Vége a nyárnak és elkezdődött az iskola, ami általában nem kevés stresszel jár. Egy új tanév, új kihívásokat és feladatokat jelent, amelyek különböző módon csapódnak le a diákoknál, a szülőknél és a tanároknál. Napjainkban a magyar oktatás rengeteg problémával küzd, ám a szeptemberi iskolakezdésnek mégis megmaradt egyfajta varázsa. Főleg a kisiskolásokat foglalkoztatja, hogy mi kerül a tolltartóba, mivel fognak írni, rajzolni, színezni. Ez óriási piacot jelent az iskolaszergyártóknak, és ez már a XIX. század végén sem volt másként.
Az Osztrák-Magyar Monarchia megszületésével (1867) nemcsak az új politikai, gazdasági és jogi keretek nyitották meg az utat az ország gyors fejlődése előtt, hanem a társadalmi átalakulást nagyban segítő új oktatási, nevelésügyi intézkedések is. Az iskolaügy fejlesztése és modernizálása kardinális helyen szerepelt a jogalkotók és a politikai irányítás farizeusainak programjaiban. Számos kiváló hazai pedagógiai szakember dolgozott azon, hogy az ország oktatáspolitikája és az iskolák helyzete európai színvonalú legyen, vagy legalább jelentősen megközelítse azt. Ez egy bonyolult, komplex folyamat volt, amely számos tényezőből adódott össze. Az átalakulás egyik szegmense az iskolai felszerelések és eszközök, illetve a különböző iskolaszerek állapota volt, hiszen a magasabb szintű oktatás, megfelelő szintű körülményeket igényelt. A jó tankönyvek és felkészült tanárok mellett ugyanúgy fontos volt a megfelelő tábla, iskolapad, bordásfal, svédszekrény, vagy a füzet és az írószer. Ez utóbbival volt egy komoly baj: nem volt olyan hazai gyártó, aki szükséges mennyiségben és jó minőségben tudott volna gyártani ilyen terméket.
Papíralapú mindennapok
Magyarországon az ún. boldog békeidők évtizedei (1867-1914), egyet jelentettek a vállalkozások, példátlan üzleti lehetőségek korszakával. Szinte megszámlálhatatlan kisebb-nagyobb vállalkozás indult el ebben a ciklusban, de kevés olyan akadt, amely sikeresen vészelte át az elkövetkezendő évszázadot. Abban a korban, ahol a mindennapi élet zavartalan működése – annak megszervezése és irányítása – szinte teljes mértékben papíralapú volt, kiemelt szerepet játszott a megfelelő minőségű írószerek (toll, tollszár, tollhegy), illetve az egyéb kiegészítők (tus, tinta, grafit, papír) egyszerű beszerzése. A hivatali, magán és vállalati ügyintézéstől az oktatásig, óriási igény volt a szükséges íróeszközökre, amelyek zöme – ekkor még – külhonból, főleg német és osztrák gyártóktól került a hazai boltokba. Azonban akadtak olyan élelmes vállalkozók, akik a honi ipar fejlesztésében, majd később védelmében úgy gondolták, hogy megteremtik a magyar papír és írószer üzletágat. Közülük is kiemelkedett Schuler József (1858-1913), akinek vállalkozása – később utódjai vezetésével – évtizedeken át uralta a hazai piacot.
Inasévek és saját gyár
A Gyomán (Békés vármegye) született Schuler József a híres papírkereskedő Engel család Deák Ferenc utcai üzletében kezdte elsajátítani a szakma rejtelmeit a fővárosban, majd 1878-ban a szintén papírkereskedő Rigler Józsefhez került, ahol utazóügynökként dolgozott. Papír-írószer ügynökként járta az országot, így bőven volt alkalma felmérni a piacot, az igényeket és a lehetőségeket. Merész húzásként, 1881-ben nyitotta meg kis papírkereskedését a Kecskeméti utca 3. szám alatt, Schuler és Neubauer név alatt. Üzlettársa 1883-ban kilépett, Schuler pedig a millennium évében, 1896-ban átköltözött egy nagyobb üzlethelyiségbe a Dalnok utcába, ahol megkezdte az indigópapír és az acélírótoll gyártását. A tulajdonos Angliából hívott szakembereket – ő maga is járt korábban tanulmányúton a szigetországban – és vásárolt metszőgépeket, illetve fémsajtolókat. A kiváló minőségben gyártott Schuler termékek hamar népszerűvé és keresetté váltak. Számos díjjal büszkélkedhetett a már 50 főt alkalmazó írószergyár. 1902-ben a termelés jelentős növekedése miatt újból költözött a gyár, ezúttal Kőbányára, a Gyömrői útra, ahol megindult a gyár műszaki fejlesztése, modern, nagy teljesítményű gépekkel szerelte fel az üzemet. Néhány év múlva (1906), az egyre növekvő kereslet kielégítésére újabb bővítés következett, majd Sajóházán – a gyár leányvállalataként – megnyitottak egy papírgyárat is.
