Negyedszázada még különleges volt, ma már szinte nincs reklámfilm digitális trükkök, speciális effektek nélkül. Az erre a műfajra szakosodott utómunkastúdiók számítógépein ma már folyamatosan készülnek egyre profibb minőségben azok a digitálisan elkészített kép- és hangfájlok – reklámok és nagyjátékfilmek számára egyaránt –, amik a valóságban nem léteznek vagy nem is létezhetnének; mi nézők mégis szívesen elhisszük róluk, hogy valódiak. Van, amikor ehhez a szakemberek csak retusálnak, ám előfordul, hogy egészen elképesztő új világokat építenek virtuálisan és digitálisan.
Nagy Miklós a programozás felől érkezett a kilencvenes évek végén a digitális effektek világába. Elsős középiskolás volt ‘85-ben, amikor kapott egy számítógépet, ezen kezdett programozni. Aztán mivel az édesanyja az MTV-ben dolgozott, nyári munkában először átviteltechnikusként próbálta ki magát, és így ismerkedett meg a forgatások világával. Mindeközben villanyszerelést tanult. De akkor is a Magyar Televízióban volt, amikor megvásárolták az első digitális utómunkára képes számítógépet: jókor jó helyen, mert azon kevesek közé tartozott, akinek volt fogalma arról, hogy működhet és mit tudhat ez a számítógép és a rajta lévő szoftver. „Ez volt az első 3D munkaállomás Magyar Televízióban. Amikor ott dolgoztam, akkor főként arculati elemeket csináltunk és műsorfőcímeket. De sokat jártak be ide Kapitány Ivánék éjszakánként, kibérelve a stúdiót reklámokat utómunkájára. Tehát már reklámokat is csináltunk, de még messze nem tudtuk úgy használni azt a gépet, ahogy használni lehetett volna.” A két éves ismerkedő szakasz után, újabb két év következett, amikor viszont átült az asztal másik oldalára. Érkezett ugyanis egy megkeresés szoftverforgalmazói oldalról: értse meg és adja el utómunkával foglalkozó cégeknek a programokat. Az ott eltöltött két évben viszont inkább arra jött rá, hogy ő sokkal szívesebben ül a felhasználói oldalon, mint a kereskedőin. Végül 1997-ben hárman megalapították a Melont. Később Galántai István (Gery) halála után ketten maradtak. Szeremley Ákos és a szívesebben nyilatkozó Nagy Miklós ma is együtt jegyzik a céget.
Reklám, játék, aranykor
A Melon hasonló módon kapcsolódik a produkcióhoz, mint például egy látványtervező, ráadásul sok esetben szoros együttműködésben vesznek részt már egy film előkészítésében is. „Egy-egy brief alapján ő is egyezteti a gyártással és én is, hogy mire van, mire nincs pénz, ezután egymással egyeztetünk, hogy mit érdemes neki megépítenie, és mit rakunk a díszlethez mi. Az időm nagy részében már főleg ezt csinálom. A terepszemlén és forgatáson is ott vagyok, végig egyeztetek az operatőrrel, a rendezővel a technikai megvalósításokról, és a teljes elkészülési folyamat alatt próbálok figyelni arra, hogy minden úgy legyen felvéve, hogy aztán az utómunkával tényleg meg lehessen csinálni, amit elképzelünk – mutatja be a konkrét utómunkáig tartó folyamatot a szakember, aki manapság tehát már inkább a munkafolyamatok átlátásában vesz részt, de azért szívesen odaül még mindig a géphez is. Legyen a feladat reklám vagy akár nagyjátékfilm. „Elég pörgős vagyok, tehát a reklám alkatilag közelebb áll hozzám, sprintfutáshoz tudnám hasonlítani. A játékfilm meg inkább maraton, ami meg azért jó, mert lényegesen több van idő mindenre. És még – jó értelemben véve – mindig ugyanúgy bele tudok csavarodni egy-egy snittbe és élvezem, amit csinálok, főként hogy nem rutinból tolom, hanem mindig próbálok valami pluszt tenni bele. Apró trükkök, kis finomítások, kiszedek valamit, beleteszek valamit, variálok a színekkel, mert ha már előttem van egy snitt, amihez úgy is hozzá kell nyúlnom, akkor az már legyen tökéletes” – mutatja be röviden munkamódszerét.
Trükköm, trükköm
Bár sokan úgy gondolják, a digitális trükkök világa csak drága lehet, ezzel szemben Miklós azt is megvilágítja, hogy egy nagyjátékfilmen például sokat lehet olcsósítani, ha jól ki van találva, hogy mi történhet az utómunka stúdióban, az egyik legjobb példa erre a helyszínek digitális átalakítása. Egyre nehezebb ugyanis olyan helyszíneket találni, ami minden – esztétikai és költségvetési – elvárásnak tökéletesen megfelelnek. Pláne egy történelmi vagy kosztümös filmben. „Már A Viszkist sem lehetett digitális utómunka nélkül leforgatni csak az utcákon. Pedig az csak 90-ben játszódik, de ezalatt a 30 év alatt annyit változott Budapest, hogy sokkal drágább lett volna felépíteni a régit, mint átrajzolni. Persze ez igazi favágó munka, de hát arra is szükség van. Ebből is látszik, hogy számtalan olyan trükk is van, amit egy átlagos néző észre sem vesz, és ha ez így van, mi akkor végezzük jól a munkánkat.”
A láthatatlan munkálatok mellett persze számtalan olyan feladat is van, amikor cserébe nagyon látványos a 3D trükkök jelenléte egy-egy filmben. Innen pedig könnyen adódik a kérdés, hogy mi látszik most meddig fejlődhet még ez a technológia, például bekövetkezhet-e a közeljövőben, hogy már nem is lesz szükség például díszletekre, hanem mindent számítógéppel állítanak elő a színészek köré. „Egy szobát, amiben négy szereplő beszélget, mindig egyszerűbb lesz felépíteni. Persze egyre nagyobb szerephez jut a filmgyártásban a digitális utómunka, de teljesen kiszorítani a forgatást nem fogja, hacsak nem lesz minden 3D, például a szereplők is, de szerintem attól messze vagyunk.”
A szakember szerint bármilyen óriásinak is tűnik a fejlődés, az elmúlt 25 évben a legnagyobb újítás a digitális rögzítés megjelenése volt, ami persze a digitális utómunka fejlesztését is ösztönözte, ami leginkább abban fejlődött, hogy gyorsabbak lettek a gépek. Nem kell annyit várni egy-egy trükk elkészülésére. „Emlékszem, régen órákat vártunk egy-egy képre vagy képsorra. Ma jóval gyorsabban tudod megcsinálni, és előtte ki is tudod próbálni, amit szeretnél. Amióta dolgozom, azóta ez a legnagyobb lépés a digitális rögzítés mellett, minél gyorsabb a gép, annál több mindent tudsz rövidebb idő alatt kipróbálni.”
A Melon élete szempontjából is megkerülhetetlen kérdés, hogy mit változtatott az munkafolyamatokon, illetve az utómunkások életén a pandémia. „Kevesebben lettünk, 14-15-en voltunk csúcsidőben, most 10-en vagyunk körülbelül. Majdnem mindenki kapott otthonra gépet és onnan dolgoztunk, illetve gyakran még most is. Nem tudom pontosan, mi lesz, mert én is csak most próbálok visszaszokni az életbe. Mindenk hozzászokott az online megbeszélésekhez, megnyertük magunknak az irodába járáshoz kellő 1-2 órát is, de azért az is nagyon jó, amikor bent vagyunk mind a tizen és ott helyben inspiráljuk egymást.”