Korántsem biztos, hogy a címben szereplő mondat valaha is elhagyta II. József császár és király száját, amikor megkóstolta egyik udvari orvosa, bizonyos Dr. Zwack gyomorerősítőjét, mindenesetre utóbb hatásos reklámnak bizonyult. Erre épült a családi legendárium, amely egy olyan sikeres magyar cégnek lett az alapja, amely nehéz időkben is újjá tudott születni, megőrizve a féltve őrzött örökséget. A Zwack Vállalatot mindig is két meghatározó irányelv jellemezte: tradíció és innováció. Ebben az üzletpolitikában releváns szerep jutott a reklámnak, amelyben szintén unikális megjelenésre törekedtek.
Az elsődlegesen szeszfőzéssel- és kereskedelemmel foglalkozó Zwack család is azon cseh-morva területekről Magyarországra költöző zsidó iparosok közé tartozott, akik kellő szaktudással, kitartással és üzleti affinitással világhírűvé tették vállalkozásukat (hasonló dinasztia volt a Goldberger, a Weiss és a Pick is). A bevezetőben említett Zwack nevű udvari doktor alakja csak egy jól tervezett korai marketingfogás, az biztos, hogy a család már a cégalapító Zwack József (1822-1915) színrelépése előtt is szeszfőzéssel foglalkozott. Ebben nem volt semmi különös, hiszen a korban sokan űzték ezt a szakmát, azonban igazán minőségi termékeket csak kevesen állítottak elő. A XIX. században általános ételhigiénia miatt a különböző gyomorerősítők igen népszerűek voltak. Így nem véletlen, hogy a Zwack József által 1840-ben – ez az általánosan elfogadott dátum – Pesten megalapított cégnek is ez a típusú ital (likőr) lett a vezetőterméke. A cégalapító – a Generális, ahogy mindenki hívta – által deklarált krédó volt, hogy csak minőségi és természetes alapanyagokból készülhetnek termékeik. Ennek az üzletfilozófiának hamar meg lett a gyümölcse, hiszen 1895-ben elnyerte a cég a „Császári és Királyi Udvari Szállító” címet, amelyet termékein is büszkén hirdetett.
Irány, az Udvar!
A rendkívül gyorsan fejlődő cég, amely közel kétszáz féle szeszesitallal kereskedett, máig legismertebb terméke, az Unicum nevet viselő, étkezés előtt és után is fogyasztható gyógylikőr (gyomorkeserű) lett. Az italt csak 1883-ban jegyezték be, ekkor kapott hivatalos védjegyet. Ugyan a likőr már előtte is létezett – egyes kutatások szerint már a XVIII. század végétől megvolt a családi recept – és eredendően a kolera elleni védekezés egyik hatásos gyógyszereként hirdették, igazi diadalútja a XX. század elejétől kezdődött. Az egyedi italhoz, exkluzív megjelenés, tálalás dukál, amely esetünkben sem maradt el; gömbalakú zöldüveg, fehér köralapon vöröskereszt. Ez volt az Unicum eredeti megjelenése, amely utóbb több probléma forrásává vált. A jellegzetes üveget már az 1870-es évektől használta cég (egyes források szerint) és ugyan később védjegyes ital lett az Unicum, a hatályos jogszabályok miatt, az egyes kereskedelembe került üvegek formáját csak 3 évig védte a törvény. Tehát más cégek szintén forgalmazhatták termékeiket gömbalakú üvegekben, akár a rivális szeszfőzdék is. Az eredetileg használt vöröskereszt is problémás volt, hiszen a használatáért jelentős összeget kellett a cégnek fizetnie a Nemzetközi Vöröskereszt számlájára, amelynek ez volt a hivatalos jelképe. Ezért döntöttek úgy 1922-ben, hogy áttérnek a fekete alapon aranyszínű kereszt használatára, mint a nemes nedű jelére. Megszületett a legenda és a velejáró – szintén mitikussá vált – reklám.
Riválisok a színen
Ki ne ismerné – függetlenül attól, hogy mit hirdet – a csuromvizes hajótörött figuráját (a híres Wassermann), aki egy vízen úszó unicumos üvegre mosolyog. Már megjelenésekor (1910) szóbeszéd tárgya volt, hogy a cég hirdetés útján kereste a főváros legrútabb emberét a reklámhoz, de más variáció szerint egy grimaszverseny győztese volt a modell. Az eredeti plakátrajzot nem szignózták, ezért a mai napig nem tudjuk pontosan, ki készítette. Leginkább a kiváló rajzoló, Pachl Viktor (1883-1977) munkájának tartják, aki 1904-ben végzett az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskolán (ma MOME), ahol a fametszet szakon tanult. Értelemszerűen számos más és ismert reklámon jelentek meg a piacvezető Unicum mellett a cég más termékei is (volt olyan periódus, amikor a vállalat nemcsak szeszipari termékekkel foglakozott, hanem ecet- és szénsavgyártással, valamint elektromos izzókat és fénycsöveket is készítettek), amelyeket szintén a korszak jeles reklámgrafikusai terveztek. A hazai és a külföldi konkurencia igyekezett lépéstartani a nagyhírű Zwack Vállalattal, amely sok esetben konfliktusokhoz vezetett. A cég legnagyobb hazai riválisa az 1839-ben alapított Braun Likőrgyár volt, amely 1917-ben került az óbudai Leipziger Szeszgyár tulajdonába. A cég Salvator néven gyártott gyomorkeserűt, amelynek reklámjai megszólalásig hasonlítottak az Unicum hirdetéseihez. Valóságos plakátháború és hosszú pereskedés folyt a két cég között, amely végül megegyezéssel zárult.
Újrakezdés itthon is
Az Unicum piaci prioritásának a II. világháború vetett végett. A zsidó származású Zwack család több tagja a svéd diplomatától, Raoul Wallenbergtől kapott védlevélnek köszönhetően menekült meg a biztos haláltól. A folytatás sem volt jobb, hiszen ezt a céget is államosították 1948-ban, a gyárvezető Zwack János családjával és a titkos recepttel együtt az emigrációt választotta. Az eredeti Unicumot 1969-ben kezdték újra gyártani Olaszországban, ahol a család új otthonra talált, és az ital ott is nagy sikert aratott. A gyártulajdonos utód, Zwack Péter 1988-ban tért vissza Magyarországra és a következő évben megalapította a Zwack Unicum Budapest Kft-t, amellyel a legendás ital hazai gyártása is újra kezdődött.