Színek és formák, anyagok és arányok között dönt naponta a szédületes nemzetközi pályaívet befutó magyar belsőépítész, Boronkay Linda. A tavaszi lezárások Sydney-ben érték, ám most év végén már londoni otthonában értük utol, amelyet amúgy a Times-ban futó rovatában be is mutatott az olvasóknak. A tervezővel az Ecseritől a legnagyobb stúdiókig vettük végig vele a fontosabb állomásokat.
Az építész édesapa és az eredetileg rajztanár, majd becsüs és kommunikációs vezető, de mindenekelőtt szenvedélyes antik gyűjtő édesanya mellett kikerülhetetlenül a tárgyak vonzásában nőtt fel. Boronkay Lindának az Ecseri piac és a Balaton-felvidék volt a “játszótere”, ugyanis édesanyja gyakran vitte el beszerző körútjaira. “Kezdetben nem tűnt izgalmasnak, de belém ivódott az erős kötődés a tárgyakhoz” – eleveníti fel ezeket a zarándokutakat a belsőépítész.
Az őt körülvevő eklektikus stílusban jól megfért egymás mellett a modern és a kortárs; nem volt kérdés számára, hogy minden tárgy egy történet. Ma is ragaszkodik személyes darabjaihoz, és hiába a kontinenseken átívelő nomád életforma, szívének kedves darabjai vele vándorolnak. Pár éve volt is egy ötletük a férjével, miszerint régi darabokat vesznek, felújítják és eladják, ám a legtöbb náluk maradt, mert beleszeretett, így ez nem bizonyult túl jövedelmező hobbinak – meséli nevetve.
Húszas évei elejéig beinduló modellkarrierje mellett elszántan érdeklődik a tervezés iránt is, ám később egyre egyértelműbbé vált, hogy mindaz a tömény vizuális és esztétikai élmény, ami munkája során érte, a belsőépítészet felé mutat. Át is nyergel erre területre, és a London Metropolitan University akkor másodéves hallgatójaként a British Institute of Interior Design a legtehetségesebb Angliában élő fiatal tervezőnek választja. Ekkor már ugyan alapít egy saját céget is, és vállal is szólóban megbízásokat, ám 2010-ben Tom Dixon meghívja stúdiója belsőépítész részlegébe, ahol két évet tölt. A következő lehetőséget a korosztálya legkiválóbb hotel- és étterem-specialistájának tartott Martin Brudnizki ajánlja, nála már egyedi bútorokat és világítást is tervez.
Mit mihez?
“Vannak olyan arányok, alapszabályok, amelyek kötelezőek mondjuk a világításhoz, vagy a színek és anyagok összhangjához, de azért is izgalmas ez a szakma, mert néha pont az ellenkezője működik, és felülírható a “tankönyvi” szabály” – kezdjük meg a merülést a szakma szépségeiben. “Sok döntés ösztönös. Például amikor még csak a koncepciót építem fel és ismerkedem a térrel, van egy pont, amikor a gyomromban érzem azt a szerelemhez hasonlítható bizsergést, amitől működni fog az alkotói képzeletem az adott helyen” – tudjuk meg ennek a szakmának a nem tankönyvből tanulható készségeit. És hogy mi lehet vajon az a plusz, ami mondjuk egy évfolyamból valakit a többiek fölé emel? “Bátorság, merészség, kreativitás és képzelőerő” – mondja a belsőépítész, lehet is írni a receptet. “Az egyéni látásmód, a saját vízió az, amitől felismerhető lehet valakinek a stílusa, miközben ahogy más szakmákban is, itt is szükség van a megbízható, pontos csapattagokra is, akik ugyan mindent tudnak, de nem hoznak vadítóan újat” – teszi hozza Boronkay Linda.
Ha akár egy több kontinensen is jelenlévő márka a megbízó, akkor nem is kérdés, hogy elvállal-e egy projektet, hiszen ott nagyobb folyamatokat kell átlátni, és a folyamatos bővülés jegyében újabb és újabb történeteket lehet elmesélni. Amikor viszont magánszemély a megbízó, akkor ott a folyamat leginkább a randizáshoz, az ismerkedéshez hasonlít. “Értjük-e egymást, van-e közös az ízlésünkben, a kifejezéseinkben? Meg tudjuk-e ismerni egymás értékeit, gondolatait?” – meséli egy-egy megbízás fázisairól, és ahogy a privát életben, sokszor itt is a sorok között kell olvasni. Ahhoz, hogy az eredmény kölcsönös megelégedéssel töltse el a megbízót és a belsőépítészt is, egymásra kell hangolódniuk, és azt is be kell látni, ha valami nem megy. Ez is előfordulhat, hiszen mindenkinek nem lehet megfelelni.
Terek és történetek
Ahogy az anyagok és a formák között cikázunk, úgy lassanként kirajzolódik Boronkay Linda világa, és az az esztétikai látásmód, ahogyan közelít egy-egy feladathoz. Amikor arra kérjük, írja körül, így fogalmaz: “szeretem, ha egy tér meleg és otthonos, nem merev, hanem inkább kényelmes. Ha van benne egy történeti szál és “réteges”, többsíkú megoldásokat alkalmazhatok”. Többször szóba került már a történetmesélés, adódik a kérdés, hogy a díszlettervezés vajon mennyire vonzza? “Abszolút inspirál a filmek világa, az a mozzanat, hogy kiszabadít, kimozdít és mindez nagyban múlik a jelmezen és a díszleten is”. De ha már álmodozunk, akkor Christopher Nolan, Wes Anderson, Wong Kar-Wai és Baz Luhrmann is szóba kerül, mint olyan erős formavilággal rendelkező alkotók, akiknek a filmjeiben bármikor közreműködne. Egy ilyen típusú szakmai építkezésnél, amilyen Lindáé, fontos a bizalmi tőke és a szakmai presztízs. A Soho House design igazgatójaként a cég stratégiájának része volt, hogy minél több helyen szerepeljek a sajtóban. Később pedig önálló rovata lett a Times-ban, jövőre pedig a Livint Etc-ban is rendszeresen jelentkezik, ahogy a zsűrizés is fontos szakmai feladat, legutóbb az AHEAD GLOBAL & at Rijks Museum Studio Award kérte föl.
Mindeközben tavaly megérkezett az új feladat, hiszen Linda szülési szabadságra ment és egyre inkább a saját, Sydney-ben, Los Angeles-ben és természetesen Londonban működő vállalkozása felé fordult. A munkában számára a legnagyobb öröm, amikor a legapróbb részletektől a nagy gesztusokig, a homlokzattól a párnahuzat gombjáig részese lehet a folyamatnak: ilyenkor kapja el a flow.
Mindeközben tavaly megérkezett az új feladat, hiszen Linda szülési szabadságra ment és egyre inkább a saját, Sydney-ben, Los Angeles-ben és természetesen Londonban működő vállalkozása felé fordult. A munkában számára a legnagyobb öröm, amikor a legapróbb részletektől a nagy gesztusokig, a homlokzattól a párnahuzat gombjáig részese lehet a folyamatnak: ilyenkor kapja el a flow.