Bakos Gergő 2005-2006-ban, a húszas évei elején kezdte filmes pályafutását, amikor itthon még se a játékfilmeknél, se a reklámoknál nem volt elkülönült feladat a helyszínkeresés. A látvány- és díszlettervezők a gyártási csapattal együtt keresték meg és választották ki a helyszíneket, majd a gyártás leszervezte, elintézte és szerződtette. Gergő pedig mint kezdő, és a feladatait még keresgélő fiatal felvételvezető, szívesen kijárt lefotózni őket. Erre azért is volt szükség, mert nem nagyon állt rendelkezésre normális helyszínkatalógus, nemhogy adatbázis.
Mára odáig jutottunk, hogy az igény, főként a külföldi produkciók részéről már bőven meg is érkezett. Sőt azt is tudjuk már, hogy ennek a feladatkörnek három pozíciója is létezik. Melyek közül kettő nálunk szinte teljesen egybemosódik: a helyszíneket felkutató location scout, aki szervez, fotóz, és egyezkedik a tulajdonossal, és a location manager, aki a szerződéseket intézi, és leginkább a háttérmunkával foglalkozik.
Ám ma már Gergőt a felhalmozott tudásának és tapasztalatának köszönhetően egyre többször kérik fel location supervisornak is, ami leginkább egy tanácsadói pozíció, ilyenkor ő nem tagja a produkciós stábnak, csak kívülről segíti kreatív ötletekkel a külföldi látványtervezőt és helyszínkeresőket, de ami talán ilyenkor a legfontosabb, hogy tökéletesen ismeri a hazai viszonyokat, jogszabályokat és persze az ezekhez tartozó kiskapukat is. Így arra a kérdésre, hogy mi az, ami miatt szinte megkerülhetetlenné vált, egyértelműen az, hogy a felhalmozott tudás és a több mint 30 ezer helyszín.
Ám feladatköre mindezek ellenére a hazai filmgyártásban gyakran még mindig szürke zóna. Gyakran felvetődik a kérdés, hogy a látványtervező és a felvételvezető mellé miért kell még egy köztes ember, illetve csapat, ami természetesen plusz költséget is jelent. Pedig nagyon egyszerű a válasz, azért, mert azt a felhalmozott tudást és tapasztalatot, amivel ő és a csapata rendelkezik, hülyeség megkerülni. “Az évek során egyre nagyobb és nagyobb lett az az excel-tábla, amibe a helyszíneket bevezettem, aztán már nem is csak egy táblázat volt, hanem egyre több, speciálisan csoportosítva az ingatlanok mérete, stílusa alapján. Ráadásul azokról a helyszínekről készült képeket sem dobom ki, amik már nincsenek meg, hiszen pár évtized múlva, ha valaki ezeket a képeket megnézi, képet kaphat arról, hogy milyen volt Budapest a 2000-esévek elején” – ad betekintést az adatbázis titkaiba.
Váratlan, vagy megoldhatatlannak látszó feladatok sokasága övezi ezt a pályát, ahogy történt ez egy Bruce Willis-szel forgatott reklám esetében is. Két nappal a forgatás előtt – egy augusztusi napon, koradélután érkeztek a forgatási helyszínre az utolsó technikai terepszemlére, az ultra menő amerikai rendezővel a Hajógyári szigettől hét kilométernyire északra, egy irodaházba. Egyszercsak óriási dübörgéssel megszólalt a zene. Javában zajlott a Sziget főpróbája, és két nap múlva, amikor ott forgatnának, akkor lesz a fesztivál első napja. “Ott álltunk, és azon kezdtünk gondolkodni, hogy hogyan lehet hangszigetelni ezt a házat, persze nagyon hamar kiderült, hogy sehogy. De közben arra a több száz négyzetméterre voltak beadva a közterületfoglalási engedélyek. Volt egy pillanat, amikor azt éreztem, hogy az rámszakad. Egy 80-100 fős open space office-t kellene felépítenünk egy akkor még ismeretlen, új helyszínen. Nem lehet stúdió, mert az nincs és ne legyen közterület, mert ennyi idő alatt már nem kapunk engedélyt, és még hely is legyen, ahová 50 autó, teherautó és a star trailer is oda tud állni, valamint negyedóra múlva ott is lehessünk, hogy folytatódhasson a terepszemle a szuper fontos stábbal. Ja és legyen azonnal bérelhető” – sorolja a szempontokat. “Ez abban a pillanatban irtózatos érzés, abba ott akkor mindenki belehal: a gyártás, a látványtervező, a producer, mindenki, hiszen ez egy giga amerikai reklám, egy A-kategóriás hollywoodi sztárral és nagyon sok pénz forog kockán. De valahogy beugrott, hogy az akkor épülő Corvin-negyedben van egy most elkészült irodaház, és körülötte baromi sok építési telek. És volt ott egy srác is – a Misi, örökké hálás leszek neki –, aki a bérleti szerződéseket intézte. Fél óra múlva már ott folytattuk a technikai terepszemlét a Corvin-negyedben, és a berendező csapat 48 óra alatt az üres emeletből egy működőnek tűnő irodát varázsolt, gumikacsákkal, családi képekkel, íróasztalokkal, és lifttel” – tudjuk meg a happy end-et.
Arra a felvetésre, hogy érdemes-e ilyenkor felelőst keresni, egyértelműen az a válasz, hogy a felelősség persze a location manager-é, de azt is el kell fogadni, hogy nem lehet mindenre felkészülni. Egy a tatai barlangba tervezett forgatás előtt is adódott meglepetés, hiszen amikor már beszéltek az erdészettel, a honvédséggel, az autópályafelügyelettel, tehát minden olyan szervvel, akik a környéken hangos tevékenységet folytathatnának a lőgyakorlattól a favágásig, az útfelújítástól az áruszállításig, a forgatás kezdete után fél órával egyszer csak megszólalt a barlangban Pataky Attila és a Gyere őrült, majd következett az obligát Kölyköd voltam. Hangot vettek volna, drámai jelenet forgott, nyilvánvaló volt, hogy ezt így lehetetlen megcsinálni. Mi történik ilyenkor? A rendező üvölt, a külföldi producer őrjöng, és ha itt valakinek felelőssége van, akkor az csak ő lehet. A tatabányai sörfesztiválról, amin az Edda fellépett, nem volt korábban információjuk. Egyszerűen van egy határa annak, hogy mennyi mindent lehet megelőzően lemodellezni.
És ha már őrjöngés, nyilvánvalóan egy forgatás mindig felfokozott izgalmi állapot, hatalmas a stressz és a megfelelni vágyás. A maga részéről azonban a megőrülés helyett inkább a röhögést választja és ajánlja.