Hujber Balázs díszlet- és látványtervező a legendás mester, a kétszeres Balázs Béla-díjas, érdemes és kiváló művész Vayer Tamás mellett kezdte pályáját. És bár a győri srácból lehetett volna akár jazz zenész is, végül beszippantotta a színház és film. Ma már több tucat játékfilm – köztük a Trezor, a Liza, a rókatündér, a Viszkis, a Kontroll és az Aranyélet –, és mintegy 600 reklámfilm szerepel a portfoliójában.
„Azt a szakaszt szeretem a legjobban a munkámban, az a legizgalmasabb, amikor még csak álmodozhatok. Sétálok mondjuk az utcán, vagy ülök a villamoson, de már ott van a fejemben van az új feladat. Ilyenkor még nincsenek konkrétumok, még csak keresgélek, és bárhova odaképzelhetek egy-egy jelenetet” – árulja el, hogy mi vonzza leginkább a látványtervezésben.
Talán ez volt az oka annak is, hogy pályája elején egy jó darabig úgy érezte, nincs helye a reklámfilmek világában. Ám ekkor úgy alakult, hogy Rohonyi Gábor rendező a StábFilmhez hívta, ahol Rohonyi mellett Bergendy Péter és Paczolay Béla voltak a rendezők, Pados Gyula, Szatmári Péter pedig az operatőrök. Az akkori fiatal filmesek leginkább kisfilmeket, klipeket és ezek mellett főként reklámokat készítettek, őt pedig vonzotta a kreatív közeg, így igent mondott. Mindez történt akkor, amikor dübörgött a reklámfilmgyártás Magyarországon. „Gyakorlatilag két hetente újabb filmet csináltunk. Elképesztően feszes, szoros, kőkemény meló volt” – meséli a nagy korszakról. Ezalatt jött rá arra is, hogy nem csak anyagilag éri meg a játékfilmek közötti időkben reklámot csinálni, de díszlettervezőként is remek lehetőség, hisz elképesztő rutint és felkészültséget ad. Napi rálátast mindenre, a helyszínektől kezdve a divatig, a filmes technikáktól a legjobb építőanyagokig, amit számtalan módon játékfilmes munkáiban is hasznosítani tud. A reklám által megkövelelt gyorsaság bár rutint kétségtelenül ad, de meglehetős stresszel is jár.
A reklámos futószalag mögött
A megvalósítás menetére sokszor nincs rálátása a megrendelőknek, így azt nem is kalkulálják bele a folyamatokba, és néha úgy tűnik, sokkal hosszabb ideig tart a tender kiírása után eldöteniük, hogy végül ki legyen a nyertes, mint amennyi idő ezután a megvalósításra marad. Pedig ahhoz, hogy az illetékeseken átfusson egy helyszínbérlés, amihez közterületfoglalás, és különböző engedélyek kellenek, már az is jelentős idő, és csak azután következhet a szintén időigényes díszletépítés
„Gyakran fordul elő, hogy 24 órám van egy első terv és egy ehhez tartozó költségvetés összerakására, ami azért a mi esetünkben sem túl sok idő. És csak ezután kezdődik el a valódi munka, de akkora az alapokat már letetted, és ehhez ekkor már tartanod kell magad. Ott állsz, sodródsz az árral, azonnal próbálsz reagálni mindenre, és ha nincs kellő rutinod, akkor könnyen rád tud omlani az egész.”
