fbpx

Testvérek között – A Kellog sztori

Jun 1, 2022CÉGÉR

 Testvérek között - A Kellog sztori

Tucatnyi, napjainkban is működő világcég indult családi vállalkozásként, majd vált híressé és sikeressé, amelynek termékei globálisan keresettek. A család lehet áldás és átok is egyben, amely valamilyen formában segítheti egy terv vagy üzleti koncepció megvalósítását. Erre számtalan példát láthatunk a XIX. és a XX. század fordulóján, amikor Európában és az USA-ban sorra születtek az ilyen jellegű cégek, amelyek célkitűzése a mindenek felett álló profit volt. Ez a cél pedig sokszor fontosabb a családnál. Testvérek között címmel családi vállalatok családi konfliktusairól indítunk sorozatot, melynek első részében a Kellog történetét mutatjuk be.

Napjainkban már erősen vitatható az a régi frázis, amely szerint reggelizz úgy, mint egy király. Egyfelől a felgyorsult tempójú mindennapokban ez a tömegek számára nehezen kivitelezhető, másrészt nem is túl egészséges. A gyors, egészséges és megfelelő energiát biztosító reggelizés modernkori bölcsője és elindítója természetes módon a gyorsétkezés hazája, az Egyesült Államok. Az USA-ban a háztartások zömében a leggyakoribb reggeli a rengeteg formában és változatban előforduló valamilyen kukorica- vagy gabonapehely. Gyorsan elkészíthető, olcsó, tápláló. Hosszú ideig úgy tartották, hogy nagyon egészséges, de rendszeres fogyasztásának negatív következményei is lehetnek. Azonban mivel rendkívül széles a piac, ezért óhatatlanul nagy benne az üzleti lehetőség, amely a megfelelő marketinggel tovább növelhető. A XIX. század végén egy amerikai testvérpár gondolta úgy, hogy – kezdetben vallási alapon – megreformálja az amerikai társadalom étkezési szokásait és egészséges ételeket, illetve egészséges életmódot kínál a leendő fogyasztóknak. A gond és a későbbi konfliktus abból eredt, hogy az egyik testvér valóban az egészséges táplálkozás apostolának tartotta magát, míg a másik kiváló üzletember volt, aki felismerte a termékben rejlő üzleti lehetőséget.

Az egészség nyomában

Az egészséges életmód és étkezés divatja komoly népszerűségnek örvendett az USA-ban a századfordulón. Ennek egyik oka, a rossz, sok esetben nem megfelelő módon tárolt – konkrétan romlott – élelmiszerek fogyasztása miatt kialakult betegségek, főleg a kóros gyomorfájás volt. Számos helyen hirdettek megfelelő gyógymódot a bajok kezelésére, amelyek sok esetben csak tovább rontottak a betegek állapotán. Voltak olyan gyógyítók, akik valamilyen vallásos alapon keresték és propagálták a hatásos kezelést, amely nemcsak a testnek, hanem a léleknek is gyógyulást hoz. Ezek közé tartozott a Hetednapi Adventista Egyház két szorgalmas híve, a michigani Dr. John Harvey Kellogg (1852-1943) és testvére, William Keith Kellogg (1860-1951). A Kellogg testvérek neve fogalom. Nem pusztán azért, mert sokak számára nevük egyet jelent a kukorica- vagy gabonapehellyel – egyébiránt az eredeti, még granulának nevezett termék megalkotója Dr. James Caleb Jackson volt 1883-ban –, hanem a testvérek közötti viszálykodás miatt is. A fivérek közötti feszültségnek a gabonapehelyüzlet csak a csúcsa volt, sokkal mélyebb okai voltak az egyre eldurvuló vitának, amelyek a merőben eltérő személyiségükben gyökerezett. A mélyen vallásos Kellogg család eredetileg seprűgyártással- és kereskedéssel foglalkozott, de az idősebb fiú (John) többre vágyott és nagy erőfeszítéssel és kitartással orvosi diplomát szerzett a New York-i Egyetemen. Testvéröccse (Will) kamaszkorában abbahagyta az iskolát és a családi vállalkozásban segített, de mint seprűkereskedő hamar megbukott. Bátyja karrierje azonban gyorsan elindult, hiszen szinte friss diplomásként az adventista egyház által működtetett Battle Creek-i szanatórium belgyógyásza, majd hamarosan főorvosa lett.

