Vajon mikortól beszélhetünk valódi reklámokról, vagy legalábbis arról a szándékról, hogy a korabeli sajtótermékekben a vásárlást ösztönözzék?
A reklám története egészen az ókorig nyúlik vissza, de modernkori változata a XIX. századtól eredeztethető. Az ipari forradalom által gerjesztett kapitalista gazdasági modell és a nyomtatott sajtó elterjedésével párhuzamosan vált konzekvenssé a klasszikus reklám és hirdetés megjelenése, ami korszakonként eltérő módon és ütemben változtatta meg és alakította át az emberek életét. Hazánkban az 1800-as évek második felétől – főleg az 1867-es kiegyezéstől – váltak a reklámok a mindennapok elkerülhetetlen részévé, és 1880-tól már szinte önálló iparággá vált.
Az első hazai reklámirodát Blockner Izidor alapította. De mikor keletkezhetett az első magyar – modern értelemben vett – reklám? A témát kutatók számára nemcsak a pontos dátum lehet kérdéses, hanem maga a definíció is: vajon mit nevezhetünk általánosságban modern reklámnak? A kérdés korrekt feltárásához érdemes elmélyülni a korszak magyar nyelvű sajtótermékeiben és egyéb híradásaiban. Ezek alapján talán nem tévedünk nagyot, ha az első magyar reklámnak a Vörösmarty Mihály és Bajza József által szerkesztett Athenaeum című folyóiratban 1840 májusában (41. szám) megjelent munkát tartjuk. Az irodalmi és tudományos kiadvány végén, az Egyveleg néven futó blokkban a kiváló kémikus, Irinyi János (1817-1895) által feltalált biztonsági gyufáról (ún. dörzsgyufa) írnak és bizony a mai értelemben reklámozzák a terméket.
Az eszményeinek és a kutatásnak élő tudós nem értett a marketinghez és nem foglalkozott a találmányából származó haszonnal és remek üzleti lehetőséggel. Ebben segítették ki barátai az Athenaeum szerkesztőségében, amelynek testvére, Irinyi József is tagja volt. A szöveg röviden felhívja az olvasók figyelmét a Pesten magalakult gyufagyárra, a biztonsági gyufa, azaz a Termék előnyeire, illetve pontos termék- és árjegyzéket közöl. Mi ez, ha nem reklám? Érdekes a szöveg végén megjelenő mondat, amely egy hosszú reklámszlogenként is értelmezhető a kor veretes nyelvi stílusában: „Ki ezen gyufákat veszi, amellett, hogy olcsóbbal és jobbal látja el magát, mint közönségesen, még azon örömben is részesülend, hogy egy honi vállaltot segél elő”.
Azonban ez a fajta reklám a marketing korai korszakában is kevésnek bizonyult, mert az első magyar gyufagyár hamar csődbe ment és bezárt, némi iróniával mondhatjuk, hogy csak egy kezdeti fellángolás volt a honi reklámipar hajnalán.
Horváth Péter