Ki gondolná, hogy meglepő hasonlóság bújik a világhírű Fanta és a legendás magyar Bambi üdítő megszületése mögött? Igaz, erre egyik gyártó sem volt túl büszke és nem verte nagydobra az üdítőitalok eredeti összeállítását, a reklámok másról szóltak. Ez elég okot adott a találgatásra, amelyből később tévhit és napjainkig tartó mítosz lett. Pedig erre a történetre is igaz: a kereslet releváns hatással van a piacra és a kínálatra, függetlenül az előállított termék kvalitásától.
A mai értelemben vett üdítőitalgyártás- és fogyasztás csak a II. világháborút követően jelent meg Európában, a nyugati és a keleti felét beleértve. A teljes igazsághoz tartozik, hogy már 1945 előtt voltak nyomai az üdítőitaloknak, igaz, csak korlátozottan és elszórtan a kontinensen. Ennek megfelelően más-más formában jelentek meg a piacon és elégítették ki az egyre növekvő igényeket. Hazánkban 1913-ban alakult meg a Hungária Magyar Üdítőitalital Gyár Rt., amely magyar gazdáktól vásárolta meg, majd dolgozta fel a gyümölcsöket. Különböző ízű szörpöket és szirupokat gyártottak belőle, amelyeket aztán szikvízzel lehetett hígítani. Lényegében ez jelentette nálunk az üdítőt, amelynek volt egzotikus változata is – citrom, narancs, ananász ízekben –, amelyeket importból szereztek be a forgalmazók.
Nyugat-Európában Németországban mutatkozott komolyabb igény nem alkoholos szomjoltó termékekre, amely cseppet sem befolyásolta az általános sörfogyasztást. Mivel a németek jó ideig rajongtak az amerikai dolgokért, nem csoda, hogy a kontinensen ebben az időben még ismeretlennek számító Coca-Cola hamar meg tudta vetni a lábát az országban. Az atlantai cég 1929-ben jelent meg Németországban és rendkívül hamar népszerű lett a lakosság körében. Az üdítő készítéséhez szükséges szirupot az USA-ból szállították, amelyet a német palackozóüzemekben hígítottak fel és töltöttek bele szénsavat. 1939-ben már 43 ilyen üzem működött Németországban. Hitler hatalomra jutásával fokozatosan megváltozott a Coca-Cola helyzete az országban. A nácik tökéletesen kihasználták az ital népszerűségét, amely a Berlinben megrendezett 1936. évi nyári olimpiai játékok főtámogatója lett. A kialakult kölcsönösen prosperáló együttműködésnek a közelgő háború és a kiélesedő politikai helyzet vetett véget. Ugyanis a náci Németország és az USA egyre inkább ellenségként tekintett egymásra, amely az amerikai piaci érdekeltségekre is hatással volt. Ez olyan amerikai cégeket érintett Németországban, mint a Ford, Standard Oil vagy éppen a Coca-Cola (a kényes helyzet miatt több kongresszusi vizsgálat indult, hiszen az amerikai cégek folyamatosan a szabadpiac elvét hangsúlyozták).
Nyugat-Európában Németországban mutatkozott komolyabb igény nem alkoholos szomjoltó termékekre, amely cseppet sem befolyásolta az általános sörfogyasztást. Mivel a németek jó ideig rajongtak az amerikai dolgokért, nem csoda, hogy a kontinensen ebben az időben még ismeretlennek számító Coca-Cola hamar meg tudta vetni a lábát az országban. Az atlantai cég 1929-ben jelent meg Németországban és rendkívül hamar népszerű lett a lakosság körében. Az üdítő készítéséhez szükséges szirupot az USA-ból szállították, amelyet a német palackozóüzemekben hígítottak fel és töltöttek bele szénsavat. 1939-ben már 43 ilyen üzem működött Németországban. Hitler hatalomra jutásával fokozatosan megváltozott a Coca-Cola helyzete az országban. A nácik tökéletesen kihasználták az ital népszerűségét, amely a Berlinben megrendezett 1936. évi nyári olimpiai játékok főtámogatója lett. A kialakult kölcsönösen prosperáló együttműködésnek a közelgő háború és a kiélesedő politikai helyzet vetett véget. Ugyanis a náci Németország és az USA egyre inkább ellenségként tekintett egymásra, amely az amerikai piaci érdekeltségekre is hatással volt. Ez olyan amerikai cégeket érintett Németországban, mint a Ford, Standard Oil vagy éppen a Coca-Cola (a kényes helyzet miatt több kongresszusi vizsgálat indult, hiszen az amerikai cégek folyamatosan a szabadpiac elvét hangsúlyozták).