Ezt a rutint pedig csak munka közben lehet elsajátítani. „Amikor egy képes brief-ben meglátok egy utcasarkot, egy furcsa kaput vagy egy kertet, szinte azonnal be tudom lőni, hogy hol találunk olyat. Legutóbb például egy sörreklámhoz kellett lépcsőházat keresnem, és négy perc múlva át is küldtem a helyszínt, ahol forgatunk. Annyi helyszín van már a fejemben, hogy néha elég, ha belekotrok a fejembe és a fotóimba” – mondja az a adatbázisról. Ebben természetesen sokat segít az is, hogy van hová nyúlnia a szakembernek, hisz elmondása szerint a számítógépén többszáz lakás, lépcsőház, és rengeteg közintézmény belsőjének fényképe is megtalálható, de ezek nagy részt bármikor képes is felidézni: „Nem azt mondom persze, hogy mindig mindenre emlékszem, de meglepően jó az ilyen típusú memóriám. De könnyű nekem, hiszen két hobbim van: a csavargás és a fényképezés.”
Ám a tökéletes helyszín megtalálása csak egy része a látványtervező munkájának. Ezen túlmenően az építészet és a berendezés is a feladatai közé tartozik, koordinálja és a területek költségvetését is kezeli. Közben folyamatosan egyeztet a stáb többi tagjával, főként a rendezővel, az operatőrrel és természetesen a jelmeztervezővel is.
„Jó esetben és persze ha van rá idő, akkor a brief után készítek egy rajzot, azt megosztom a rendezővel, az operatőrrel és ha ők ezt elfogadták, vagy legalábbis pontosítottuk az irányokat, akkor ezt már a jelmeztervező is látja, aki ahhoz a szín- és hangulatvilághoz egyezteti a jelmezeket.” Előfordul természetesen, főleg a reklámoknál, hogy fordítva kell elindulni, volt már olyan feladat is, amikor adott volt a szereplő ruhájának a színe, és ilyenkor ő alkalmazkodik a díszelettel és a berendezési tárgyakkal a meghatározó színhez.
Mit üzennek a részletek?
Mert hát éppen ezekben az apró kódok a leglényegesebbek. Hiszen egy reklámozandó termék meghatározza azt a vásárlói csoportot, akiknek a terméket szánják. Ezesetben ahhoz a vásárlói csoporthoz kell igazítani a tárgyi és környezeti világot is. Ha tehát egy felső kategóriás termékről van szó, akkor olyan tárgyakhoz nyúl, olyan lakást és belső tereket keres, amelyek a termékhez passzolnak, és ami az ennek megfelelő anyagi körülmények közt élő csoportot idéz meg. A reklámnál ugyanis mindig az legfontosabb, hogy kihez szól. „Ha eredeti helyszínt castingolunk, akkor már ott megütjük a hangot. Nem mindegy, hogy az egy nagy lakás, nagy belmagassággal, tágas terekkel, nagy üvegfalakkal Budán, vagy mondjuk egy panellakás a város peremén. Ez már egy olyan kód, ami aztán viszi magával az egész filmet.”
Ahogyan nem mindegy az sem, hogy milyen bútorok kerülnek az elfogadott helyszínbe, ahogyan az sem, hogy milyen tárgyakat látunk, “az ezekben megbújó finomságokkal lehet árnyalni egy szereplő személyiségét. Egy játékfilmben akár egy-egy asztalon maradó morzsával, vagy egy odavetett, be nem fizetett csekkel. A reklámfilmekben ezekre kevesebb igény van és sokkal inkább általános karaktereket és helyeket kell létrehoznunk, hiszen így érezheti bárki magáénak azt, amit látunk. A reklámban egy kicsit minden olyan, mint egy kirakat.”
Egy 30 másodperces filmben nincs idő arra, hogy jelenetsorokban meséljen egy termékről, ott egy-egy képpel, egy nagytotálban kell megmutatni a terméket, annak színvilágát, hangulatát, feelingjét. „Már akárcsak egy látványtervben is szeretem a hangulatot megragadni. A derűsség, a szomorúság pedig mind-mind a színeken és fényeken múlik” – tudjuk meg az előkészítésben rejlő lehetőségeket a látványtervezőtől. Hogy mi mozgatja meg igazán a munka során? “A játékosság, és az, hogy újabb és újabb világokat álmodhatok meg – legyen szó reklámról vagy játékfilmről.”