Fotó: Spáh Dávid
Garas Dániel a mára legendássá vált Simó-osztállyal párhuzamos, Kende János által vezetett operatőr osztályban végzett a főiskolán. Ennek is köszönhető, hogy nevét sokan a Simó-osztályban végzett rendezővel, Török Ferenccel közös filmjeiknek köszönhetően ismerték meg.
Bár a kis Daninak gyerekkorában még nem voltak határozott elképzelései arról, mi szeretne lenni, ha nagy lesz, de arra élesen emlékszik, hogy általános iskolás korában már sokat rajzolt. Ám a rajzolásnál még jobban izgatta édesapja ikonikus fényképezőgépe: egy Praktika. Bár akkor még nem annyira a képek, hanem maga szerkezet, a technika nyűgözték le. Nem sokkal később viszont már különleges fotók is készültek a családi fürdőszobában. „Matchbox-karambolokkal kezdődött. Összetörtem kalapáccsal és leöntöttem őket anyám körömlakklemosójával. És ezeket a lángoló karambolokat fotóztam, bár nem mindig sikerült jól az expo, meg anyám is kérdéseket tett fel, amikor rajta kapott, hogy ugye nem szeretném felgyújtani az egész házat. Ami nem volt mindig messze az igazságtól, mert néha kicsit sok lett a körömlakklemosó, és lángra kapott a fél fürdőszoba.” Tűzvész végül szerencsére nem lett, de a képek és a rajzolás megmaradt, így általános iskola után a Kisképző következett, kezdetben festő-, majd fotószakon. Érettségi után az Iparművészeti Főiskolán kezdett szintén fotószakon, „de ott már – bevallom őszintén – nem nagyon érdekelt a fotózás, mert a Tilos az Á-ban elkezdtük csinálni a Vákuum TV-t, ami tulajdonképpen egy multimédiás kabaré volt: élő adásokkal, színpaddal kombinált videókkal és egyéb kísérleti műfajokkal foglalkoztunk, és itt kezdtem videózni is. Ezután jelentkeztem a főiskolára operatőr szakra.”
Öt próba, három felvétel
A főiskola után pedig felgyorsultak az események, játékfilmet játékfilm, reklámot reklám követett. Míg egy játékfilm elkészítése egy hosszú munkafolyamat eredménye, addig egy reklámfilm sokkal gyorsabban készül, ráadásul anyagilag is biztonságot jelent a filmkészítőknek két nagyjátékfilm közti időszakban. „Jó, amikor ez a két műfaj kiegyensúlyozottan váltakozik a karrierem során. Fel tud frissíteni egy reklámos időszak egy játékfilm után, és ez fordítva is igaz, amikor sokat reklámozok, akkor jól esik egy hosszabb projekt, amibe bele tudok merülni. És az is biztos, hogy egy reklám forgatása olyan méretű flexibilitást igényel, ami sokat segít később egy játékfilmnél. Ha az ember sok reklámot csinál, akkor nagyon-nagyon sok különböző helyzettel találja magát szemben, és ezeken keresztül egyre nagyobb lesz a rutinod, a tapasztalatod, ami roppant jól jön egy játékfilm esetében.”
A kilencvenes évek vége és a kétezres évek eleje óta, amikor Garas karrierje is elindult, óriásit változott a filmgyártás, főként annak technikai háttere: mi mindent hozott magával ez a változás? „Amikor én kezdtem, akkor még filmre forgattunk. Egy forgatáson volt öt próba és három felvétel, és erre a három felvételre koncentrált az egész stáb. Most már nincs igazi próba, hanem van hat felvétel. Így az a fókuszáltság, a koncentráció, az megoszlik a hat felvételen. Akkor a „tessék”-nek és az „ennyi”-nek jelentősége volt, most meg elindul a kamera, és bemegy a kellékes, bemegy a rendező instruálni közben. De ez természetes, mert már nem kell spórolni a nyersanyaggal.” És, ha már a nyersanyagoknál tartunk „van, amiben szeretem a digitálisat, mert sok szempontból előnyös, de van, amikor sokkal egyszerűbb lenne filmre dolgozni, szebb is lenne a végeredmény, mert azért még mindig nem tudja ugyanazt a kettő. A digitális rögzítés után bármennyire is sok a lehetőség a fényelésnél és az utómunkában, azért a film minősége és a színei még mindig kiugróan jobbak. Legalábbis az én szememnek.” Abban is megállapodunk, hogy ugyanúgy, ahogy a könyvek sem vesztek teljesen ki az internet megjelenésével, úgy mindig lesznek olyan megszállottak, akik ragaszkodni fognak bizonyos helyzetekben a 35-ös filmhez. „Valószínűleg mindig lesz egy elit, egy szűk réteg, aki majd meg tudja engedni magának, vagy annyira elhivatott, hogy filmre forgat. Ám sok esetben nem is az anyagiak, inkább a munkafolyamat az, ami kizárja ezt. A filmmel sokkal előbb el kell készülni, mint amennyi idő napjainkban például egy reklámfilmre van. Ugyanis az egy hosszú procedúra, amit a film előhívása, átírása, fényelése jelent, amit bizony végig kell várni. Például egészen addig megtartottuk a díszleteket is, amíg a labor jelentése meg nem érkezett, hogy nem karcos az anyag, minden rendben van. Na, erre ma már főleg egy reklámnál tényleg nincs idő.”
