Fotó © Győrfi Forgács Bea
Mandel Helga színésznőként kezdte pályáját, majd a színpadot és a forgatásokat hátrahagyva fokozatosan ugyan, de átállt a stáb gyártói oldalára. Mára pedig több tucatnyi játékfilm, sorozat és reklám szereplőit válogatja és ajánlja produkciók rendezői és megrendelői számára, mint casting director. Helga úgy érzi, hogy születésénél, egészen pontosan a névadásánál kezdődött minden. Ezzel könnyen egyet is érthetünk nevének elemzését elolvasva, mely szerint a Helgák feladata az emberek között kapcsolatot létrehozni, és emellett e név viselői bizalmat és kedvességet sugároznak.
A mi Helgánk édesanyja 19 éves volt, amikor kislányát várta. „Szinte még gyerek volt, de ekkor látta a Helga című német filmet, ami a terhesség fázisairól illetve a szülésről szólt. A látottak annyira megnyugtatták őt, hogy elhatározta, hogyha lánya lesz, akkor mindenképp Helga lesz. „Amikor megszülettem, még annyira különlegesnek számított ez a név, hogy a szülésznő azt javasolta anyukámnak, hogy valami normális nevet is adjon nekem.” Az anyukát Ildikónak hívják, így lett a kislány Ildikó Helga. Ildikónak hívta mindenki az óvodától egészen 20 éves koráig, amikor is bekerült a legendás Nemzeti Stúdióba, ahol egyik tanára, Gombár Judit díszlet- és jelmeztervező azt tanácsolta, válassza inkább a Helgát, ami sokkal különlegesebb, és jobban állna egy színésznőnek. Ekkor Ildikó belekezdett az ügyintézésbe, és kisvártatva hivatalosan is Helga lett.
De még mielőtt színpadra lépnénk Helgával, térjünk vissza egy kicsit a gyerekszobába. Úgy emlékszik, mert már szépen tudott írni, hogy 7 év körül lehetett, amikor gyöngybetűinek köszönhetően pedagógus anyukája megengedte neki, hogy segítsen a bizonyítványok kitöltésében: ő írhatta a gyerekek nevét a fejlécre. Mivel a hibázás lehetősége mindig benne volt a bizonyítványok megírásában, így minden alkalommal került haza legalább három biztonsági tartalék is. “Ebben az évben jutott nekem is egy elrontott példány, amit kiállítottam Kitti babám részére. Tanuló neve: Mandel Kitti, anyja neve Mandel Helga – tehát, semmi Ildikó, ahogy mindenki hívott –, foglalkozása: színész, a munkahelye pedig Nemzeti Színház, Budapest. Nem tudom, honnan vettem mindezt, de hogy leírtam,az biztos és ennek bizonyítéka megvan a mai napig is.” A zenetagozatos általános iskolai és gimnáziumi évek alatt szinte állandóak voltak fellépései: furulyázott, zongorázott és klarinétozott. Természetesen verset mondott az ünnepségeken és tinédzser korában már tagja volt az ország akkori legnívósabb gyermek színházának, a Harlequin Színpadnak Silló Sándor vezetésével, és tanult színészmesterséget Pécsi Ildikónál. Kétszer felvételizett a Színművészeti Főiskola prózai szakára és miután nem vették fel, jelentkezett a Nemzeti Stúdióba. 1991-ben kezdett és 1994-ben végzett, osztályvezető tanárai Csernus Mariann, Rubold Ödön és Bodolay Géza voltak. „Én ott nagyon sokat kaptam, talán többet is, mint amit a főiskolán kaphattam volna. Közvetlenül láthattam a nagy bölényeket dolgozni, és ott lehettem velük a színpadon.” A sikeres vizsgája után az egykori 7 éves kislány álma is valóra vált és először 1994-ben, majd 1999-ben színészként szerződtetett tag volt Mandel Helga néven, Budapesten, a Hevesi Sándor téren, a Nemzeti Színházban.
A Nemzeti Stúdióban töltött éveknek az az előnye is megvolt, hogy mellette más munkákat is elvállalhattak a tanítványok. Ez az időszak volt a sokak által emlegetett „reklámos aranykor”, így Helga is egyik castingról a másikra ment, és egyre többször hívták személyesen is munkákra. „Volt, hogy Pados Gyula operatőr hívott fel telefonon, hogy megkérdezze, miért nem voltam ott az OTP castingján, amiről nem is tudtam, hogy volt. Rögtön be is hívott másnapra és két nap múlva már forgattunk is.” Bár tett egy kitérőt és egy évre Zalaegerszegre szerződött, de hamar rájött, hogy „a színházban csak a társulati léteket szerettem nagyon, a forgatás sokkal közelebb állt hozzám”. Ráadásul Zalaegerszegen nem is sikerült beilleszkedni és állandóan ingázott is, mivel vagy tévéjátékba vagy külföldi filmbe került be. Nem kapott ugyan nagy szerepeket, de ahogy mai szóval mondják flow-ban volt, a filmek mellett pedig számtalan magyar és külföldi reklámban forgatott. Nemcsak a pörgést élvezte, de ezekkel a munkákkal sikerült a szülei Budapestre költözése utáni éveket anyagilag is megkönnyítenie.
