Pejkó Balázs – hangmérnök, sound designer, producer, az 1997-ben létrehozott StudioH egyik alapító tulajdonosa – hároméves korától kezdve tudta, hogy „hangcsináló” akar lenni. Világéletében egyetlen szenvedélye volt: a hang. „Amikor apám hifi-szettjéről megszólalt a zene, nekem az volt a magic. Ezerszer komolyabb hatása volt rám annak, amit hallok, mint az, ami mondjuk a tévében ment. A zene, a hang olyan nekem, mint a virtuális valóság, és már 46 éve az.”
Balázs, amikor gyerekkorának legmeghatározóbb pillanatairól mesél, akkor azok a zenéhez és annak technikai bázisaihoz kötődnek. Míg mások legóztak, a téren fociztak, vagy szakkörökbe jártak, ő vagy élsportolóként teniszezett, vagy a szenvedélyének élt. Amikor feltettek egy lemezt édesapja óriási bakelitgyűjteményéből a lemezjátszóra, és a hangfalból megszólalt a zene, „nekem az tényleg maga volt a csoda”. Ahogy az is, amikor elindított egy felvételt a kazettás magnón, vagy épp befűzte a szalagot a szalagos magnóba. Ráadásul ő éppen annak generációnak a tagja, amelyik már gyerekként számítógéphez juthatott. Így mire az analóg hanglejátszókról és -rögzítőkről már majdnem mindent tudott, nagyon hamar meglett az első számítógépe is. „ZX Spectrum, aztán a Commodore 64, Amiga, PC, ezeken mind végigmentem, ráadásul ebben az időben indult be itthon az az elektronikus zenei színtér, aminek elég hamar része lettem. Zenét ugyan nem tanultam, de nagyon érdekelt a zenélés, a számítógépek, a programozás, és amikor már volt Atarink, azon lehetett zenélni: és ebbe az egész világba valahogy innen csöppentem bele.” A későbbi StudioH alapját jelentő barátság is épp így, már az egyetemen kötetett – ebben is követve apját –, Balázs is a Műszaki Egyetem villamosmérnöki karára járt. „Papp Ferivel az egyetemen találkoztunk, 5 perc alatt összehaverkodtunk, és onnantól kezdve összejártunk zenélni, és ekkor született meg a Membrán, aminek rajtunk kívül még Séfel Pál – DJ Cadik – volt a harmadik tagja.” A zenei színtér, az együtt zenélések, a partyk a barátságok mellett új lehetőségeket is hozott Balázs életébe. „Itt ismerkedtem össze pár olyan emberrel, akik elhívtak reklámfilmekbe dolgozni, mert az egyetem mellett az nagyon jó pénzkereseti lehetőség volt”. Mindez történt 90-es évek elején és közepén, amit a legtöbb reklámmal foglalkozó szakember mint a szakma aranykorát emlegeti. Balázs kameracsapat tagjaként rögzítette a felvett képi anyagot, olyan nagy gyártó cégekkel dolgozott együtt például, mint az akkoriban egyik legsikeresebb Pioneer Production. Ennek a munkának ugyan szorosan véve még nem volt köze a hanghoz, de mégis ennek köszönhető, hogy később aztán tényleg hangcsináló válhatott belőle.
Mindenki a helyén
„Azokból a focus pullerekből, rendezőasszisztensekből, akikkel ott együtt kezdem, később operatőrök és rendezők lettek. És amikor ők kezdtek el már saját reklámokat forgatni, akkor ők már nekünk szóltak, hogy csináljunk a filmjeikhez zenét.” Aztán, ahogy ezek a stábok és ők is egyre több feladatot kaptak, úgy lett az is egyértelmű, hogy csinálniuk kell egy stúdiót. Ezzel párhuzamosan természetesen döntést is kellett hozni „a forgatáson elég jól lehetett keresni, de a kétféle munkára együtt már nem volt időm, közben az egyetemet is be kellett fejeznem”. Balázs tehát abbahagyta a forgatásokon a képrögzítést, és a stúdiózásé lett a főszerep.