Promenád a gyönyörbe

Kellogg doktor sajátos gyógyítási elméleteiről és gyakorlati módszereiről (semmi szex, sok beöntés és hidegzuhany, bőséges folyadékbevitel, rendszeres testmozgás, semmi alkohol és nikotin, kímélő étrend) már életében is rengeteget beszéltek, hol nevetség tárgyává téve gyógymódját, hol éles kritikával illették nézeteit (leginkább a fajelméleti irányultságát). A szanatóriumi életről szól a Promenád a gyönyörbe című film (1994), amely humorral próbálja bemutatni a szigorú doktor meglehetősen bizarr intézményét. Mindenek ellenére a Battle Creek-i gyógyhely rendkívül népszerű volt az amerikai elit köreiben, akik szép számmal jelentkeztek a költséges kezelésekre. A szanatóriumban a kor hírességei adták egymásnak a kilincset, Henry Fordtól egészen Tarzanig (Johnny Weissmüller). Mivel a speciális étkezés – főleg gabonafélék fogyasztása – kiemelt szerepet kapott a betegek kezelésében, fontos munka, illetve lényegében kísérletezés zajlott a szanatórium konyhájában, amelyet ekkor már a doktor testvére, Will Kellogg irányított. A seprűbizniszben sikertelen Will a bátyjánál kapott munkát, ahol heti 25 dollárért dolgozott a konyhán és kísérletezett egy egészséges, gabonaalapú étrend összeállításával. Különféle gabonával, majd kukoricával próbálkozott, amelyből könnyű reggelit készíthettek. Mint az lenni szokott, egy véletlen folytán jött rá a megfelelő eljárásra, amelynek alapja egy éjszakára kint felejtett és megszáradt tepsi gabonapép volt. Tökéletesítette a receptet, amelyet gondosan őrzött – pechére az egyik betegnek, egy bizonyos C.W. Postnak sikerült megszereznie, aki később a legnagyobb riválisa lett – és ez alapján készítették el az 1896-tól már kisebb csomagokban árusított Kellogg-féle reggeli eledeleket. A bátyja által sokszor lenézett és megszégyenített Will jól mérte fel a komoly üzleti lehetőséget, ezért rábeszélte testvérét, hogy alapítsanak vállalatot a termék gyártására és forgalmazására. Így született meg 1900-ban a Sanitas Food Company.

A gének öröksége?

A doktor nem igazán foglalkozott az üzlettel, testvére viszont annál inkább. Szélesíteni akarta a kínálatot – már ebben az időben is nagy volt a konkurencia – és terjeszkedni igyekezett a piacon. Úgy gondolta, hogy a legnagyobb piac a gyermekek ízlésének elnyerése által adódik, ezért az addigi melasz helyett cukorral akarta édesíteni a termékeket. Itt robbant ki az első komolyabb konfliktus a két testvér között, amelynek az lett a vége, hogy 1906-ban Will megvette a gyártási jogot testvérétől és saját céget alapított Battle Creek Toasted Corn Flake Company néven. Az új cég hatalmas reklámhadjáratba kezdett, melynek során Will továbbra is használta a Kellogg nevet, sőt, a saját aláírása – amellyel kezdetben minden terméket ellátott – lett a vállalat logója. Ezen a ponton robbant ki az újabb vita és egy hosszú, elmérgesedett pereskedés a két Kellogg testvér között, amelynek tétje a névhasználat volt – a Sanitas cég továbbra is működött John felügyelete alatt – és végül Will győzelmével ért véget. Pár éven belül Willnek nagy munkával sikerült piacvezetővé tenni az akkor már Kellogg’s Company nevet viselő cégét, míg doktor testvére kénytelen volt a gazdasági válság miatt bezárni Batlle Creek-i kórházát, amelyet Floridában próbált újraindítani mérsékelt sikerrel, és végül TBC-ben hunyt el. A családi gének nem hazudtolták meg magukat, hiszen a rendkívül sikeres Will Kellogg a saját fiával – aki a cégben segítette munkáját és örökösének szánt – is összeveszett és végül el is küldte a családi vállalattól.