeli hőskorát sem hagytuk szó nélkül, ahogy elméláztunk azon is, hogy miért nem lett végül második Alvilág-évad, de a keszthelyi Lemezklubba is beugrunk.
Ahogy beszélgetünk, ide-oda ugorva a korokban, egyszercsak Keszthelyen vagyunk a ‘80-as évek erős design-jában, a főtéren indokolatlanul sokáig virító, az „Éljen a szovjet és a magyar nép megbonthatatlan barátsága”-felirattal a háttérben. A két szobán telente három generáció osztozik, és Karcsi, akinek képzeletében az ágya alatt krokodil lakik, a Kék Fény hatására minden este mutatóujját bekészítve alszik el, hogy az esetlegesen érkező betörő bácsit megfeddhesse. Nana! – kezdődött volna az erkölcsi tanításba oltott figyelmeztetés. Ugye, milyen könnyű máris átcsúszni egy másik dimenzióba? – tűnődünk el a rendezővel.
„De még a Kék Fénynél is jobban emlékszem a Játék a betűkkel egyik epizódjára, amelyben az egyik versenyző hiába készített elő jobbnál jobb szavakat, ügyetlen ujjaival sosem tudott elég gyors lenni, így nem ő nyert. Ez annyira bántott, hogy sírva szaladtam ki a konyhába anyukámhoz” – nézünk körül együtt a gyerekkori képernyőkön. A nővérével erős véd- és dacszövetségben szerepjátszó rendezőnek mindezeken túl, vagy ezeket átszőve mégis alapélménye egyfajta idegenség, amit nem is lehetne egyszerűbben összefoglalni, minthogy: „Mit keresek én itt?”.
Aztán a középiskolai évekkel kinyílik egy másik ajtó is: a lemez- és filmklubok csodálatos világa. Az URH, a Kontroll Csoport és a Van der Graaf Generator számai, vagy az Idő van képkockái jelentik a szellemi túlélést és az üzenetet: lehet máshogy gondolkodni.
Hangyák a Zsiguliban
Minden egyes snitt
Teremtett világ
Mindeközben a reklámos pörgés mögött a lassú víz végül 2015-ig mosta a partot: nyolcévnyi munka után ekkor mutatták be a Liza, a rókatündért. A keletkezéstörténetek helyett arra voltunk kíváncsiak, hogy mi történik a rendezővel, amikor filmet forgat, mi az a vonzerő, ami miatt újból odaáll a kamera mögé? „Amikor a dolgok jók, legyen az forgatás, színházi próba vagy egy beszélgetés, akkor abban az a legizgalmasabb, ahogy a gondolatok összekapcsolódnak.
A filmkészítés során például rengeteg aggyal kell kommunikálni, ami során létrejön egy új minőség: az összekapcsolódott agyak közössége az asszisztenciától a kellékesig, az operatőrtől a vágóig, a berendezőktől a ruhásokig. A Lizánál megtapasztalhattam, hogy egy idő után ez a sokunk által teremtett világ olyan erőssé válik, hogy egyszerűen csak át kell nézni oda, és ott van a megoldás. Működőképes lesz, ami mindig lenyűgöz” – és ahogy mondja, az egyik legjobb az a kitüntetett pillanat, amikor szemtanúja lehet, mostanában jellemzően a színházi próbákon, két színészi tehetség kölcsönhatásának, összekapcsolódásának. „A filmcsinálás, nincs mese, addiktív. Instruálod a színészt, nézed a képet, vágsz fejben, az átállásban már a másnapi ezer, és az azutáni párszáz helyzetet pörgeted, ez egy háborús helyzet, aminek az atmoszférája roppantul tud hiányozni. A küzdelem a büdzsével, a mindig túl gyorsan elérkező forgatási nap végével, a rengeteg emberi gondolattal, művészi pillanattal mind része ennek”.
Magunkon is nevetni
Ha máshonnan nem, már csak a filmkészítésből is lehet tudni, mennyi apró mozzanat, körülmény befolyásolja az eredményt. Ettől még nem könnyű azzal sem szembesülni, hogy az X-ből, sikereit tekintve, nem lett második Liza, és az Alvilágból – noha a stáb már térdelőrajtban várta a folytatást – pedig nem lett második évad. A főhősök ilyenkor szoktak egy kis búslakodás után újra menni-mendegélni. Ezesteben pedig egy könnyed játéknak induló, majd magának egyre markánsabban helyet követelő helyszín következett: a színház.
„Még mindig tanulom a színházat, de a maga műfaji meghatározottságában is iszonyatosan izgalmas: azt a finom pillanatot lehet megmutatni a nézőknek, amit korábban a filmeknél mondjuk csak én láthattam a színészek között egy próbán. Ráadásul egy darab később is alakulhat, közösen eltolhatunk, vagy visszahúzhatunk hangsúlyokat” – árnyalódik a különbség a többféle alkotói viszonyulás között.
Mikor azt firtatjuk, hogy ahol ma tart, azzal ki van-e békülve, akkor – noha nem kértük, de mégis – remek végszót kapunk: „Az összes ismert és ismeretlen jelenkori nehézség közepette az azért megnyugtat, hogy nincs már megfelelési kényszerem. Továbbra is szeretnék tanulni, simán vállalom a béna helyzeteket és sírok vagy röhögök magamon”.
Számokban:
A Liza, a rókatündér 56 fesztiválon 38 díjat nyert.
Az X – A rendszerből törölve 15 fesztiválon 4 díjat, ezek között volt 2 „A”-kategóriás fesztivál: Varsó és Goa.
Az Alvilág 1 fesztiválon 1 díjat (Legjobb sorozat – Magyar Filmdíj).
Színházi rendezései eddig 3 fesztiválon 3 díjat nyertek.
Eddig készített 10 kisfilmje 35 fesztiválon 11 díjat kapott.
Eddigi reklámfilm-rendezései száma: 240.