1999 óta minden olyan munkát profi módon képesek elvégezni, aminek köze van a hanghoz. TV- és rádióreklámok hangutómunkájától kezdve, reklámzeneszerzésen, TV-műsorok, játékfilmek hangutómunkáján keresztül, egészen az forgatási helyszíneken való hangrögzítésig. Ars poeticájuk pedig a kezdetek óta változatlan: „Művészi igényességgel megfelelni a piac elvárásainak.” Amikor szükség van rá, külsősökkel egészül ki az öt fős alapstáb. Van, aki pénzügyi résszel foglalkozik, míg más a színészek bookolásával, akad, aki a visszatérő ügyfelekkel és van, aki csak a zenékkel. Arra kérdésre pedig, hogy Balázs hol érzi legjobban magát munka közben, gyors és egyértelmű a válasz: a keverőpult mögött. „Ez az én bázisom, ott érzem otthon magamat, nagyon szeretem a felvételkészítés varázsát. Azt, hogy ott nekem kell megteremtenem azt a pillanatot – ez zenei felvételnél még inkább így van –, hogy aki a mikrofon mögött áll, az jól érezze magát. És ehhez ugyanúgy hozzátartozik az, hogy azt a hőmérsékletű vizet adod-e, amilyet szeretne, vagy hogy mosolyogsz-e, megkérdezed-e, hogy érzi magát, és szerintem az sem mindegy, hogyan adod valakinek a kezébe a fülest. Arra kell képesnek lenni, hogy olyan helyzetbe hozzam akár a színészt, akár a zenészt, hogy komfortosan érezze magát, és a legjobbat tudja kihozni magából.”
Ezt a fajta érettségett, tisztánlátást és nyugalmat, amit sugározni képes, az évek során komoly odafigyeléssel érte el. „Amikor az ember már valóban fontos dolgokon van túl, akkor arra is rá kell jönnie, belehalni azért ebbe biztosan nem kell. Nem bagatellizálom ezzel a feladatot vagy munkát, hanem inkább azt hiszem, hogy a helyén kezelem” – mondja a lényegről.
Egy jó kávét?
„Én is más voltam még 25 évesen. Emlékszem magamra, abból az időszakból, akkor még más stúdiókba vittem az anyagokat keverni, és azt hiszem, nagyon idegesítő lehettem, valóban megvolt már a tudásom, sőt az is lehet, sok mindent jobban is tudtam, mint az ott ülők. Jól kommunikálni azonban akkor még nem tudtam. Látom az akkori önmagam azokban a fiatal srácokban, akik most jönnek hozzánk dolgozni. Ebben a korban még nincs meg az emberben az az érettség, az a rálátás, hogyan kell kezelni az embereket. És persze a nehéz helyzeteket.” Az pedig, hogy a mai napig is rengeteg munkájuk van, azt bizonyítja, hogy bevált az elgondolás. A magas színvonalú munka, a nyugodt körülmények és az emberi hang meghozza a sikert. „Lehet még tanulni, nyilván minden nap tanulok most is, de az technológia. Annál pedig ma már jobban érdekel az ember, és hogy miként lehet összefogni a produkciókat. Egy munkának ehhez az oldalához tudok ma már leginkább hozzátenni. Elsimítani a dolgokat, lenyugtatni a kedélyeket, ha szükséges. Mindenkinek az a jó, és az viszi előre a közös munkát, ha ki tudjuk hozni magunkból a maximumot. Ha ehhez egy jó kávé kell, akkor legyen egy jó kávé is a része a folyamatnak. Ráadásul engem az boldoggá tesz, ha mindenki elégedett, jól érezte magát munka közben, és ehhez tőlem minden támogatást megkapott.” Ezután Balázs szerint az már „csak” egy következmény, hogy a produktum is jó lesz, legyen az egy zenei album vagy egy reklámfilm. Ez a magyarázat arra is, hogy folyamatosan van munkájuk, és ragaszkodnak hozzájuk a stábok. „Amikor jönnek hozzám fiatal hangmérnökök dolgozni, tanulni, azt szoktam nekik mondani, hogy addig mindenki jó szakember tud lenni, amíg minden rendben megy. De amikor valami elromlik, vagy probléma adódik, akkor derül ki, hogy milyenek is vagyunk. Akkor lehetünk többek, ha egy stresszes, extrém helyzetben a lehető legjobb megoldást tudjuk kínálni és minél jobb körülményeket tudunk teremteni. Így a kiélezett helyzetben is képesek leszünk jó döntéseket hozni. A rendezők hamar megérzik ezt az attitűdöt, azt hiszem, biztonságban érzik magukat, amikor együtt dolgozunk.”