Szakmailag együtt nőtt fel a magyar kereskedelmi televíziózással, az elmúlt 24 évben kipróbálta szinte minden ágát a szórakoztató műsorszolgáltatásnak, és most úgy érzi végre révbe ért. Hámori Barbarával, az RTL Klubon futó sikeres napi sorozatok (most épp a Keresztanyu) showrunnerével beszélgettünk arról, mit nézünk még egyáltalán a tévében.
Jókor, jó helyen
„1997-ben államvizsgáztam magyar-kommunikáció szakon, pont amikor elindult a kereskedelmi televíziózás itthon. Valójában a mi osztályunk szinte egy az egyben a kereskedelmi tévékhez ment. Persze akit inkább a közszolgálati, vagy hírműfaj érdekelt, az a Magyar Televízió felé orientálódott. Ott akkor még komoly hírszerkesztés folyt, illetve a sportközvetítések fellegvára is a közszolgálati tévé volt. Akit viszont a szórakoztatás, a szórakoztató tartalmak gyártása érdekelt, azok egyértelműen az akkor induló TV2-höz, vagy az RTL Magyarországhoz mentek. Én már az egyetemi gyakorlatok alatt eldöntöttem, hogy a televíziózás érdekel. Volt lehetőségünk 1-1 évet a Népszavánál és a Gyárfás-féle Nap TV-nél tölteni gyakorlaton.
A kereskedelmi tévézés első 10 éve egyértelműen mintautánzás volt. Miután mindkét csatorna (TV2 és RTL Magyarország) erősen nyugat-európai tulajdonosi befolyás alatt volt, elsősorban a német, belga, francia kereskedelmi csatornák szórakoztató műsorait vettük itthon alapnak. Tulajdonképpen a sikeres külföldi műsorokból csináltunk, adaptáltunk magyar műsorokat. Ez még az a korszak volt, mikor az infotainment, talkshow volt igazán népszerű, aztán bejöttek a reality-k is. Ezeket mind-mind fogtuk és megpróbáltuk megcsinálni itthon, leutánozva a nyugati mintákat.”
Barbara szakmailag kipróbálta a szórakoztató televíziós műfajok szinte összes válfaját, ahogy fejlődött és változott az ipar, úgy váltott ő is feladatot velük, a trendekkel együtt, sőt azokat megelőzve. Ráadásul az íróasztal mindkét oldalán volt már: Az RTL Klub-on riporterként kezdett, majd szerkesztő lett a Fókusznál, vezetett beszélgetős műsort az M1-en, producerkedett a TV2 Big Brother VIP-nél, majd 7 évig volt a Viasat3 programigazgatója és 3 év alatt létrehozta és útjára indította a Telekom 2 új csatornáját (LifeNetwork és OzonNetwork) a semmiből. 2015-től dolgozik showrunner-ként, 2020 óta pedig a saját cégével Scripted Production Kft.-vel.
A legszebb időszak
„Nekem a scripted, a fikciós műfaj, amit most is csinálok, az a non plus ultra. Ez nem csak azért van, mert épp ebben vagyok benne. Sokféle műfajt kipróbáltam, de mindig volt hiányérzetem, hogy még nem az igazi, aztán jött a fikció és nem volt kérdés: megérkeztem. Ez az, amit igazán szeretek csinálni. Ezt kerestem: itt szépen összeér minden, amit magyar szakon tanultam, és amit a kreatív írásról Amerikában, vagy a tévé csinálásban az elmúlt 20 évben.”
Barbara Amerikában nőtt fel, 3 éves korában disszidáltak, ott járt óvodába és általános iskolába is, aztán később mégis hazajöttek. Onnantól kezdve kétlaki életet éltek Budapest és New York között ingázva, hol itt járt iskolába fél évet, hol pedig kint. Az egyetemi tanulmányaiból is 1 évet New Yorkban, egy másikat pedig Brightonban töltött. A nemzetközi élet nyitottá tette és persze komoly rálátást is adott neki a kereskedelmi televíziózásra.
„A kereskedelmi televíziózásban a tartalomnak teljes mértékben ki kell szolgálnia a nézettséget. Itt egy elv van: vagy nézett műsort csinálsz, vagy nem csinálsz műsort. A nézettség a legfontosabb szempont, ezen belül próbálunk olyan műsort készíteni, amiről azt gondoljuk, hogy értéket is képvisel. A tartalomban egyedülálló módon szabad kezet kapok az RTL Magyarországtól. Úgy érzem én vagyok a világ legszerencsésebb alkotója, aki azt amit megír, leforgatja, megvágja és átnyújtja a megrendelőnek szíves felhasználásra. Ilyen szempontból maximális kreatív szabadságot kapok tőlük, fontosabb sarokpontokat persze mindig egyeztetjük, de a kreatív függetlenséget ennél a csatornánál teljes mértékben tiszteletben tartják. Ennek nyilván van előzménye, szeretik és nézik a sorozatainkat, és amíg ez a dolog működik, addig az RTL Magyarország nem gondolja hogy ebbe bele akarna szólni, ez így van már 3-4 éve mióta együtt dolgozunk ebben a műfajban. Így nincs semmi kényszer. Életem legszebb időszakát élem! Saját cégemmel, a Scripted Production-nel készítjük a sorozatokat, fikciós tartalomgyártásban – azt gondolom –, mostanra meghatározó szereplők lettünk a tévés gyártók piacán, mégis az időm 90-95%-ban inkább kreatív dolgokkal foglalkozom szívesen: vagy rendezek, vagy írok. Ezt a két dolgot csinálom, és az időm maradék 10%-ban vagyok hajlandó a cég- és pénzügyekkel foglalkozni.”
