Ki hová utazott még az utolsó jóárú repjegyekkel és mit olvasson-nézegessen, akinek a kanapén is fesztiváligényei támadnak – ezekre mind válaszol a friss Ajánló.
Ééééééésssss, trrrratatattatatammmm! Itt az új sorozatunk Egyszerűen jó címmel, amiben (majdnem) minden hónapban egy olyan reklám-kedvencünket mutatjuk be, ami egyszerűen csak jó.
Egyszerűen jó
Ez az idős pár lop. Kimondottan meglopja a saját szomszédját, aki egy kedves fiatal srác, és az egyetlen “hibája”, hogy a címe nem egyértelmű a csomag-futárok számára. Ez az a típikus reklám, ami a script (ami egyébként zseniálisan provokatív) alapján lehetne egy zavaró, gyenge film is. Viszont akkor nem lenne most itt. A rendezés, a casting, a színészi játék viszont mesteri. Apró gesztusok finom játéka teszi szerethetővé a filmet és az idegesítő szomszédokat. Cím: Neighbours Ügyfél: What3Words Ügynökség: Neverland Produkció: Smuggler Rendező: Tom Speers
Palermói színek
Miközben Benny Hillbe oltott Mr. Bean-ként követjük a Ryanair-Kormány-meccset, picit még szomorkodunk az áprilisban vásárolt és már le is utazott palermói repülőjegyünkön. Ó, micsoda vad idők voltak azok még áprilisban: tervezgetés, repülő, Euro, egyik sem tűnt elérhetetlennek, a valóság viszont inkább a jóárasított benzines farhát formájában köszöntött ránk 2022 nyárelőjén.
Mindenesetre elutaztunk Palermóba és olyat ad a város, hogy a fal adja a másikat. Igen, picit Nápolyra emlékeztet, igen, kicsit bekúszik Barcelona is, de Szicília akkor is más. Nyers, vad, lüktető és szabad. Meg persze foglya egy csomó történelmi előzménynek, terhelt múltjának, a szimpla erőszaknak, ami akárcsak 20-30 éve is napi, utcai leszámolásokban volt tettenérhető. Nincsen olyan család, amelyik valahogy ne lenne érintett: a szomszéd, az osztálytárs, a rokon, a barát, valakinek a családjában történt ilyesmi, vagy ha közvetlenül nem, akkor szemtanúja volt – ezt mondják a helyiek.
Természetesen ezt a pecsenyére sült európai turisták ma már nemigen érzékelik, emlékhelyek, múzeumok fotógalériái és graffitik őrzik a (közel)múlt e darabjait az utóbbi években szemlátomást pezsgő turisztikai célponttá váló városban. Szinte kimeríthetetlen nézegetnivaló akad bármelyik séta során, lehetetlen nem belebotlani egy-egy roppant gazdagon díszített templomba, katedrálisba, vagy akárcsak egy szimpla utcasarokba a világító Santa Rosaliával. Mert bizony, róla szól itt minden, ő a város védőszentje, aki előtt az éppen a Serie C-ből óriási örömre a Serie B-be feljútó aranylábú gyerekek is megszeppennek ám.
Szicília roppant gazdag kulináris kínálatát a legegyszerűbb piaci kifőzdéktől a piazzán lévő kockásterítős kisvendéglőn keresztül az előkelőbb tetőterasz-éttermekig széltében-hosszában feltérképezhetjük: fillérektől tízezrekig is költhetünk.
A tengerparti Mondellót nem érdemes kihagyni, tömegközlekedéssel is elérhető, bár egy robogóbérlés azért mindenképp megadja a találkozás lehetőségét a helyi kultúrával – mélységében is. A parton, az egykori balatoni főtt kukoricások távoli kollégáiként fánkot és friss kókuszt kínáló árusok kiabálnak audió hirdetőtáblaként, zsebkendőnyi területre is bárki leterít bármit, de találunk elhagyottabb, csendesebb részeket is, ha pár kilométert bevállalunk a fő partszakasztól távolabb is.
Fesztivál örökké
Groszmann Péter, kollégánk, itt a HAB adnál évek óta dolgozik egy könyvön, amelyik a 60-as évek második felének blues- és rock-zenéjéről szól. A két leghíresebb fesztiválról már elkészült az átfogó anyag: ezek a ’67-es Monterey és a ’69-es Woodstock. Az idén nyolcvan éve született Jimi Hendrix is fölbukkan az oldalakon, valamint számos izgalmas részlet, összefüggés is megvillan minden fesztiválok köpögenyeiről.
×
Péter mindemellett össze is gyűjti, le is válogatja, lemezborítóstul a blogjára gyűjti a korszak ikonikus darabjait, amelyeket hallgatva újfent rádöbbennünk, hogy mekkora korszakváltást is jelentett az akkori politikai-társadalmi környezetben minden azt megelőző korábbi zenei élményhez képest a ‘60-as évek boom-ja: http://obviousblues.blogspot.com/
