adwerk
adwerk

Egy szemrevaló 85 éves – a Ray-Ban története

Jul 26, 2022CÉGÉR

Testvérek között - A Kellog sztori

Fotó: Malik Shibly, Unsplash

Ma már egy jó szemüveg nem pusztán a látásunkat segíti, hanem az aktuális divat szerves része, egyszóval: öltöztet. Ez a napszemüveg esetében hatványozottan igaz, amely azontúl, hogy a szemünket védi a Nap káros sugaraitól – legalábbis ez lenne az optimális – vagy elrejti érzelmeinket, egyfajta karaktert ad és szinte nélkülözhetetlen társunkká válik. Ez alapján a napszemüvegek stílusa, divatja is évről évre változik, de akadnak klasszikus darabok, amelyek kortalanok. Kétségkívül ilyen az idén 85 éves Ray-Ban napszemüveg, amely napjainkban sokkal több, mint egy katonai pilótaszemüveg.

Történelmi tény, hogy a Ray-Ban megjelenése előtt is voltak napszemüvegek, hiszen története több ezer éves. Az első napvédő szemellenzők az ókori Kínától kezdve egészen az ősi eszkimótörzsekig használatosak voltak, bár formájuk és megjelenésük nagyban eltért a ma ismertektől. Külön története van a véreskezű római császárnak, Nerónak készült különleges smaragd napszemüvegről, amelyben igazából nem sokat láthatott, de legalább pont olyan extravagáns volt, mint a viselője. A modernkori napszemüvegek megjelenése és gyártása a XX. század elejére datálható és rövid időn belül látványos sikertörténetté avanzsálódott, amelynek első állomása az USA volt.

Vulkanizált gumi

Az ikonikusnak számító Ray-Ban napszemüveg – később szimpla szemüvegkeretek is – a napjainkban optikai piacvezetőnek számító amerikai Bausch & Lomb cég égisze alatt született meg. Két német bevándorló, John Jacob Bausch (1830-1926) és Henry Lomb (1828-1908) a XIX. század közepén emigráltak az USA-ba és kezdtek új életet Rochesterben (New York állam). Az optikai lencsékkel, majd műszerekkel foglalkozó kis üzletet Bausch alapította 1853-ban, amelybe pár év múlva betársult Lomb, összesen 60 dollárral. Ugyan az amerikai polgárháború nehéz évei komoly kihívást jelentettek az aprócska vállalkozásnak – Lomb az északi hadseregben szolgált és magas rangot ért el –, de egyben releváns piaci lehetőséget teremtett, hiszen távcsövekre és nagyítókra a katonaságnak is szüksége volt. Mindemellett Bausch ebben az időszakban kezdett kísérletezni egy új szemüvegkeret-anyagon – ebonit alapú vulkanizált gumi –, amely sokkal strapabíróbb és olcsóbb volt, mint az addig használt alapanyagok (teknőcpáncél, csont, arany). A polgárháborút követően a cég gyorsan fejlődött, amely a sok újításnak – pl. az első szemüveggyártó gép – és a széles termékválasztéknak volt köszönhető. Az I. világháború újabb megrendeléseket és fejlesztéseket, valamint komoly szakmai elismerést hozott. A „nagy háború” emberi borzalmai mellett óriásit fejlődött – rövid idő alatt – a haditechnika, amelynek leglátványosabb eleme a repülők használata volt.

Mondhatnák – főleg a Ray-Ban esetében –, hogy a XX. században a repülés és a napszemüvegviselés kéz a kézben járt, de ez nem teljesen felelne meg a valóságnak, ugyanis a szintén amerikai Foster Grant (a kezdetben 10 centes cellulózból készült napszemüvegeket gyártó céget Sam Foster és William Grant alapította 1919-ben) és a Polaroid (Edwin Land alapította) cégek már gyártottak ilyen termékeket. Azonban a Ray-Ban megszületése valóban a katonai repülésnek köszönhető és elindítója egy bizonyos John Macready volt. Az USA légierejében főhadnagyként szolgáló kiváló tesztpilóta, Macready nevéhez számos repülési rekord fűződik, többek között az első amerikai transzkontinentális repülés is (ezekben az akciókban a szintén katonatiszt, Kelly G. Oakley volt a társa, akinek a neve szintén nem ismeretlen a napszemüvegek világában, de az egy másik történet). Macready kereste meg először a Bausch & Lomb céget, hogy szeretne egy olyan biztonságos napszemüveget, illetve lencsét, amelyben nem zavarja a napsütés és a különböző fényviszonyok repülés közben. Ezt hivatalos felkérés követte az amerikai légierő részéről, amely alaposan felgyorsította a vállalat mérnökeinek munkáját. A forradalmi produktumra nem is kellett sokat várni.

Tábornoki rangban

A káros napsugaraktól védő, nagy látóterű, csepp formájú zöld lencse – illetve a könnyű, de erős szemüvegkeret – 1937-re készült el és eredetileg Anti Glare Goggles volt a neve, de sugárszűrő tulajdonsága miatt hamar új nevet kapott és megszületett a Ray-Ban márka. Az első darabokat természetesen a légierő pilótái próbálhatták ki, de hamarosan a boltokban is meg lehetett vásárolni, potom 3 dollár 75 centes áron. Nyilván nem meglepő, hogy az első modell az Aviator nevet kapta, amelyet a különböző változatai követtek (Large Metal, Shooter, Outdoorsman), majd 1952-ben jelent meg újabb nagydobásként a Wayfarer modell. A hatalmas siker és üzlet miatt létrejött egy külön ágazat a Bausch & Lomb vállalaton belül a napszemüvegek gyártására és fejlesztésére a többi ugyancsak jelentős bevételeket produkáló üzletrészek mellett (szemüveglencse- és keret, távcső, csillagászati távcső, mikroszkóp, speciális ipari lencsék, kontaktlencse). A II. világháborúban harcoló amerikai katonák közül rengetegen viseltek Ray-Ban szemüveget – pl. Douglas McArthur tábornok soha nem vált volna meg tőle –, amely a többi kontinensen is hamar keresetté tette a terméket. Kissé üröm az örömben, hogy a háborút követően derült ki az amerikai Bausch & Lomb és a német (akkor még nácinak számító) Zeiss optikai cég között kötött kartellüzlet. Az 1950-es évektől ugyan folyamatos volt a fejlesztés az amerikai cégen belül, azonban egyre több konkurens jelent meg a piacon, amelyek minőségben és változatosságban (divatban) semmiben sem maradtak el a Ray-Ban márkától. Az amerikai Polaroid, Nike, Oakley, O’Neill, Cambridge, illetve a nagy európai divatházak (pl. Gucci, Dior, Chanel, Dolce & Gabbana) modelljei permanens kihívást jelentettek a piacon, amely azt jelentette a Bausch & Lomb vállalatnak, hogy 1997-ben – az amúgy nyereséges cégen belül – a napszemüveg üzletág 59 millió dolláros veszteséget mutatott. Ezért a cég úgy döntött, hogy megválik a Ray-Ban márkától és eladja. A legnagyobb olasz konkurens, a Luxottica-csoport vásárolta meg a márkát (állítólag 640 millió dollárt ért meg nekik), amelynek csak a tulajdonosa lett más, nem a hírneve és legendája.