Alig két év és három évtizede dolgozik a cégnél Hesz Tamás, a Mercedes-Benz Hungária Kft. értékesítési igazgatója. Ahogy mondja, kétféle ember létezik: akinek már van Mercedes-e és aki szeretne.
Vannak olyan márkák, amelyek velünk nőnek fel, sőt valahogy mindig is ott voltak. Kevesen tudják ezt az időtlenséget sugározni, a Mercedes-ről viszont mindannyiunknak vannak egészen kisgyerekkori emlékei is. Nekünk például az, hogy amíg a ‘80-as években itthon azért elvétve láttuk, addig a ritka, de annál hatásosabb „nyugati” utak alatt, pláne Németországban ámulva figyeltük a pályákon suhanó elegáns darabokat. Talán az volt a meglepő, hogy milyen sok van belőle.
Mindez hasonlóan történhetett Hesz Tamással Dunaújvárosban is. A ma már furcsán csengő, az egykori kommunista múlt figuráiról elnevezett álti és gimi alatt megfordult a kisebbfajta botrányt kavart Jézus Szíve Brigádban (1985-ben a hősi győzelem 40. évfordulóján rendezett április 4-i akadályversenyen gondolták úgy osztálytársaival, hogy miért is ne adhatnák a csapatuknak ezt a nevet), és lelkes rajongója volt a szintén osztálytársakból verbuválódott Október Dalos Körnek (Kiss Tibi és Varga Livius kamaszkori projektje, a későbbi Quimby előzménye).
Ők éppen az a generáció, amelyik a Moszkva térben is megidézett érettségi botrányos évben, ‘89-ben fejezték be a középiskolát. Adódik a kérdés, hogy milyen perspektíva csillant meg akkoriban a továbbtanulást illetően. A matek és a töri jól ment, így aztán a reklám- és marketingvilágnak sok szakembert adó kereskedelmi és vendéglátoipari főiskola lett a befutó.
A német szál
„A főiskola végén egy kéthónapos németországi gyakorlat döbbentett rá, hogy miért is nem mentem korábban” – ütött be a felismerés a fiatal szakember életébe. A „rendes” munka előtt azonban még édesapja kölcsönkért Ladájával terítette a haverok ötletéből származó női kalapokat, bevalása szerint jóideig nem keresett olyan jól, mint amikor pár hónap alatt ezres nagyságrendet adtak el a pesti butikoknak. A ‘90-es veg frisebb nyugati szellője azonban továbbsodorta és a rövid kitérő után, a német tapasztalatok hatására is egy nagyvállalathoz került, a többi között a Mars csokoládét is forgalmazó Masterfood-hoz.
„Valamiért az volt bennem, hogy erős márka közelében szeretnék lenni” – és Tamás számítása annyiban mindenképp be is jött, hogy rengeteget tanult az ott töltött egy év alatt. District supervisor volt több kerületben is, kisker és nagyker is tartozott hozzá, és megtapasztalta a workshop-ok, a support erejét, és persze mindeközben precízen reportálni is megtanult.
Az életrajza azonban már ezt megelőzően is ott volt Haris Éva fiókjában, aki munkaerő-közvetítőként számos autós cégnek ajánlott szakembereket. El is feledkezett már erről, ezért is volt meglepődve, amikor még a vonalason keresték azon a címen, ahol akkor lakott és várta a cetli a Mercitől. Először valamilyen nyereményjátékra gondolt, hiszen mi másért leresé őt a cég, de aztán leesett, hogy másról van szó. „Az elején nem is voltam biztos benne, hogy szeretnék váltani, hiszen a Marsnál már volt szolgálati autóm és alapjában véve jól elvoltam. Ha nem is tudatosan, de mégis úgy tűnt, mintha kéretném magam, aztán belevágtam” – emlékszik vissza Tamás, akinek bonyolítási csoportvezető volt végül az első munkaköre.