„A reklámfilm az nem a tehetségen múlik. Egy pillanatnyi kisugárzás kell hozzá, és pontosság, hiszen rövid idő áll rendelkezésre megmutatni a karaktert” Volt olyan időszak, amikor egy esti reklámblokkban négy egymást követő reklámban is benne volt. Arra a kérdésre pedig, hogy ez nem zavarta-e a megrendelőket, mosolyogva érkezett a válasz. „Nem ismertek fel és gondolom a nézők sem, néha még én magam sem. Valószínűleg az volt a titok, hogy valahogy mindig máshogy tudtak láttatni a reklámosok. Pados például azt mondta, hogy százféle arcom van és mind a száz fotogén, ezt persze magamon én sosem láttam, de ahogy kijöttek a végeredmények, azt kellett mondjam: hááát, igaza volt” – teszi hozzá nevetve.
Az egyre több munkának is köszönhetően Helga bekerült a Spotcasting portfóliójába is, Bándi Zsolt volt az ügynökség tulajdonosa és egyben Helga ügynöke is. Aztán nem sokkal később Zsolt – aki tudta, hogy Helga sokat jár színházba vidékre is és szinte mindenkit ismer a szakmában – egyre többször vonta be egy-egy munkába, és játszódott le köztük a következő párbeszéd: „Nézd, most jött ez a reklám tender, van benne egy elég speciális karakter, neked ki jut róla eszedbe? Mondtam nyolc nevet, megadtam a telefonszámokat és hazamentem.” Aztán egyszercsak arra kapta fel a fejét, hogy Goda Krisztával már ő találkozott, amikor elkezdte castingolni a Csak szex és más semmit. „Krisztával gyorsan egy nevezőre kerültünk, fantasztikusan jó volt a munka vele, nagyon-nagyon élveztem, és azt is, hogy itt már teljesen szabad kezet kaptam Zsolttól. Végül annyira jól sikerült ez az első közös munka, az együtt gondolkodás, hogy utána Kriszta azt mondta, ha ezután bármit csinál, akár reklámot, akár filmet, ő mindig velem akar dolgozni. Nekem itt kezdődött igazából a castingos karrierem, amibe tulajdonképpen belecsöppentem, de persze véletlenek nincsenek.” Ezután pedig nem volt megállás, a Csak szex… után jött Rohonyi Gábor és a Konyec, utána Herendi Gábor és Lora. Ezen a ponton természetesen adódott a kérdés, hogy ekkora már teljesen lemondott-e a színész karrierről. „Úgy éreztem, hogy többet a gyerekkori álomból már nem tudok kihozni, így elraktam valahova jó mélyre egy doboz aljára. Úgy éreztem, hogy már nem tudok előbbre lépni, én pedig egy középszerű színésznő nem akartam lenni. Mindig és mindenben arra törekszem, hogy amit csinálok, abban a legjobbak közt legyek.”
Bizalom, komfort, kommunikáció
Míg sokaknak a színházba járás szórakozás, addig Helgának ez a munka része. „Nagyon fontos, hogy ismerjem a fiatalokat, de azt is tudnom kell, ki hol tart az idősebbek közül.” Emellett pedig sok-sok forgatókönyvet olvas és az első tíz oldal után már kirajzolódnak a fejében a karakterek. Ilyenkor ceruzával oda is írja a felmerülő neveket a példányába és onnantól kezdve velük olvassa végig a könyvet. Előfordult olyan is, hogy rögtön, látta maga előtt a színészt az adott karakterben. „Eddig kétszer történt meg, hogy már az első pár oldalt elolvasva tudtam, ki lenne a legjobb a szerepre, és az be is jött. Az egyik Anger Zsolt volt a Hactionben, a másik Tenki Réka a Budapest Noirban.”
Helga szerint egyébként a casting titka az odafigyelés és kommunikáció. Mivel állt a másik oldalon is és sokszor azt érezte, hogy nem figyelnek rá, ezért a castingjain megpróbálja levenni a színészek válláról a megfelelési kényszer okozta terhet. Egy ilyen szituációban nem jó, ha nagy a stressz, Helga szerint inkább valahogy le kéne lazulni, ezért mindig megpróbál minden egyes castingon olyan helyzetet teremteni, hogy mindenki ki tudja hozni magából a legjobbat. „Azt szoktam mondani, hogy én vagyok a híd. Lojális vagyok a színészekhez és lojális vagyok a stábhoz is, az alkotókhoz is, mert ismerem és értem mindkét oldalt. És engem a családom mindig arra tanított, hogy figyeljünk egymásra és ebben a szakmában ez duplán fontos. Itt a lelkével dolgozik mindenki. ”
A színészekkel és a stábokkal kialakított jó kapcsolatának köszönhetően egyre gyakrabban már nemcsak a színészek kiválasztásán dolgozik, hanem az egész filmet végigviszi az egyeztetéssel együtt. „Egyre többször van már olyan szerződésem, amiben az egyeztetés is benne van. Dolgoztam színházban, így ismerem az egyeztetés ottani folyamatát és tudom azt is, hogy működik a filmeseknél. De van már olyan igény is, hogy minden forgatási napon ott legyek. Ilyenkor reggel összemondom az aznapi jeleneteket a szereplőkkel, és ápolom a lelküket is napközben, ha szükség van rá.”
