fbpx
adwerk
adwerk

A reklám reklámja

Az Adwerk előtt is volt élet

Mar 29, 2022CÉGÉR

Ab ovo – magyar reklámfilm

Vannak olyan szakmák, amelyet csak egy szűk kör gyakorol, mégis tömegekre vannak valamilyen hatással. A reklámszakma kétségkívül ezek közé tartozik, ahol a minél szélesebb közönségben kiváltott impulzus a legfőbb fokmérő. A szakmaiság, a mesterségbeli tudás és a gyakorlati ismeretek elsajátításának és azok produktív felhasználásának alapfeltétele a különböző módszerek, stratégiák megosztása, illetve megvitatása. Erre nyújtanak kiváló lehetőséget a szakmai lapok és folyóiratok, amelyek látványosan demonstrálják, hogy a jó bornak is kell a cégér.

Mint az pár korábbi cikkből kiderült, a hazai reklámélet- és ipar modern értelemben vett kialakulása és az első virágkora a két világháború közötti korszakára tehető. Ekkor születtek meg és alakultak ki azok a szakmai alapok, amelyekre a későbbi évtizedek hirdetésekkel foglalkozó szakemberei felépíthették saját reklámkoncepciójukat. A reklámélet kialakításában releváns szerepet játszott az ország I. világháborút követő történelmi helyzete és állapota is. A vesztes háború, a Monarchia felbomlása, a forradalmak és Trianon sokkoló hatása olyan társadalmi és gazdasági hátteret adott, amelyhez a megmaradt vagy éppen megszülető reklámcégeknek is gyorsan alkalmazkodniuk kellett. Tovább nehezítette a helyzetet a gazdasági világválság kirobbanása (1929), amelynek az ipari termelésre gyakorolt negatív hatásait lényegében csak egy újabb világháború tudta – rövid ideig – enyhíteni, egyes országokban (pl. USA) pedig pozitív pályára állítani. Egy válság idején, amikor az emberek nagyon megnézik, hogy mire költenek, illetve mit engedhetnek meg maguknak, akkor hatalmas szerepet kapnak a reklámok a sikeres értékesítés szempontjából.

De milyen a jó reklám?

A hazai reklámokról már a századfordulótól jelentek meg különböző kritikai hozzászólások vagy szimpla újsárírói jegyzetek. Azonban olyan értekézések, amelyek a reklámos mesterségről szóltak – annak szinte minden szegmensével – és szakmabeliek írják, csak nagyon ritkán jelentek meg, ezért hatásuk is csekély volt. Mindemellett komoly igény lett volna rá, hiszen a reklámiparnak haladnia kellett a korral és az társadalmi elvárásokkal, igényekkel. Ezt a szakmai hiátust használta ki rendkívül ügyesen és nagy hozzáértéssel egy fiatal magyar reklámcéges, Balog Sándor, aki Reklámélet címmel indította el legendás folyóiratát.
Az I. világháborút követő új hirdetési generációjához tartozó Balogh Sándornak saját reklámcége volt, amely kezdetben a Bálvány utcában (mai Október 6. utca), majd a Szent István körúton működött, ahol a folyóirat kiadóhivatala is helyet kapott. Saját szakmai elhivatottságáról azt mondta 1930-ban, hogy „a fiatalságom modernséget, munkakedvet, munkabírást, agilistást jelent és egy hirdetőiroda vezetésénél ezek a legfontosabb kellékek”. A rendkívüli odaadással, szakértelemmel, Balogh Sándor által szerkesztett szakmai havilap XI. évfolyamot élt meg, amely 1928 és 1938 között jelent meg és éves előfizetési díja 6 pengő volt. A jól strukturált (vezércikk, rovatok, rendszeres színes mellékletek és prospektusok), színvonalas és értékes folyóirat első, 1928 júniusában megjelent számának szerkesztői köszöntőjében Balogh összefoglalta azokat a kereteket és indokokat, amelyek az újság elindítására inspirálták: fejlődnie kell a hazai reklámszakmának, gyakorlati útmutatással és példák bemutatásával lehet segíteni a szakmát, magas nívót kell képviselnie a honi hirdetéseknek. Ezeknek az alapelveknek megfelelő szellemiségben és szakmaiságban készültek hónapról hónapra az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő lapok. 

A Reklámélet tündöklése

A szakfolyóirat általában 24 oldalas volt, de gyakran színes melléklet is tartozott hozzá, amely egy-egy jeles eseményről tudósított. A külsőleg is színvonalas megjelenéshez nagyban hozzájárult a kiváló tipográfia, a minőségi papír és a megfelelő nyomdai munka. Az első számok egységes címoldalát Deutsch József tervezte és rajzolta, amelyet később számos kiváló hazai művész és reklámgrafikus munkái váltottak fel. A kor elismert szakemberei (grafikusok, hirdetési vállalkozók, politikusok) írtak a lapba, amelyet gazdag és jó minőségű képanyag egészített ki. A csak előfizetéssel hozzáférhető lapnak nagyon előremutató tulajdonsága volt az állandó fejlődés és átalakulás, amellyel az aktuális igényeket igyekeztek maximálisan kielégíteni (még a teljesen újdonságnak számító pszichológiai marketingről is beszámoltak). A korszakban megjelenő hasonló szakmai lapok – pl. az Üzlet vagy a Magyar Grafika – komoly elismeréssel és méltatással írtak a folyóiratról. A szakmai sikert mi sem bizonyítja jobban, hogy a kezdeti háromszázas példányszám rövid időn belül elérte az ezret. Balogh Sándor lapszerkesztő és mecénás számos reklámkonferencián és tanfolyamon tartott előadást, illetve megbecsült tagja volt több szakmai egyesületnek. A bő egy évtizedig megjelenő szakfolyóirat színvonalával, tárgyilagosságával és modern szemléletével vált a korszak szakmai etalonjává. A sikeres lap szárnyalásának az egyre inkább szélsőségesen jobbra tolódó politika vetett véget. Az Imrédy-kormány által beterjesztett és a Parlament által elfogadott új sajtórendészeti törvény (1938. évi XVIII. tc.) szinte ellehetetlenítette a lap megjelenését (kb. 1300 lapból 410-et betiltottak), amely így megszűnt. Balogh Sándor túlélte a háború borzalmait és egészen az államosításokig (1948-ig) a szakmában dolgozott a megmaradt kis reklámcégében.