Marketing és kommunikációs szakember, aki szociológus-közgazdásznak indult. Vallja, hogy az ember ott van jól, ahol igazán hasznos tud lenni. Ezt a hitvallását számtalanszor bizonyította már szakmai váltásai során.
Varietas delectat
Lassan 5 éve a KPMG marketing és kommunikációs igazgatója Gabi, aki korábban olyan telekommunikációs multiknál dolgozott kommunikációs vezetőként, mint az Ericsson Magyarország, a Westel-T-Mobile-Magyar Telekom és az Invitel összesen 15 évig. E mellett izgalmasnak találta más szektorban is kipróbálni, vagy inkább kamatoztatni tudását: a Libri Csoport kommunikációs és marketing igazgatójaként, a Design Terminál befektetői kapcsolatok vezetőjeként, vagy a Magyar Turisztikai Ügynökség kommunikációs igazgatójaként is dolgozott.
„A látszat ellenére nem vagyok egy ugrálós típus, szeretek jónéhány évet eltölteni egy-egy cégnél. Persze, ha egyszer csak azon veszem észre magam, hogy elfogyott a levegő, vagy nem tudok igazán lelkesedni, vagy szembejön egy izgalmas ajánlat, ami igazán megmozgat, akkor gyártok hozzá ideológiát és merek mozdulni. Arra azért többnyire keresek valamiféle igazolást, hogy jó döntést hoztam. Eddig egyetlen szakmai váltást sem bántam meg, mert mindig megkeresem az adott feladatban azt, ami nekem izgalmas, és azt is, hogy az adott cégnél miképp tudok értéket teremteni. Mindegyik helyen tanultam valamit, ezek pedig idővel szépen egymásra épültek. Azzal együtt, hogy szinte soha nem az várt az új munkahelyen, amire számítottam, inkább mindig valami sokkal izgalmasabb, komplexebb” – meséli a váltásokról.
„Azért abban van valami felemelő, ha valaki egy másik szektornak tud egyfajta analógia, vagy hasonlatosság alapján segítséget nyújtani, vagy olyan szintéziseket kitalálni, ami esetleg másnak még nem jutott eszébe. Ehhez kellenek az új helyzetek, amik ezt indukálják”– vallja Gabi. A technológia fejlődése is egy ilyen mozgatórugó volt telekommunikációs korszakának idején és ennek az önigazoló ideológiának a mentén került aztán egyik cégtől a másikig. Az infokomos 15 éve után a kultúra területén szerette volna a korábban tanultakat visszaadni. Ahogy ő fogalmaz, akkoriban habzsolta a projekteket, mintegy „egyszemélyes” ügynökségként (pl. Magyar Állami Operaház, Art Market Budapest, Ferenczy Múzeumi Centrum, Magyar Turisztikai Ügynökség, Design Terminal). Az egyik ilyen váratlanul, de intenzíven szembejövő projekt volt a KPMG is, ahol aztán immáron 5. éve dolgozik nagy lelkesedéssel. De ez a munka sem azzal indult, amit ma a cég számára „szolgáltat”. A kezdetekkor inkább egyfajta üzletfejlesztési feladatot bíztak rá, akkor még külső munkatársként. A projekt lejártával aztán állást ajánlottak neki. Azóta is naponta találják ki az újdonságokat, ahogy mondja, mára már igen ütős csapatával.
A hasznos jelenlét
Értelmes emberekkel együtt dolgozni, akik a saját területükön megalapozott tudással és tapasztalattal rendelkeznek: ez az egyik legfőbb inspiráló erő, ami Gabira hatással van. Ha olyanokkal dolgozhat együtt, akik tudása vagy tapasztalata lenyűgöző, akik személyisége magával ragadó, és akik épp ezért kihívást jelentenek.
„Azt szeretem, ha generális feladatok is napirenden vannak, például úgy, mint most a KPMG-nél is, a teljes külső-belső kommunikációt mi visszük. Általában azokon a helyek éreztem igazán jól magam, ahol integrált kommunikációs szervezetet lehetett kialakítani – én ugyanis ebben hiszek. A brandingtől a social médián keresztül a webes felületekig mindent mi kezelünk a csapatommal, és állítjuk e területeket rendszerbe. Döntően olyan cégeknek dolgoztam, akik formálták is a piacot, ahol fontos volt, hogy picit a trend előtt menjünk. Szeretem kipróbálni ugyanis a marketingben is az innovatív dolgokat, egy új médiatípust, vagy egy új formátumot. Nagyon hiszek a viselkedéstudományokban pl. az implicit vagy áttételes hatásokban, üzenetekben. Azzal együtt, hogy nem vagyok pl. egy TikTok-guru, de biztosan észreveszem, hogy hol indítanak egy jó tréninget és máris küldöm el az erre fogékony kollégáimat, hogy képezzék magukat. Vezetőként nem kell mindenhez mélységeiben értenem, de azt tudnom kell, hogy az adott dolog számunkra érdekes-e, vagy sem, ki ismeri legjobban, és miképp használható stb. Ha kellően jól választjuk meg az információs csatornákat, akkor oda kell ugyan figyelni, de talán nem olyan bonyolult képben lenni a trendekkel.”