A kor legsikeresebb üzletembere
A gyár alaptermékei az acélírótoll, indigópapír, körzők, írógépszalag, rajzszög, ceruza, karbonpapír, írótollhegy, irónok voltak. Schuler József korának egyik legagilisabb és legsikeresebb üzletembere volt, az uralkodó – Ferenc József – kereskedelmi tanácsosnak nevezte ki. A vállalat 1908-ban szerződést kötött a Hadügyminisztériummal töltényhevederek gyártására, amelyet addig importból láttak el. Amikor 1913-ban váratlanul elhunyt Schuler József, egy erős, dinamikusan fejlődő vállalatot hagyott utódjaira. A termelésben az I. világháború sem okozott komolyabb kiesést. bár a külföldi alapanyagok hiányát csak nehezen tudták pótolni. A terjeszkedő cég, amely 1918-ban 5 millió koronás alaptőkével részvénytársaság lett, bekebelezte az Első Magyar Iróngyárat és a Czake-féle Rajzeszközgyárat. Jelentős tőkeemeléssel járt a Hajós család társulása a céghez 1923-ban. Ezt azt jelentette, hogy a II. világháború előtt, a Schuler-féle Első Magyar Acélírótoll-, Tollszár- és Indigómásoló-papírgyár, gyakorlatilag teljesen egyeduralkodóvá vált a hazai papír-írószer piacon. A konkurencia – elsősorban a hazai cégek – nehezen viselte ezt a helyzetet és számos támadást intézet a vállalat ellen.
A rendszerváltozás vesztese
Két területen támadták a több minisztériumi megrendeléssel bíró vállalatot; reklámjai és termékei – állítólagos – gyenge minősége miatt, amely nem volt arányos az árakkal. Azzal vádolták a céget, hogy kihasználva a korhangulatot és a politikai irányt, túlságosan kihasználja a nemzeti érzelmeket, amellyel termékeit hirdeti (mindezt a Horthy-korszakban!). Valóban, több terméke – köztük a legismertebb, a Turán márka – valamilyen népi-nemzeti jelzőt, nevet kapott (egyébiránt volt olyan színesceruzakészlete, amelyet egy stilizált Mickey egérrel reklámozott, Walt Disney engedélye nélkül). A vállalat a sikeres reklámok mellett rendszeresen rendezett kirakatrendező-versenyeket is. A termékek minősége elleni támadás sem érte el célját – tipikus konkurens akció –, hiszen a kereslet változatlan maradt, holott a hazai konkurencia mellett olyan nagy külföldi cégekkel kellett versenyeznie, mint a Pelikan, Stabilo vagy a Faber-Castell. Azonban az tény, hogy a kormányzati megrendelések nagyban segítették a céget, amely még a II. világháború kezdeti szakaszában is tudott bővülni.
1948-ban államosították a gyárat és Elzett Írószergyár néven – az Elzett vállalatcsoporton belül – működött tovább, közel 600 munkást foglalkoztatva. A szocialista korszakban sem állt le a termelés, a Gyömrői úti telepen készített termékek és áruk megtalálhatók voltak határainkon innen és túl. A rendszerváltozást is megélte a gyár, 1990-ben mintegy 450-en dolgoztak a cégnél, amely 320 millió Ft árbevételt produkált. Azonban az olcsó keleti tömegcikkekkel már nem bírta a versenyt és 1995-ben megindult a felszámolása.
