#Bartók ezer arca
#Száz év fejlődés
Egy rövid séta is elég a városban, hogy lássuk, pöfögnek a turistabuszok, idegenvezető köré gyűlnek a városlátogatók, a kitörő tavaszban megtelnek a teraszok. Hogyne tudnánk örülni is ennek, miközben meg tele vagyunk aggodalommal a szomszédos háború miatt. A művészeti élet is reagált: jótékonysági koncertek, támogatói jegyek sokasága is elérhető immár, megmozdultak a klubok, koncertszervezők. Válogassunk felelősen a programok között is, ehhez most több megoldást is ajánlunk.
Bartók ezer arca
Izgalmas, sokszínű, műfajokat átvelő programsorozattal rukkolt elő a MüPa: április 1-17 között itt a Bartók Tavasz. Budapest mellett Debrecen, Győr és Miskolc is otthont ad koncerteknek, kiállításoknak, táncművészeti produkcióknak.
A programfüzetet átlapozva láthatjuk, hogy nem kizárólag Bartók műveiről van szó, sokkal inkább a zeneszerző szellemiségét, kreativitását, alkotói szemlélete a közös szál: számtalan műfajban a kortárs komolyzenétől kezdve a világzenén, jazzen, táncművészeten és képzőművészeten át a könnyűzenéig, a hazai és nemzetközi alkotók munkáin keresztül megidézve azt.
A hosszas névsorolvasás helyett most két erős mozzanatnál állunk meg: a Budapest Ritmo április 7. és 10. között többek között az izraeli–perzsa Liraz, a mindig lenyűgöző nyugat-afrikai Amadou & Mariam, a portugál fadoénekes, António Zambujo és az indonéz–holland–guineai–magyar fúziós jazzt játszó Boi Akih is fellép, a Kalascimáról nem is beszélve, akiket már egy ideje követünk, és bárhol is lépnek fel, őrületes tarantella-bulit tartanak.
A berobbanó világzenei felütés után pedig elérkezik az elmélyülés ideje, megnyílik ugyanis a Szépművészetiben a Menny és pokol között: Hieronymus Bosch rejtélyes világa című tárlat. A Bosch különleges világát megelevenítő tárlaton a németalföldi mester teljes festői életművének közel felét, tíz saját kezű festményt ismerhetnek meg a látogatók.
Fotó: Wilhelm Laura
Dallas James Adamson
Signum Saxophone Quartet
Fotó: Andrej Grilc
Száz év fejlődés
A zürichi Kunsthaus épületegyüttese 2020-ra egy új darabbal bővült, és ezzel Svájc legnagyobb képzőművészeti kiállítóhelye lett. Az új épület tervei a kortárs minimalista építészet világhírű építészének, a brit David Chipperfieldnek berlini irodájából kerültek ki. 2008-ban hirdettek tervpályázatot, az eredményhirdetés után – ahogy az Svájcban természetes – népszavazás következett arról, hogy Zürich város támogassa-e a beruházást vagy sem. És csak ezután hagyták jóvá véglegesen a fejlesztést 2012-ben, és három évvel később megkezdődhetett az építkezés.
A legújabb épület természetesen harmonizál a már meglévő épületegyüttessel, és a hagyományokat tovább víve, de a legmodernebb 21. századi elvárásoknak megfelelve készült el. Hatalmas belső tereiben az ablakokon beáradó fény és az aranyszínűre festett felületek lenyűgöző hangulatot teremtenek. Hogy ezt az ember igazán megérezze, muszáj hosszabb időt töltenie az épületben, de ez nem is nehéz, hiszen nagyon impozáns állandó gyűjtemény látható itt modern és kortárs műalkotásokból.
Ha pedig igazán sok ideje van valakinek a zürichi tartozkodása idején, akkor érdemes a teljes időutazásban résztvenni, és a gyűjtemény korábbi részével a Moser épületben kezdeni. A Karl Moser tervei alapján 1910-ben megnyílt épület a gyűjtemény folyamatos gyarapodásának, és az időszaki kiállításoknak köszönhetően először 1925-ben majd 1958-ban és 1976-ban is bővült. A legújabb épület főbejárata éppen szemben van a másik főbejátattal, de természetesen épületen belül is megoldható az átjárás. Ráadásul a belső alagúton való áthaladás is szerves része a múzeumlátogatásnak, hiszen a leginkább fényekkel kísérletező Olafur Elliasont, korunk egyik legizgalmasabb művészét bízták meg azzal, hogy gondoljon oda egy több méter hosszú folyosót.
Az állandó kiállítások mellett pedig mindig vannak kihagyhatatlan időszaki tárlatok is a kínálatban, most éppen május 29-ig Yoko Ono műfaji határokon átívelő kiállítása.
https://www.kunsthaus.ch/
Fotó © Juliet Haller, Amt für Städtebau, Zürich