Amikor tavaly nyáron az első Interjút készítettük az induló Adwerk számára, kellemetlen, de megkerülhetetlen mellékkörülményként került szóba a járványhelyzet. Most pedig, amikor már a nyolcadik alanyunkhoz érünk, mi sem természetesebb, minthogy a behajtott szobaajtókon kívül történetesen éppen matek, vagy töri óra megy a home-office-ban és -schooling-ban csordogáló, vagy éppen felpörgő hétköznap kora reggel. Az Unilever Jégkrém üzletág-vezetője, a vállalatnál 25 éve jelentős szerepet vállaló Brodár Szilviával épp egy ilyen reggelen beszélgettünk.
„Annyi személyiségtesztet csinálunk, hogy akkor is megismerjük magunkat, ha nem akarjuk” – kezdjük bemelegítésképpen arról a beszélgetést, hogy mitől alakul ki a flow, mikor érzi úgy a szakember, hogy igazán lubickolhat a munkájában. „A csapatban létezés és a csapatmunka motivál a legjobban. Mindannyiszor rá tudok csodálkozni, hogy ugyan sokfélék vagyunk, de mégis képesek vagyunk összefogni valami olyasmiért, ami túlmutat rajtunk. Külön-külön erre bizonyára nem lennénk képesek, együtt viszont több, jobb és kreatívabb eredmény születik. Ha mindeközben még a hangulat is jó, sőt továbbmegyek: jókedvű is a munka, az tényleg fel tud dobni” – tudjuk meg a credónak is beillő válaszból, mitől is működik jól egy csapat. Arra a kérdésre, hogy melyik ponton látja leginkább a saját szerepét fontosnak, hol tud egy projektnek a legtöbb támogatást nyújtani, pontos válasz érkezik: „Az én szerepem a felpörgetésben jön ki igazán. Szeretek motiválni, és elindítani egy-egy projektet. Azt nagyon bírom, amikor mindenki megtalálja a helyét és a nulláról egyszercsak ott áll egy indítható koncepció. Ellenben nem vagyok jó befejezőember” – kapunk árnyaltabb képet a szakember karakteréről. Ezen túlmenően Brodár Szilvia leginkább a hosszútávú stratégiai tervezés területén érzi magát a legotthonossabban, egész egyszerűen lázba hozza, ha ma még nem létező fogyasztói igényekből építhet újabb és újabb ötleteket. Persze ma még nem tudjuk, de jövőre mindannyian azt fogjuk vallani, hogy évek óta az avokádós-acai gyümölcsös jégkrémre vágytunk. Ilyesmikre érez rá a marketinges, amikor próbálja kifürkészni a vásárlók igényeit. Viccet félretéve, az Unilever egyik legkomolyabb fejlesztése, a jégkrémeknél (többek között: Carte d’Or, Magnum, Algida) maradva, a jégkrém házhozszállítás bevezetése, amikor is legyen szó családi kiszerelésű pakkról vagy egy meghittebb prémium poharas darabról, de otthonunkba érkezik a jeges megoldás. „Kérdezzük meg a fogyasztót” – ez már szállóige a csapatában, mert ha valamit ki nem állhat, az a bullshitekkel operáló álmarketing, és van abban valami könnyed nagyvonalúság, ahogy ezt ellentmondást nem tűrő lazasággal kijelenti.
Az otthon tanulsága
Hogy pontosan a közös élethelyzet hozta-e, vagy sem (kinek-kinek a lakása egyéb pontjain home-schoolingoló diákok), de nem tudjuk és nem is akarjuk kikerülni az elmúlt egy év tapasztalatait. Egy jó tárasjátékhoz illően kétféle megközelítést is javasoltunk: akár a privát, akár a szakmai élet felől is körbejárhatjuk a témát.
„Amit lehet és képes lennék jobban csinálni, arra természetesen törekszem, ha nem sikerül, akkor pedig bánt a dolog. Azt viszont fel kell ismerni, hogy mi az, ami rajtam kívülálló ok, amire nincs ráhatásom, amit el kell tudni engedni” – kezdünk bele a hullámzóan izgalmas, és korábban talán nem ismert kihívásokkal teli elmúlt egy év tanulságaiba. „Rengeteget tanultam Luca lányomtól is, aki a korosztályában világbajnok kardvívó és nemhogy csak a tavalyi, hanem az idei versenyre sem jutott el az elképesztően sok, hetetne akár 20 órányi edzés dacára sem. Csodálatosan vette, miközben nekem a szívem szakadt meg érte” – pillanthatunk be valamelyes a családi dinamikába is. „Berci pedig még csak 13 éves lesz, de tavalyhoz képest abban változtattunk jelentősen, hogy elengedtük azt, hogy naponta és állandóan próbáljuk szülőként követni a határidőket, és így vállaljunk át felelősséget tőle. El kell tudnia már rendeznie a helyzeteket, és talán így mi is kevesebb konfliktusba kerülünk egymással. Ha valami sokaknak a felelőssége, akkor igazán senkié se” – mutat rá az első szakasz home-schooling-felismerésére ezúttal szülői szerepben Brodár Szilvia.
Mi kerül a dobozba?
Visszaugorva a fogyasztói szokásokra, arra is kíváncsiak voltunk, hogy e tekintetben mit tanított, mutatott az elmúlt év, és ha már szóba került a stratégiai tervezés, akkor mi felé mehetünk leginkább.
„Mondanom sem kell, hogy az otthoni fogyasztásra került a hangsúly. Mindeközben azért az is látszik, hogy a már egy ideje felívelő egészségtudatos trend a jégkrémek piacára is megérkezett: ma már minden termékcsaládunkban van vegán variáció is, és több terméknél pedig bevezetjük a cukorcsökkentett változatot is. A harmadik fontos felismerésünk, hogy kell tudnunk választ adni azoknak is, akik a prémiumot például nem választanák, nekik dolgoztuk ki az Algida Smile családot. Ez utóbbi csoport esetében nemcsak egy árérzékenyebb megoldásról van szó, hanem felvállalunk egy élethelyzetet is, amiben talán tudunk segítséget nyújtani” – kapunk összefoglalót az új irányokról.
Hirtelen váltással, addig kerülgetjük a témát, míg vallania kell a marketingensnek, mi van a mélyhűtőjében most? „Pizza, Carte d’Or, egy Twister és egy félig megevett poharas Magnum egészen biztosan”, erre fölbátorodunk és a mindannyiunkat foglalkoztató kiemelt fontosságú marketingstratégiai kérdést is föltesszük: kerül-e pörkölt, vagy töltöttkáposzta a kiürült Carte d’Or-os dobozba a Brodár-univerzumban is? „Naná!” – kapjuk a választ, és egy nem saját történettel is kiegészíti, amelyben a vendégségbe menő kolléga a vaníliafagyinak hitt dobozt átadva kis idő múlva kellett rádöbbenjen, gyalult tököt rejtett a plasztik.