Nyolckor a Moszkván
Könnyű lenne azt gondolni, hogy a technológia fejlődésével egyszerűsödött is az élet egy forgatáson, de hamar kiderül, szó sincs erről. Hiszen szinte mindenkinek van saját monitora egy forgatáson, a rendezőnek éppúgy, mint a helyszínen jelenlévő ügynökségi munkatársaknak és a megrendelőknek is, és a kamerák mérete sem csökkent „szóval bárhogy próbálja az ember leszűkíteni a motyót, akkor is egy teherautó jelenik meg a forgatáson, míg régebben gyakran elég volt egy nagyobb kombi autó.” De még mindig nem ért véget az összehasonlítás: a fényelésnél ugyan elképesztő mennyiségű lehetőség van a digitális anyag módosítására, de ezzel együtt egyre nő a gombok száma és az idő is, mire az ember a legjobb verziót kitekeri, hiszen rengeteg részletet, finomságot lehet állítani. De nem csak a nyersanyag, maguk a platformok is megváltoztak, már nem csak TV-ben vagy moziban látunk reklámokat, hanem főként az interneten találkozunk velük. Ez pedig magával hozta azt is, hogy sokkal több reklám kerül a nézők elé. Erről a változásról úgy véli: jobban ismétlődik a látvány, és sokkal kevésbé lehet megismerni a különböző karakterű rendezőket, operatőröket, mert minden egy picit hasonló lett egymáshoz. Természetesen van kivétel, de a mostani reklámokat nézve, gyakran van olyan érzése az embernek, hogy ugyanazt látja újra. „Amikor kezdtem, akkor kevesebb reklám készült, és sokkal inkább fel lehetett ismerni a kollégáim munkáit. Természetesen most is vannak kivételek még mindig készülnek izgalmas reklámok, de valahogy azt érzem – persze a tévedés jogát is fenntartom –, hogy a legtöbbször, amikor elkészülnek egy-egy filmhez a moodboardok, akkor ma már természetesen mindenki internetes kereséssel lát neki a munkának. És amikor elindul a szimpatikus image-képeken, már egy algoritmus vezeti a gondolkodást, és szerintem ennek köszönhető, hogy egy-egy reklámot látva egyre gyakrabban érezzük azt, mintha copy paste-tel készültek volna.”
De, hogy egy nem szakmabeli számára is egyértelműbb legyen, mit hozott a technológia, illetve leginkább a világunk változása, azt egy egyszerű, mindannyiunk életében jelenlévő példával teszi Garas még érthetőbbé: „Gondoljunk csak a mobiltelefonra. Azt se mondanám, hogy egyszerűsödött az élet, mióta használjuk, mert számtalan dologban segít, de éppannyira korlátoz is, és sok esetben csak a bizonytalanságot és a stresszt fokozza. Gyakran ahelyett, hogy megbeszélnénk, hogy a nyolckor a Moszkva téren találkozunk, legtöbbször csak bonyolódik a helyzet: figyelj, nekem ma mégsem jó; vagy bocs, kések egy kicsit; jajj legyen inkább holnap; jó, de majd előtte rádcsörgök, és akkor megbeszéljük – ez komoly stresszfaktor szerintem. Ami nem csak a munkára, de a mindennapi életünkre is hatással van. Ez persze nem panasz, hanem tény. Van pozitívuma is, negatívuma is, de szerintem valamikor eljön egy pillanat, amikor egy kicsit észhez kell térni.”