A Mediaspace board tagjai: Hamish Sandison elnök, Incze Kinga alapító-ügyvezető, Phil McCauley non-executive director
Elkerülhető-e, hogy öt éven belül összeomoljon az európai médiapiac? Kik a legfontosabb szereplői a médiaszabályozói színtérnek? Lehet-e közös érdekük a különböző ágazatok képviselőinek? Akárhol is kezdünk bele, rengeteg egymásra ható piaci folyamatot kell átlátni, elemezni és értelmezni, és ami ami még fontosabb: párbeszédet folytatni az előrelépéshez, különösen válság idején. Ehhez hívtuk segítségül a Incze Kingát, a Mediaspace és a WHITEREPORT alapítóját.
Ahogy az Adwerk első számában is írtunk róla, a Facebook bojkottja vagy a TikTok többször belengetett amerikai lekapcsolása mind olyan jelenségek, amelyek megértéséhez érdemes olyan 15 évvel ezelőttig visszatekintenünk. A hagyományos tartalomszolgáltatók ugyanis onnantól tekinthetők defínicószerűen “hagyományos”-nak, hiszen egy addig ismeretlen “felület” lépett be a piacra, méghozzá “platformok” formájában. “A WHITEREPORT adatait elemezve nyomon tudjuk követni, hogy a médiapiac többezer hagyományos szereplője és az online platformok között árbevételben, profitban miként alakulnak a különbségek” – kezdi az alapító, Incze Kinga az áttekintést.
Persze itt adódik a kérdés, hogy mit tud, mire képes a WHITEREPORT, ha ilyen adatokat és az azok közötti összefüggéseket képesek a hozzáértők “kibányászni” a millió számból. A jövőre 10 éves WHITEREPORT cross-média business intelligence szolgáltatást azzal a szándékkal hozták létre az alapítók, hogy a megváltozott, nehezen áttekinthető, világszerte fragmentálódó médiapiacon legyen egy olyan adatbázis, amely a médiavállalkozások pénzügyi, kereskedelmi és tulajdonlási adatairól szolgáltat adatokat. A két országban, Magyarországon és Nagy-Britanniában jelenlévő cég itthon 11 ezer médium és több mint 6000 médiumüzemeltető kínálati, kereskedelmi, pénzügyi és tulajdonosi adatainak rendszeres gyűjtésével és digitális platformokon történő adatbázishozzáféréssel segíti a hatóságok, hirdetők, médiatulajdonosok, ügynökségek és szakmai szervezetek munkáját.
“Mi sem tudtuk pontosan, milyen hatása is lehet az elemzéseiknek egészen addig, amíg tavaly az Internet Hungary-n majd Párizsban a GovTech Summit-on nem szerveztünk kerekasztal-beszélgetést, amelynek célja pont az volt, hogy a piac legkülönbözőbb szereplői, a médiaoldal, a platformok, a jogászok és a szabályozó hatóságok párbeszédbe kezdjenek egymással” – mondja a szakember.
#Unlockingdigitalcompetition
Az azóta eltelt, amúgy is nehezített pár hónap alatt az #Unlockingdigitalcompetition hívószóvá vált a médiapiaci színtéren, az online és offline térben felkészült szakemberek diskurzusát jelentő fogalommá.
De hogyan kerül ennek a remélhetőleg szakmai tisztuláshoz vezető folyamatnak az élére a magyar szakember és miként következett az idén indult Mediaspace a WHITEREPORT-ból? “Tavaly a két ünnep között kristályosodott ki a Mediaspace gondolata, amit legegyszerűbben médiapiaci LinkedIn-ként határozhatunk meg. Ahogy a WHITEREPORT-tal egyre inkább jelen lettünk a brit piacon, úgy kezdtem el figyelni, hogy vajon mi lehet az a piaci rés, ahová a mi szaktudásunkkal és adatinnovációnkkal be tudnánk lépni. Olyan másfél évig próbáltam azonosítani, amikor az említett két konferencia hatására összeállt a kép” – mondja az alapító.
Mind az Internet Hungary, mind a párizsi GovTech Summit ugyanis azzal a tapasztalással zárult, hogy a piac szereplői igenis kíváncsiak egymásra, azonban gyakran nem kommunikálnak egymással, így aztán a szakadék egyre mélyül köztük minden értelemben. Incze Kinga elmesélte, hogy az általa szervezett kerekasztal-beszélgetésen Párizsban például a New York Times globális hirdetési igazgatója épp olyan nagy érdeklődéssel hallgatta a brit versenyhivatal szakértőjét, mint a médiajogászt és a Whitereport-elemzést a Google képviselője és a brüsszeli kiadói érdekképviselet policy szakembere. Azt hinnénk, hogy mi sem természetesebb annál, hogy a különböző területekért felelős szakemberek éberen figyelnek egymásra, ám az alapító szerint nem csak a független és cross-médiás piaci információ hiányzik sok téren, de a párbeszéd is. Annyi visszajelzést és kérést kapott a folytatásra, amiből egyértelműen látszott az igény a magasszintű diskurzusra.