Korai német Fanta reklám Forrás Pinterest by DrinkingCup.Net
Háborús kortyok
A háború kitörésével, majd az USA hadbalépésével a helyzet egyértelművé lett; az amerikai cégek üzleti tevékenységét azonnali hatállyal beszüntették. A Coca-Cola palackozóüzemek leálltak, hiszen megszűnt a gyártáshoz szükséges szirup behozatala. Azonban a cég németországi vezetője, a német származású Max Keith, aki 1933-tól koordinálta az üzleti és termelési folyamatokat, egy merész húzással állt elő. Keith egy gátlástalan és dörzsölt üzletember volt, aki a magas profit reményében próbált egyszerre dolgozni mindkét félnek, a náciknak és az amerikai Coca-Cola cégnek. Az üzlet érdekében vállalta azt is, hogy viselkedése miatt az USA náci kollaboráns ellenségnek nyilvánította 1941-ben. Ekkor már – 1940-től – saját üdítőitalvállalkozásának beindításán dolgozott, amely Németországban gyártott szirupot használt fel a gyártáshoz, ez lett a Fanta (a névadás története a „használjátok a fantáziátokat” felszólításhoz köthető, amelyet Keith a sales munkatásainak címzett). A Coca-Cola gyártása ugyan megszűnt – a maradék készleteket a náci párt elit és a kórházban ápolt sebesült katonák kapták –, de Keith befolyásos barátainak köszönhetően el tudta intézni, hogy cég a szigorú korlátozások ellenére is kaphasson cukrot. A Fanta készítéséhez és forgalmazásához az amerikai anyacég minden megmaradt lehetőségét felhasználta Keith, így nem csoda, hogy az üdítőt a Coca-Cola klasszikus üvegébe palackozták, amely a reklámozásánál is sokat jelentett. De miből készült az első Fanta? Ezen a ponton találkozik a magyar Bambi és az amerikai-német üdítő, ugyanis az előállításukhoz szükséges alapanyagban nagyfokú egyezés található. A Fanta alapanyaga – a sok hozzáadott cukor mellett – szintetikus gyümölcskoncentrátum volt, megmaradt növényi rostok, amelyet szódával felhígítottak. Az ízét az határozta meg, hogy éppen milyen gyümölcsből volt sok (ezt a háborús viszonyok között kell elképzelni), tehát változó volt. A Coca-Cola népszerűségét és minőségét meg sem közelítette az új üdítő, viszont magas cukortartalma miatt kiváló volt főzéshez, mint ízesítőanyag. A Fanta történetének első korszaka a háború végével lezárult, gyártása egy évtizedre leállt.
Régi Bambi Plakát 2 Kép Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum
A terpén íze
A szintén szintetikus alapanyagú magyar Bambi üdítő története 1947-ben kezdődött és a Hazai Szikvíz Üzem kezdte gyártani, majd az államosítás után a Fővárosi Ásványvíz és Szikvíz Üzem vette át a folyamatot. A 2,5 dl-es, csatos üvegbe palackozott legendás üdítőről a mai napig állítják, hogy kátrányból készült, amely köztudottan erősen mérgező. Azonban ez a jellegzetes mellékíz – a terpén íze – a rossz tárolás, a hűtés hiánya miatt alakult ki egy idő után. Ez a komoly mennyiségű citrusolajnak volt köszönhető, amely nem igazán alkalmas hosszabb távú tartósításra, a kész ital ezért hamar temperálódott. A minimális szénsavtartalmú üdítő eredetileg „narancsízű” volt, de sok köze nem volt a déligyümölcshöz. Később (1957) már citrom, meggy és málna ízben is gyártották, de az eredeti problémák nem változtak. Közben más hazai üdítők is megjelentek a piacon, hogy a megnövekedett igényeket kielégítsék, amelyet az alkoholfogyasztás visszaszorítását hangsúlyozó központi doktrína is szorgalmazott. A Bambi korszaknak a Coca-Cola (1968) és a Pepsi Cola (1969) megjelenése és hazai gyártása vetett véget (1971), hiszen a gyártáskapacitás és a minőség a nyugati termékek mellett szólt. A Bambi név megvételével, a horvátzsidányi Art Water Kft. 2020-ban új formában, négyfajta ízzel, már természetes alapanyagokból, csökkentett cukortartalommal ismét piacra dobta a legendás üdítőt.
A két, maga módján legendás üdítő történetében nemcsak a pocsék alapanyag volt közös, hanem a tömegigény kielégítése is, amely sokszor felülírja a morális szabályokat.
A két, maga módján legendás üdítő történetében nemcsak a pocsék alapanyag volt közös, hanem a tömegigény kielégítése is, amely sokszor felülírja a morális szabályokat.
Régi Bambi Plakát Kép Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum