Galambos Péter aka Galamb pályája a Színház- és Filmművészeti Főiskolán indult, ahonnan másfél év után eltanácsolták. A már diákként elkezdett szinkronizálás főleg ezután vált főtevékenységévé. „Azt már sok helyen elmeséltem, hogy csak fogadásból jelentkeztem annak idején a Főiskolára, talán én voltam a legjobban meglepődve, hogy felvettek, és már az is csoda, hogy egyáltalán másfél évig oda járhattam”.
A színművészi karrier tehát elmaradt, de az elég hamar világossá vált, hogy a hangjából fog élni. Reisenbüchler Sándor, az önpusztító életet élő, és fiatalon elhunyt színész és Galamb a főiskola alatt barátok lettek, és későbbi karrierje első lépését is neki köszönheti. Reisenbüchler vitte fel ugyanis a főiskola első évét követő nyáron a szinkronba, ahol azonnal lecsaptak rá, és rögtön kapott is kisebb-nagyobb feladatokat. Megtanulta a szakma alapjait, és miután fél év múlva eltanácsolták a főiskoláról, azonnal jelezte a szinkronban, hogy ráér, és attól kezdve a hangjából él. Szinkronszerepei közül talán a legismertebb a Jóbarátok dr. Ross Gellerje (David Schwimmer), de ő volt Nate Fisher (Peter Krause) a Sírhant művek egyik főszereplőjének magyar hangja is, emellett Wesley Snipes, Dwayne Johnson és Vin Diesel is leggyakrabban az ő hangján szólal meg magyarul. „A hangom egy adottság, de ez önmagában nem érne semmit. Éppen úgy tudom, ahogy egy topmodell is tudja, hogy ő szép, én meg azt tudom, hogy az én hangom különleges. De önmagában egyik sem ér semmit, sem a szépség, sem a jó hang, hiszen mint mindenhez, amit az ember professzionális módon csinál, ahhoz komoly szaktudás is kell” – magyarázza a szinkronszínész.
Mikrofonok, képernyők
„A gyakorlásba, a beszédtechnikába nagyon sok időt fektettem” – mondja, tehát a képesség ebben a szakmában is kevés, ahogy az összes többiben is, és a hanggal való bánást, azaz a narrátori, szinkronszínészi szakmát élesben kellett megtanulnia, és az önképzés mellett még, ahogy ő fogalmaz, a szakma csínját-bínját a nagyoktól lehetett ellesni. Dehogy kik voltak ezek a nagyok?
„Végvári Tamás minden idők legnagyobb narrátora, Kristóf Tibor minden hangok egyik legkiválóbbika és a nemrégiben elhunyt Vass Gábor volt az utolsó a nagyok közül. Tőle örököltem meg annak idején a Westel900 reklámokat” – idézi föl a mestereket.
A szinkron mellett televíziós és rádiós műsorvezetői feladatok is megtalálták, ami azért is volt új terep, mert a hangja mellett itt a saját karakterét is megmutathatta. Az EstFM-et és a Magyar Televízióban futó Kultúrházat amolyan aranykornak élte meg, és mint mondja, az élő adásoknál kevés jobb dolgot tud elképzelni. „Nem vagyok színművész, nem játszom színpadon, a legjobban a rádióban és a tévében érzem magam, akkor lehetek önmagam”.
Az EstFM-ben amúgy a reklámban már akkor is ismert Erdélyi Superman Zsolttal dolgozott együtt. Föl is elevenítjük az akkori szakmai közeget, hiszen Galamb már a kilencvenes évek közepe óta részese annak. Már az első castingra is úgy ment, hogy tudta, a hangjukból élő színészek számára ez abban az időben egy prémium kategóriájú munkának számít.
Akkor és most
„Amikor az első reklámjaimat mondtam fel, akkor egy profi hangstúdióban ott volt a felvételnél egy neves szinkronrendező, Andor Péter, egy profi hangmérnök, és a reklámügynökségtől is az a kreatív, akihez a brand tartozott. Ennyien dolgoztunk együtt, akár egy-egy mondaton is, addig csiszoltuk, amíg az a legjobb nem lett. Amikor életemben először egy castingon kiválasztottak egy francia arckrém reklámjához, a castingon elsőre, érzésem szerint tök jól elmondtam a dermoprotector szót is tartalmazó mondatot. Majd élesben nagyjából 127-szer vettük fel, mert vagy az én nyelvem akadt bele a számtalan r hangba, hol pedig a rendező szerint lehetett volna még jobb. Végül persze a legelőször rögzített mondat lett az igazi, és bár megfordult a fejemben, hogy ezzel véget is ért a reklámos karrierem, nem így lett” – foglalja össze a korabeli metodikát a szinkronszínész.
Galamb szakmai életének „grálja” mindenképpen a Westel-Telekom volt, húsz éven át adta a hangját a márkához. „Geszti Péterrel például több mint két órán keresztül dolgoztunk azon a szlogenen, hogy „Westel900 a kapcsolat”. És nem azért tartott ez több mint két óráig, mert ne tudtam volna elmondani ezt a három szót, hanem több száz módon kipróbáltuk, amíg meglett a legjobb. Ma már ilyen nincs” – csusszanunk bele picit az óhatatlan nosztalgiába.
De akkor mi van ma – tesszük föl a kérdést. Reklám egyre kevesebb. „Kevésbé divatos a hangom, pontosabban átalakult az a termékcsoport, amihez való. Nyilván sokáig velem maradhat még a fogsor-rögzítő és a prosztata gyógyszer, de már egy ideje azért a b-terven dolgozom. Már csak azért is, mert hangként egyre gyakrabban találtam magam a folyamat legvégén, amikor mondjuk oldjam meg azt, hogy 30 mp-re való szöveget kapok 18 mp-nyi időre. Ezt sose értettem, hogy adott egy produkció, egy reklám, amiben nyilván már benne van x millió forint, és akkor pedig nem elég, hogy az összköltségvetéshez képest jóval kisebb volumenű díjazásáról kell a hangnak okosan alkudoznia, de még legyen annyira ügyes és kreatív, hogy azt is megoldja, amit mások nem mértek fel helyesen. Pedig a legtöbb esetben a hanggal azonosítják még ma is a márkát” – mutat rá a több ponton problémás gyakrolatra.
Mindeközben Galamb, térünk vissza a b-tervre, kiépített egy otthoni profi stúdiót és kollégáival együtt létrehozta a Hungarian Voices virtuális műhelyt. Szolgáltatásaik között éppúgy megtalálható a hangoskönyv, mint az e-learning és a narráció.