Új helyzet, új megoldások
Nehéz járványhelyzetben egyben tartani egy céget, csapatot, ez elég nagy kihívás a vezetők számára. Cégkultúrát építeni úgy, hogy nem vagyunk jelen fizikailag, roppant összetett feladat, hiszen emberi, vagy szakmai sorsok is félremehetnek.
„Ez megint egy olyan helyzet, ahol nem tudunk mihez nyúlni, nincs előzetes példa. Pont olyan, mint szakmai értelemben, annak idején a T-Mobile, Telekom márkaváltások voltak. Nem tudtuk pontosan, hogy hogyan is kell majd láthatót, értelmezhetőt, átélhetőt hatékony módon csinálni, nem tudtunk mihez visszanyúlni, ezek sose biztos kimenetelű dolgok. Sok új felismerést is ad a mostani időszak: például, hogy ha egy csapat összeszokott, akkor könnyebb az erőket összpontosítani, illetve, és hogy a szolidaritás és az érzékenység mekkora erő. Ebben az időszakban a kis valószínűségű dolgok következtek be nagy számban. Hamar képesek voltunk ugyanakkor újításokat is létrehozni, jól reagáltunk, néhány korábban „szenvedős” projektet megoldottunk. A távolság például ugyanakkor közelebb hozta a menedzsment tagjait egymáshoz, hisz naponta beszéltünk” – mondja a megváltozott körülményekről.
Az éltető erő
„Szeretem, ha sokféle dologból tesszük össze a majdani mondanivalót. Hiszek a kultúrában és a művészetekben, én ezekből inspirálódom, akár a szakmámban is. A művészetek által letapogatott nyomvonalakat, trendeket egy kis lépéssel lemaradva követi csak a marketing. Ha tehát jól megtaláljuk az analógiákat, akkor ez hatékony módja lehet annak, hogy új irányvonalakat hozzunk létre a marketing területén is. Szociológus nézőpontomból adódóan rá tudok ezekre talán kívülről is nézni, néha érezni: az apró momentumot el tudom helyezni az egész képletben. Legtöbbször.
Talán ezért is tudok/szeretek szabadidőmben non-profit szervezetekkel dolgozni, fontos társadalmi ügyekért tenni (pl. Egyenlítő Alapítvány, NIOK, Skool, Ludwig Múzeum Baráti köre stb). Úgy adódott, hogy többnyire nagy formátumú emberekkel dolgoztam együtt mindig, ami húzott engem is felfelé – az ilyen szakmai közeg nagyon tud motiválni, főképp, ha a nézőpontok összeadódnak. Szívesen követem azokat a márkákat, akik a saját szektorukban egyediek, felforgatók, élenjárók, valamiben különlegesek. Ha azonban emberi gátak, vagy falak vannak, akkor az komoly nehézséget jelent számomra és roppant mód zavar: ilyen az igazságtalanság, a „játszmázás” vagy pl. a bátortalanság. Ha nincs kurázsi, kár nekikezdeni az új dolgoknak” – tudjuk meg Gabi szempontjairól.
A tájékozottság hatalom
„Nagyon furcsa lehet ezt hallani, de valójában mindent szeretek a munkámban, minden momentuma izgalmas tud lenni. Rengeteg feladatom van szimultán és ez többnyire mozgat. Szerencsésnek érzem magam, mert mintegy 30 évvel ezelőtt megtaláltam azt, ami engem igazán érdekel és azóta is csak csinálom, csinálom. Azt is szeretem, amikor szövegeket szerkesztek, javítok, vagy amikor az új weboldalt ellenőrzöm, vagy ha stratégiai gondolatokat kell kikristályosítani, de még a budget-készítést is”.
Gabi legfontosabb tájékozódási pontjai közé sorolja a New Yorkert, az Economist-ot és a Monocle-t. De fontosszámára a hazai hírek szempontjából a Kreatív, vagy a Forbes. Emellett szinte mindegyik volt cégének sajtófigyelését is követi, nem tudja maga mögött hagyni őket. Ez nem azt jelenti, hogy minden velük kapcsolatos betűt olvas, de fontos számára hogy legyen képe arról, hol tartanak a volt cégei. „Engem valahogy ezek jobban érdekelnek, mint a napi történések. Ma már ritkábban olvasok print tartalmakat – inkább csak hétvégén – és inkább irodalmat, néhány éve még minden hétvégén minden hetilapot elejétől a végéig átolvastam, mára ez már kikopott: nem érzek kényszert, hogy csak megszokásból kézbe vegyek egy magazint. Szeretek workshopokra, egy-egy szaktémában megtartott konferenciára elmenni, ott könnyebben tudom befogadni a tartalmakat. Nem is biztos, hogy az ott hallottakat azonnal tudom hasznosítani, de minden gondolat indukál egy másikat, és máris hasznos volt a jelenlétem.”