fbpx

Gyűjt, rögzít, ír – Groszmann Péter DTP operátor

Oct 4, 2022BEST BOY

adwerk bestboy garas dániel

A kreatív reklámügynökségek kulcsfigurái a háttérben dolgozó DTP (Desktop Publishing) operátorok. Ők azok, akik tördelőprogramokban összerakják a plakátokat, kiadványokat, elvégzik, ha szükséges, a szövegmódosításokat, retusálnak, körbevágnak, javítanak, pontosítanak, account-okon keresztül egyeztetnek az ügyfelekkel, majd a nyomdával. Végül pdf-et készítnek, amiket letöltenek, feltöltenek, majd a végleges verziót nyomdába küldik.

Épp ilyen nélkülözhetetlen háttérember Groszmann Péter is, aki tíz év nyomdai év után váltott. „Először egy kis nyomdában, utána egy nagyobban dolgoztam, az ott megszerzett tudásnak a mai napig nagy hasznát veszem.” Rengeteg mindent megtanult tehát ahhoz, hogy mára a nyomdai előkészítést professzionális módon csinálja. A nyomdai évek utána a Nemzetközi Tánc és Kultúra Alapítványhoz került, ott a Táncművészet című újság mellett ő tördelte Seregi László koreográfus, táncművész életéről készült könyvet. „Ez volt eddig az egyik legnagyobb munkám, azt az elejétől a végéig én csináltam, persze az íráson kívül.” A DTP operátori feladat nemcsak azért kulcsfontosságú, mert egyszerre kell az ügynökségben dolgozó grafikusokkal és a megrendelőkkel is együttműködni. Munkájuk alapja a gyorsaság, a precizitás és a monotonitástűrés. „Úgy kell elképzelni ezt munkát, mint egy adatrögzítőjét, mindig pontos értékekre kell beállítanom a kiadványok oldalán minden apró részletet a nyomdai leadáshoz. Legtöbbször tehát számokkal dolgozom, amit egyébként szeretek is, mert matekból mindig jó voltam.” A számok, az adatrögzítés és a számítógép előtt ülés, sőt még a könyvtervezés is nemcsak munkaidőben főszereplői Péter életének, hiszen szabadidejében is adatokat gyűjt, rögzít, sőt ír, de bizony tördel is.

A zene az kell

Édesapjának köszönhetően ugyanis a zene mindig központi szerepet játszott az életében, „Állítólag a rácsoságyam a hangfal mellett volt, amiből Jimi Hendrix-től kezdve a Deep Purple-ön keresztül mindig szólt valami. Ez így van a mai napig is, „munka közben is folyamatosan szól a zene, bár gyakran azon veszem észre magam, hogy azt nem tudom, milyen számok mennek, mert koncentrálnom kell a munkára, de akkor is folyamatosan szólnia kell a zenének.” Még csak óvodás volt, amikor apukája már Omega-koncertekre vitte, meg persze Újpest-meccsekre. Ezekután nem csoda, hogy a kis Peti zenész vagy focista akart lenni. El is kezdett gitárórákra járni, de hamar abbahagyta, mert az iskolában csak klasszikus gitárt lehetett tanulni, de már akkor is a blues- és a rockzene volt az ő világa. Így a gitár egy időre a tokjába került, de néha azért előkerült néhány akkord erejéig, de zenei karrierről már nem álmodozott. A profi fociról is le kellett mondania, mert egy idő után kiderült egy vele született szívbetegsége. De a zene szenvedélyes szeretete apai örökségként megmaradt. „Ha jól tudom, apukám volt az egyik első Újpesten, akinek volt orsós magnója, ezért odajártak az ablaka alá zenét hallgatnia fiatalok, ez persze az ötvenes években volt még.” De míg édesapja megmaradt a zenehallgatásnál, addig Pétert már a zenék története is egyre jobban érdekelni kezdte. „Amikor már tudtam olvasni, állandóan a lemezborítókat böngésztem, majd kicsit később lemezgyűjtésbe kezdtem.” Minden fellelhető forrást begyűjtött és elolvasott, de ez a ‘80-as évek végén és a ‘90-es években nem volt itthon igazán egyszerű. Aztán szerencsére beköszöntött az internet korszak, és azóta egyszerűbb az információkat megtalálni, de a rendszerezésük nem lett sokkal könnyebb, hiszen számtalan oldalról kell összevadászgatni őket, ráaadásul sok az egymásnak ellentmondó információ.

Számok, betűk, dallamok

Péter munkájának áttekintése során már kiderült, számokkal mindig szeretett dolgozni, ez hobbija kapcsán sincs másképp.
„A statisztikákat nagyon szeretem, rengeteg listát készítek, ezek alapjai általában zenehallgatás közben születnek meg, ahogy a legtöbb izgalmas felismerés is. Egy koncertfelvételen mindig felkonferálják a zenekar tagjait, de azt is, hogy kijátsszik egy gitárszólót, és volt, hogy kiderült, nem is az játszik a felvételen, mint akit a lemezborítón feltüntettek.” Az adatgyűjtés mellé először még nem az írás, hanem a beszéd társult. „1997-ben Regős Laci barátom Tatabányán egy blues rádióműsort szerkesztett, ezután három éven keresztül együtt készítettük a Hiánypótló című műsort.” A rádiós karrier ezzel nem ért véget, sőt! A Civil Rádióban 16 éven át készítette Bíbor Köd című saját műsorát. A műsor a címét Jimi Hendrix legismertebb száma után kapta, ami azért sem csoda, mert ha csak egy zenészt emelhetne ki a kedvencei közül, akkor az Hendrix lenne. „Hát ez alap. Jimi Hendrix a bluesból indult, de valami olyat tett hozzá a zenéhez, amit előtte még soha senki. A legjobb példa, hogy az akkori egyik legismertebb és legjobbnak tartott bluesgitáros, Michael Bloomfield ahogy meghallotta Hendrix játékát egy koncerten, egy évig nem fogott gitárt a kezébe, mondván, hogy ezek után nem érdemes.”
A rádióműsorok mellett aztán egyre komolyabb helyet kapott az írás. „Van egy blogom, ott leginkább száraz információkat teszek közzé, például hogy különböző blues standardeket kik játszanak, milyen felállású volt abban az időben egy-egy zenekar, stb. De ami a leginkább nézett rajta, az természetesen itt is Jimi Hendrix.” Ez nem véletlen, hiszen egyedülálló módon Péter összegyűjtötte az összes koncert felvételét, ezek természetesen meg is vannak neki különböző hordozókon. „Meg is hallgattam az összeset, ami létezik, és írásos formában is összegyűjtöttem őket, ezt sokan nézegetik külföldről is, sőt leginkább külföldről van a nézettség.”
Az Adwerk olvasói júliusi számunkban már olvashattak részleteket abból a könyvből, amin Péter a munkája és persze a blog mellett dolgozik. „2019-ben kezdtem az írást, de elég lassan haladok. Ennek az az oka, hogy nagyon aprólékos vagyok, és szeretnék minden olyan zenét bemutatni ebben könyvben, amit én kedvelek az akkori időkből, meg amit fontosnak tartok ebből a műfajból, és hát ennek a könyvnek a mondjuk nagyjából a háromnegyedénél tartokde az a cél, hogy egy 1965 és 1970 közötti zenéket bemutassak. szeretném, ha egyszer ebből lenne valami, és másoknak is örömet okozna és hogy legalább ilyen formában megmaradjanak ezek a zenék az utókornak is.”