Médiás ki kicsoda
Hogy megértsük a minden szempontból szövevényes alaphelyzetet, érdemes tisztázni – valamelyest leegyszerűsítve –, hogy ki kicsoda és milyen pozícióban van a médiapiacon.
A hagyományos médiát képviselik a tartalomszolgáltatók (online, print, tv, rádió), a platformok ezzel szemben, noha rengeteg tartalom jelenik meg az oldalukon, technológiai szolgáltatóknak tartják magukat (pl. a Facebook, a TikTok, a twitter). A szabályozó oldalon pedig a különböző hatóságokatat találjuk (versenyhivatalok, médiahatóságok és az egyes kormányok).
A platformok szédítő tempójú terjedése, és a tömegésségre építő üzletpolitikája elképesztő bevételeket és soha nem látott számú reach-eket generál, miközben a drágán előállított hagyományos média versenyképessége egyre csökken a tőke- és tudáshiány miatt, valamint a technológiai készségek híján. Tizenpár, platformot működtető vállalat jóval nagyobb bevételhez jut, mint a többtízezer céget jelentő hagyományos piac. Ez utóbbiakat pedig a platformok megjelenése előtt született, rájuk nézve mindenképp szigorúbb szabályozás, és adók is terhelnek. Érthető, ha a hatóságoknál mindkét oldal ahogy csak tud, lobbizik. Ezen a ponton jön jól a WHITEREPORT szakértelme és átfogó adatai, hiszen független business intelligence szolgáltató kevés akad a piacon. Így ha egy jogalkotó, vagy szabályozó valódi adatokon alapuló döntést tervez hozni, akkor például a WHITEREPORT-ra tud támaszkodni.
Legyen ezer
“Szakmai fegyvertényként éltem meg, hogy a brit Versenyhivatal egy többfordulós, az online platformok reklámpiacáról szóló konzultációjában tőlünk is idézett javaslatokat” – mondja a szakember. Ahogy azt is, amikor a párizsi kerekasztalon egy olyan eretnek gondolattal jöttünk elő, hogy alapvetően elavult a piac definíciója, majd két hónappal később egy EU állásfoglalás kimondta, hogy felül kell vizsgálni a piacdefiníciókat”.
De visszatérve a Mediaspace-re, milyen állomásai vannak vajon a médiapiaci LinkedInné válásnak? “A megszervezhető offline-online kerekasztalok száma ugyanis véges, a problémák azonban globálisak – innen már csak egy lépés volt, hogy miért ne kötnénk össze a szakma szereplőit egy úgynevezett vertiális, szakmai közösségi platformon, ahol a média- marketing, techcégek és szabályozók egyaránt jelen vannak, a közösségi médiában szokásos buborékok nélkül tájékozódhatnak, kapcsolódhatnak egymáshoz a platformon és virtuális rendezvényeken egyaránt, valamint üzleti lehetőségeket is találhatnak szakmai szolgáltatások révén a globálissá növő piacon” – mutat rá a szakember. A globális platformot januárban kezdték el fejleszteni, de a Mediaspace már a COVID-korszakban született.
Incze Kingák év végére mintegy ezer, öt éven belül viszont akár 200.000 szakmabélit látnának szívesen a Mediaspace-en, amely a párbeszéd és a globális piac fontosságát hangsúlyozza, és azzal a szinte már idealisztikus alapgondolattal lép föl, hogy a piac szereplői akár együtt is működhetnek – különösen egy világválságban, amikor a kapcsolatteremtés, együttműködés még kritikusabb. A jobb szabályozás jobb piaci környezetet eredményez – mégha ez nem is az összes szereplőnek egyformán és egyszerre jó, ám rövidtávon, hosszútávon az új kihívók miatt a most versenyelőnnyel rendelkezőknek is jó lesz a verseny védelme.
A kapcsolatteremtés, diskurzus pedig önmagában is érték – a social distancing miatt széteső, lazuló szakmai és üzleti kapcsolatok idején különösen, amikor a szakemberek, vezetők elszigeteltsége nagyobb, láthatóságuk átalakul és a digitális szakmai platformokon történő részvétel és profilépítés jelentősége még inkább megnő.