Mivel nagy mennyiségű tartalmat állítanak elő, fontos hogy a kreatív munkavégzés csapatban történjen. Barbarával együtt egy komplett írói csapat dolgozik a szövegkönyveken, közben pedig 4-5 rendezőtársával együtt csinálják a forgatási napokat. Egy showrunner a világon mindenhol ugyanazt csinálja amit most Barbara: ír és rendez, átfog, összetesz. Abban van különbség, hogy Magyarországon ugyanannyi idő alatt sokkal több tartalmat kell letenni az asztalra. Kevesebb idő és pénz áll rendelkezésre ugyanannyi tartalom előállítására.
„A sorozatok, amikhez kreatív szempontból közöm volt az elmúlt években valamelyest új műfajt is teremtettek itthon (Mi kis falunk, Korhatáros szerelem, 200 első randi, Drága örökösök, Keresztanyu és most forgatjuk az új napi sorozatot a Balatonnál: a Hotel Margaret-et). Azt látjuk, hogy új és eredeti tartalomra nagyon nagy szükség van. Nem véletlen a Netflix sikere sem, irdatlan dömping van, és hihetetlen mennyiségű tartalom gyártódik, nagyon sokat néznek az emberek, ez lett a mindennapokban az új regényolvasás. Szerintem abban lesz változás, hogy most 2021-ben napi sorozatokat néznek főleg, lehet hogy 4-5 év múlva már csak nagyobb, minőségibb sorozatokat fogad majd el a közönség. Ebben is biztosan lesz egy evolúció, de magában a műfajban nagyon hiszek, hogy a megírt történet és a történetmesélés, a népmese kezdete óta az emberi kultúránk része, és most ezek az új meséink. Ezeket fogyasztjuk.”
A trendekkel együtt
A showrunner tapasztalata, hogy a nézők nem tudják igazán, mire kíváncsiak, de ha kapnak valami újat, eredetit, arra rákapnak. Az újítás képessége, a bátorság az, ami előreviszi a kreatív ipart. Volt az elmúlt 15 évben sok olyan tartalom, amitől más lett a sorozatgyártás: ilyen volt anno a 24 című Fox-sorozat, ami behozta a binge watching jelenséget (1 évadot egy éjszaka alatt végignézni egyhuzamban.) Vagy az HBO-s Trónok harca, ami visszahozta azt a típusú fantázia mesevilágot, amire a nézőknek szüksége volt. Csomó olyan dolog van, amikor egy teljesen új dolog egyszer csak beüt és onnantól kezdve az lesz a norma. Ez így változik, a néző tudat alatt is ösztönösen jól reagál arra, ami jó.
„Persze sok olyan kísérlet van, amelyek nem futnak be szélesebb körben. Ilyen például a sci-fi is, amit a Star Trek óta nem sikerült sorozat formában sikerre juttatni. Kíváncsi vagyok, a Marvelnek mennyire sikerül a népszerűségét átmenteni a moizvászonról a tévésorozatokba. Paradigmát vált-e a kijövő Marvel-sorozat, mint a játékfilmeknél. A Big Bang Theory (Agymenők) vagy a Modern Family (Modern család) teljesen megváltoztatta a sitcom-ról alkotott elképzelést, ezekkel egy teljesen más vígjáték-forma indult útra a világban. Ezeket mi mind követjük, számon tartjuk, azzal együtt hogy mi itt, Magyarországon vagyunk, itt kell elérni naponta 7-800 ezer embert és leültetni őket a képernyők elé, ami azért nem kevés. Őket kell nekünk kiszolgálni, szórakoztatni és pihentetni az agyukat estéről estére. És persze ott van még a streaming, ami nagyon fontos konkurencia lett, mert a tartalomfogyasztásra szánt időből 5-10% megy ezekre az oldalakra, és ebben nincsenek benne a Torrent és egyéb letöltős oldalak. Ez már elég jelentős piaci szereplő. Ráadásul ezeknél az óriási nemzetközi streaming-platformoknák olyan mennyiségű pénz áll rendelkezésre, amivel mi soha nem fogunk tudni versenyezni. Nekünk abban kell gondolkodnunk, hogyan tudjuk ezeket a világtrendeket úgy elcsípni, hogy közben lokális szinten is működjenek. A feladat nem az, hogy csináljunk egy magyar Money Heist-et (A nagy pénzrablás), vagy egy CSI: Budapest-et, mert az nem lenne hiteles. Hiszem, hogy magyar helyszínekkel, magyar emberekkel és magyar történetekkel igenis népszerűek lehetünk, mert mindenki kicsit a saját történeteit nézheti ezekben vissza.”