#Hangok belülről és felülről
#Lemezek és életek
Hullámhosszok ég és föld között
Szó szerint a rezgésszám az, ami aktuális ajánlónk szereplőit összeköti. Hiába tűnik távoli kapcsolatnak, ám a BBC 1942 óta futó rádióműsora és az Apple TV+-on futó misztikus sorozat között valahogy sikerült ösvényt találnunk. Végig is megyünk rajta.
Hangok belülről és felülről
Sokáig, tovább, mint gondolnánk velünk maradnak a Voices szereplői és történetei. Teszik mindezt úgy, hogy egy pillanatra sem látjuk őket. A sorozat alapkoncepciója ugyanis tömören: grafika, design és telefonhívások. Tényleg elég sokáig azt lehet gondolni, hogy ez csak a főcím, és mindjárt jönnek a szereplők, megelevenedik a kép, de aztán jobb, ha hagyjuk magunkat az árral sodródni, mert egészen különleges utazás jön ezután.
Az uruguayi, korábban is misztikus alkotásokkal jelentkező Fede Alvarez és csapata pont annyival és annyira tolja el a valóságtól a történeteket, amelytől libabőrös is lehet az erre fogékony néző. A Voices részben disztópia, részben sci-fi, nagyobbrészt lélektani drámák lazán egymásba kapcsolódó láncolata, amelyben a párhuzamos valóságok is fölsejlenek. Az idősíkok egymásba csúsztatása, a múlt vagy éppen a jövő a jelenből való megváltoztatása éppúgy foglalkoztatja a rendezőt, mint az emberi létezés legelemibb kérdései: az árulás, a hűség vagy a megbánás. És ez adja a részek feszültségét is: a legegyszerűbbnek látszó és a legbonyolultabbnak ható jelenségek egymás melletisége. Izgalmas a bevonódás technikája is, mert ameddigre már jönnek a bizarrabb részek, a testen kívüli élmények, az univerzum mindent felülíró rendező elve (amikre talán egy normál mozizós estén a nézők egy része nemet mondana), addigra már pont benne vagyunk egy hétköznapi házastársi pervatvarban, így észrevétlenül csúszunk át más dimenziókba.
Az elképesztően vibráló, hullámzó digitális grafika olyan vizuális világot hoz létre, amelynek lüktetése rímel a sorozat visszatérő és egyben központi elemére, a Fede Alvarez-féle univerzumra.
Lemezek és életek
Kevés olyan rádióműsor létezik a világ éterében, ami már majd 80 éve kisebb-nagyobb megszakításokkal ugyan, de hétről-hétre jelentkezik. Az talán nem meglepő, hogy az egyik ilyen a BBC4 hetente jelentkező, és podcastben is hallgatható zenei portréműsora a Desert Island Discs.
Az ötlet – ami a nagy sikerek esetében igencsak gyakori – nagyon egyszerű: a meghívott vendégeket arra kérik, hogy képzeljék el, hogy egy hajótörést követően egy lakatlan szigetre sodródtak. A feladatuk pedig csak annyi, hogy válasszanak ki nyolc zenei felvételt – az eredeti tervben természetesen gramofonlemezeket –, amelyeket magukkal vinnének.
A műsorban pedig nem törénik más, mint a zenék kapcsán a „hajótöröttek” életének olyan színei, apró titkai derülnek, amik korábban és másutt nem. Jelen pillanatban több mint 2000 epizód érhető el a BBC archívumában.
A keletkezéstörténet szerint 1941-ben egy késő este Roy Plomley szabadúszó műsorvezető már pizsamában volt, amikor korszakalkotó ötlete támadt. Leült és azonnal írt a BBC-nek. A levele eljutott a BBC népszerű lemezműsorokért felelős vezetőjéhez, Leslie Perowne-hoz, aki beleszeretett az ötletbe és az első Desert Island Discs-et 1942. január 27-én vették fel és két nappal később este 8-kor került adásba. Roy Plomley, az alapító 71 éves koráig, 1985 májusában bekövetkezett haláláig vezette a műsort. Lekerült ugyan a műsorról 1946-ban, de öt évvel később visszatért a Home Service-hez, majd 1967 szeptemberében az újonnan létrehozott Radio 4-ra, ahol azóta is hallható és podcastként le is tölthető.
(Desert Island Discs, rádióműsor és podcast, BBC)