A kalapos öreguraktól a környezettudatos vásárlásig
Vajon mivel győzték meg a szemlátomást „oldschool”-abb cég képviselői? „Valóban avíttabbnak túnt a Marshoz képest az elején. Roppant nagy és tehetős cégről volt szó, de mégis magán viselte a családi vállalkozás jegyeit is” – meséli a szakember. A Merci a családi folklór része, szinte az egyik első márka, ami bevésődik, legalábbis egy bizonyos korosztály számára, akik még rongyosra olvasták a Quelle katalógust vagy a lapattanóból szerzett Stern magazint. A rendszerváltás kamaszainak szülei még jócskán a németes-poroszos stílben iskolázódtak és volt egyfajta respekt a német ipar és gazdaság iránt. Ennek a narratívának a Mercedes az egyik kiemelt szereplője, hasonló toposz, mint a német precizitás, vagy az erős gazdaság. Milyen képzeteket társítottak a ‘90-es évek elején-közepén a márkához – gondolkodunk el. „Akkoriban még volt egy kalapos-öreguras érzet a Mercedes körül, a beérkezettség, vagy az establishmenthez való tartozás szimbólumának is tekintették” – mondja Tamás. „Bármilyen furcsán is hangzik, de nem volt még akkor olyan anyag a cégnél, ami arról szólt volna, hogy hova fejlődjön a márka 5-10 éven belül. Kiemelkedő mérnökök, kiemelkedő autókat terveztek egy roppant erős műsuaki háttérrel már akkor is, és ez a megbízhatóság volt a vállalat védjegye. A konkurencia, a piaci változások azonban szép lassan behozták ezeket a szempontokat is a cég életébe, mígnem a 2000-es évek termékoffenzívája már meg is követelte: akkoriban volt például a „Lásd a Mercedes-t más szemmel”-kampányunk is.
Adott tehát egy márka, ami a beérkezettség, adott esetben egy pálya megkoronázását szimbolizálja. Egyfajta visszaigazolása mindannak, amit addig tett a tulajdonosa” – foglalja össze Tamás az akkori hívószavakat is. Ezen azért még mindig érezzük az öltönyt, talán egy pici merevséget is. Merre van a kiút ebből?
Design, forma, lendület
Idén húszéves a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem és a Mercedes-Benz együttműködése és hogy ez milyen szintű elköteleződést jelent, arra jó példá, hogy a nyáron nyílt meg a régió egyik legkorszerűbb járműtervezési műhelye, a MOME Mobility Design Lab, ahol a hallgatók a leginnovatívabb technológiákkal dolgozhatnak. Az egyetem megújuló Járműtervezési Programjához kapcsolódó stúdiót Gorden Wagener, a Mercedes-Benz vezető designere nyitotta meg és érdemes ideidézni beszéde egy részét. „20 évvel ezelőtt valami teljesen más fogadott a MOME-n, a járműtervezési műhely olyan volt, mint egy startup garázs, azóta óriási fejlődés ment végbe. (…) A hallgatói projektekben a campus megújulása is tükröződik, professzionális konceptdesignt tettek le az asztalra, lenyűgöző a digitális tervezés színvonala is. Ez fontos, mert a jövő digitális lesz” – nézünk érdeklődve a hazai cég értékesítési vezetőjére, gondolkodjunk együtt akkor a vezető tervezővel egy kicsit.
„Ha nagyon leegyszerűsíteném, akkor azt is mondhatnám, hogy az is fejleszt, aki nem akar, hiszen a szabályozás például a Co2-kibocsátás szempontjából világos. Az adott évben forgalomba helyezett autók flottaértékét tekintve egy bizonyos szintet nem léphetünk át. Ezt minden gyártó csak úgy tudja teljesíteni, ha elektromos és hibrid autókat is forgalmaz. De persze a jövő távolról sem csak az elektromos autók hányadának megnövekedését takarja, lényegesen több kihívást rejt, gondoljunk csak az önvezető autókra, a care-sharing-re, amelyek mind egyfajta válaszok a átalakuló városi életformára, a klímaváltozásra, a gazdaságosságra. Ezekben a Mercedes-Benz mindig is élen járt, itthon például az elektromos-hibrid szegmensben mi értékesítjük a legtöbb autót” – hajolunk a jövőbe a szakemberrel.
Mindenki márkanagykövet
Az értékesítési igazgató szerint a számokon kívül – amelyek kétségtelen jobban mutatnak, amikor nagyobbak –, az élmény az, amivel csapata munkája „mérhető”. „Még az is márkanagykövet, aki nem kerül közvetlen kapcsolatba a vásárlókkal, hiszen ő a saját környezetében ugyanúgy a Mercedes-t képviseli” – magyarázza a szakember. Egy időben még a szalonokban való dress-code-ot is fontosnak tartotta egy bizonyos szint fölé emelni, hiszen nem az ügyfelekhez, hanem a márkához öltöznek, így irreleváns, hogyha az ügyfél lazán veszi, az az ő dolga – tudjuk meg a policy-ről. És noha a globális üzenetek és az egységes nemzetközi kommunikáció ma már lényegesen kevesebb szabad ötletelést enged meg az egyes országokban, a helyi piacismeret értékálló tudás.